f m
Copyright 2017 - All right reserver! pecavilag.hu 2007-2017

Mesebeli két óra

00 A tavaly őszi csukainvázió után kíváncsian vártam az idei tavaszt, hogy szeretett kis folyóm mennyire sínylette meg azt a temérdek mennyiségű csukát. Hát idei első horgászatom alkalmával rá kellett jönnöm, hogy semennyire. Idén elég későn állt be a víz, így április vége lett amikor is azt mondhattam, hogy most már érdemes domira próbálkozni. Azon a héten délutánra jártam dolgozni, így délelőtt tudtam kijutni a Zagyva partjára.

 

 

 

Egy fentebbi szakaszt választottam, de már kiérkezésemkor láttam, hogy jó volt a választás. A szokásos szerelék összeállítás után lementem a vízhez és lefelé elindulva tágra nyílt szemmel néztem azt a mennyiségű és méretű domolykót, amik a bokrok, kövek és hínárok között lapultak. A víz tiszta, a meder ezen a szakaszon sóderos és homokos, sok helyen homokpadok alakultak ki, igazi domolykó tanya.

 

01

 

Kicsit későn értem ki és tudtam, hogy legfeljebb két órám van pecázni, de úgy véltem, hogy egy ilyen terepen ez elég is lesz, persze csak ha sikerül túljárni a domik eszén, ami néha nem éppen könnyű feladat. Bevált csali révén egy zöld színű rebel bumble bugot kötöttem fel és ezzel kezdtem el dobálni. Nem kellett sokat várni, talán ötödik dobásra éreztem azt a heves koppintást, amit minden más halfajétól meg lehet különböztetni. A bevágás ült és egy kis küzdelem után nyakon is csíptem egy 50dkg körüli domit. Nem egy nagy példány, de a hosszú téli pihenő után most igen jól esett már végre érezni a hal fárasztásának minden momentumát. Visszaengedtem aztán mentem tovább lefelé, de nem tettem meg nagy távolságot, amikor egy a vízre hajló bokor mögül, egy hatalmas loccsanást hallottam és tudtam, hogy egy testesebb domi szedeget a felszínről. Csalimat pont  erre a helyre dobtam, és amint a vízre pottyant, egy nagy burványban el is tűnt. Annyira gyors és vehemens kapás volt, hogy bevágni sem volt időm, de így is jól akadt, és mivel a fék meg-megnyikkant tudtam, hogy ez már szebb példány. Így is lett, fárasztás után egy kiló körüli domit csíphettem nyakon, nem kis örömömre.

 

05

06

 

Fénykép után ment vissza ő is. Továbbhaladva a következő 500 méteren fogtam még négy darab kiló körüli, tíz darab 60-80dkg, és pár darab fél kiló körüli domit, ami szinte hihetetlennek tűnt, gyerekkoromban láttam utoljára ennyi halat a Zagyván. Érdekes, hogy az összes halat a bumble buggal fogtam más csalira (Salmo tiny és hornet, Kenart winner) még koppintásom se volt.

 

03

04

 

Egy sekély részen történt, hogy leúsztattam vagy húsz métert, és ahogy húztam be a csalit, az utolsó méteren láttam hogy két szebb domi követi csalimat fej-fej mellett, és ahogy megállítottam egyszerre ugrottak rá, az egyik akadt a másik pedig egy fordulóval eltűnt a szemközti hínárosban.

 

02

 

Ilyet sem láttam még,így nem kis élményt okozott. Az időm erősen fogyott így visszafelé indultam,és mivel rendkívüli fogásban és élményekben volt részem az elmúlt másfél órában,úgy döntöttem, hogy nem pecázok, amíg a kocsihoz visszaballagok, csak figyelem a vizet. Úgy fél távnál jártam, amikor egy nagy bokor mellett egy kb.

másfél kilós domolykó alakja rajzolódott ki a vízben. Hű, hogyha ezt meg tudnám fogni, az lenne az igazi lezárása a napnak. Közelebb lopakodtam és a vízre pöccintettem csalimat. Nagy domolykóm kicsit feljebb emelkedett mintha megszagolta volna a csalit aztán beljebb evickélt a bokor ágai közé. Még kis ideig figyelhettem őt aztán eltűnt, de pár pillanat múlva a bokor túloldalán agy hatalmas loccsanásra lettem figyelmes. Odaosontam és láttam, hogy a nagy domi ott áll és komótosan kémleli a felszínt. Na most a beesőre meglesz gondoltam, de amint csalim vizet ért megismétlődött az előbbi jelenség. Még 10 percig szórakoztattuk egymást, amikor rá kellett jönnöm, hogy ezt a halat itt ma nem fogom meg. Öreg dörzsölt domi volt, és ma okosabbnak bizonyult nálam. Sebaj fogtam ma eleget így nem tudta kedvemet szegni a dolog. Továbbindultam és már nem voltam messze a kocsitól, amikor egy vízre hajló bokros fás résznél megint egy nagy loccsanásra lettem figyelmes.

 

07

08

09

 

Már csak tíz percem volt indulásig, de gondoltam ezt még megpróbálom, és közben eszembe jutott, hogy telefonommal videóra veszem még ezt a kísérletet. Hát halam mintha megérezte volna, hogy meg akarom örökíteni a megfogását. Elindítottam a felvételt és pár méterrel odébb mentem. Első dobásra éreztem egy apró koppintást, aztán jött a második dobás, amikor fél távon (a meglassult és a gyorsabb víz határán): durr! Határozott rávágás után a bevágás jól ült és már indulhatott is a küzdelem. Halam egyből beugrott a sodrásba így egy picit nyitnom kellett a féken, mert csak 0.16-os zsinórral voltam felszerelve. Egy kicsit még ment a sodrásban aztán az innenső part bokrai közt akart menedéket keresni, de ezt jól korrigáltam egy botemeléssel. Fél perc múlva már előttem forgott és egy párszor még neki indult aztán feladta a küzdelmet, így már könnyen nyakon csíphettem, egy kiló körüli domolykót. Kiemeltem és horogszabadítás majd fényképezés után ő is visszatérhetett éltető elemébe. Megnéztem a felvételt és örültem, hogy sikerült megörökíteni ezt a jelenetet. Hú, ilyen napja is ritkán van az embernek, ettől jobban nem is sikerülhetett volna ez a két óra, amit kint töltöttem kedvenc kis folyóm partján. Összepakoltam és kocsiba szállva elindultam hazafelé. Tudtam, hogy délután még vár rám a munka de most még ennek a gondolata sem tudott lehangolni. Elégedett és boldog voltam. Remélem a soron következő pecák is hasonlóan élménydúsak lesznek, bár azért ilyen élményben ritkán van része az embernek.

 

 

 

Gendúr Viktor