Túra az esőben
- Részletek
- Írta: Hetyessy Pál
Vasárnap hajnali fél ötkor indultam egy Fejér-megyei csatornára, hogy becserkésszem azokat a gyönyörű domikat, amiket a múltkori pecánk alkalmával megcsodálhattunk. A hét igen sűrű volt, ezért nem volt időm legyeket kötni, szégyenszemre az egyetlen hazai szakboltban vettem két őzszőr fejű szöcske utánzatot hátha ezek sikeresek lesznek. Utoljára csütörtökön néztem rá az időjárás előrejelzésre, nyugodt tavaszi napra számítottam.
Rövid autózás után már a teljes menetfelszerelésben a patak partján álltam, a vásárolt legyem felkötve, s óvatosan kémleltem az ismert szakaszt a hatalmas mohoshátúak után. Sajnos még nem jöttek elő, még talán a hinarasban vagy a gyökerek közt “szürcsölték a kávéjukat”. Azért a biztonság kedvéért én megdobáltam a pályát, hátha felkeltem az érdeklődésüket. Sajnos nem…
A tavaly őszi csukainvázió után kíváncsian vártam az idei tavaszt, hogy szeretett kis folyóm mennyire sínylette meg azt a temérdek mennyiségű csukát. Hát idei első horgászatom alkalmával rá kellett jönnöm, hogy semennyire. Idén elég későn állt be a víz, így április vége lett amikor is azt mondhattam, hogy most már érdemes domira próbálkozni. Azon a héten délutánra jártam dolgozni, így délelőtt tudtam kijutni a Zagyva partjára.
Káloz határában van egy apró kis tó, jó ha van egy hektár és magántulajdonban van. Az ilyen vizek hallatán a legtöbb embernek a markológép és az innen-onnan összelopkodott halak képe jelenik meg, illetve ahogy a sok horgász sörrel a kezében ücsörög a nyári nagy melegben az elektromos kapásjelző hangjára várva. Ez a hely azonban egészen más, igaz itt nincsenek kapitális halak, nincs tömeg, de van természetes szaporulat, van szép növényzet és öreg fák a parton. Évről évre eljövök ide néhány alkalommal, általában barátokkal közösen, halat is fogunk és jókat beszélgetünk közben.
Szuhaparti bogarászás
Nemrég kaptam meg egy két évvel ezelőtt, a királyréti tavon rendezett belly boat-os legyes napon rólam készült képeket. A fotós akkoriban költözött haza több mint egy évtizednyi német és skandináv munka után, és valahogy a költözködések közepette sosem került kézügybe az a merevlemez, melyre ennek a bulinak a képanyagát lementette. A képeket megnézvén újra átéltem egy nagyszerű horgász nap élményeit. A királyréti tavacska a Duna-kanyarból közelíthető meg, ha Kismarosról Szokolya felé indulunk. Hangulatos kis víz, hétköznapokon kevés horgásszal. Egy patakot duzzasztottak fel, így egy hosszúkás háromszöghöz hasonlító tó keletkezett. Csak az egyik oldal horgászható partról, a szembe partról tilos a horgászat. Halállománya változatos, a ponty, csuka, sügér mellett van domolykó, jász, és pisztrángot is szoktak bele tenni. Évente egyszer a legyes klubunk – általában a pisztráng behelyezése után – szokott ott tartani egy legyes napot. Ilyenkor belly boat-ból is megengedik a horgászatot. Ez a békalábbal hajtott felfújható vízifotel nagyszerű eszköz arra, hogy kisebb vízterületeken megközelítsünk olyan helyeket, ami partról vagy nem meghorgászható, vagy annyira a lábad alatt van a hal, hogy partról horgászva elriasztod őket.
A vízbe szakadt ágú terebélyes tölgyfa törzse mellett guggoltam meglapulva, a bot a kezemben, az orsó dobjáról finom ívekben futott le a sodrásba vetett fahal után a zsinór. A zavaros, tovaszáguldó vizet fürkésztem, de a zsinór vége beleveszett a kávészín homályba. Finoman, hangtalanul váltottam vissza a felkapókart, és pár pillanat múlva a kifeszült zsinór végén határozottan éreztem az apró műcsali veretését, a spicc finoman vibrált a hullámzó felszín felett. Minden izgalmamat féken tartva csigalassúsággal tekerni kezdtem az orsót, időt hagyva a mélyben lapuló ragadozónak. Az alig 10 méternyi medence felénél járhatott a wobbler, amikor mintha valamiben megakadt volna a remegés. Bevillant a bevágás mára zsigerekbe ivódott mozdulata, megálljt parancsoltam azonban kezemnek. Csak egy ág, vagy gyökér a mélyben… Már azon kezdtem gondolkozni, hogy talán a meder túlsó részen úsztatom le a következő dobást, amikor…
December, január február, március. Négy hónap, mely pergetés nélkül telt el számomra. Ennek legfőbb okai a csukatilalom, az azt megelőző időszakban pedig az árvíz. A hosszú kényszerpihenő után egyértelmű volt, hogy a csukák nyomába eredek, de még nem sejtettem milyen csodás horgászatok várnak rám. Ezt szeretném most Veletek megosztani egy képesebb jellegű beszámolóban, de előtte még hagy kalandozzak el egy gondolat erejéig: