f m
Copyright 2018 - All right reserver! pecavilag.hu 2007-2017

Lengyel-magyar két jó barát

00 Lengyel-magyar két jó barát

és az utolsó tátrai rénszarvas legendája

 Már régebben felvetődött bennem ez az utazás. Tavaly nyári lengyelországi nyaralásunkkor becsempésztem az autóba egy horgászbotot és némi műcsalit, hátha a hegyekben lesz egy kis patak, ahol tudok kicsit horgászni. Patak volt, de a horgászat nem jött össze, viszont látva Dél-Lengyelország gyönyörű vizeit, tudtam, hogy ide vissza fogok térni. A hosszúra nyúlt tél alatt egyre többet nézegettem a nyári fényképeket és úgy éreztem, hogy itt az ideje megszervezni egy lengyel horgászkirándulást. Kezdetnek a helyi lehetőségek és szabályok felkutatását tűztem ki célul. Nekem tetsző vizet találtam is, de a helyi horgászszövetség nem méltatott válaszra, így más úton próbáltam némi információt szerezni. Szerencsémre olyan emberbe botlottam, aki horgászati szándékaimat meghallva, rögtön meghívott az ő horgászközösségük találkozójára, így  a szervezés nagy részét rögtön levette vállamról és nem maradt más hátra, mint itthon néhány útitársat keresni és álmodozni a nagy pisztrángokról. Az útitársak hamar összejöttek, hiszen ki ne akarna nagy pisztrángot, esetleg dunai galócát fogni.

 

Hamar eljött az április 15, amikor is hajnalban Eppusz hírhedtté vált P.buszával nekivágtunk a messzeségnek, Apetya és Susi társaságában. Jó magyar ember rántott hús vagy fasírt nélkül a szomszédba sem megy, nemhogy külföldre, szerencsére Apetya jóvoltából mi is bőven el voltunk látva utóbbival és némi töltött dagadóval, meg több kilónyi Susi-féle süteménnyel.

01

Mi szem-szájnak ingere…

Az utazás jó hangulatban telt és alig négy óra múlva már a Dunajec partján álltunk a ködben, de a hófoltok még így is jól kivehetők voltak a környező hegyeken. Akkor ennek még nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget, de mint később kiderült volt neki. A szállás elfoglalása után gyors öltözés a gázlóruhákba és átvettük a napijegyeket ismerősömtől. Nem voltak jó hírei számunkra a horgászatot illetően, mivel az előző héten extrém hideg idő volt áprilishoz képest és hó is esett. Elmondása szerint a halak ott vannak előttünk, de nem esznek, mert megzavarta őket a furcsa időjárás.

02

Festői látvány

03

Turisták bárhol

04

Ezeréves határunk

Mit nekünk a hideg és a figyelmeztetés, lelki szemeink előtt csak a nagy pisztrángok lebegtek. Hősiesen dobáltunk egész nap, de nem termett babér számunkra. Úgy voltunk vele, hogy van még két napunk és másnapra már melegebbet és napsütést ígért a helyi meteorológiai előrejelzés. Este megtörténtek a kötelező ajándékozások és utána nekiláttunk a finom vacsorának. A nyelvi problémákat néhány liter pálinkával és tokaji borral igyekeztünk leküzdeni, amihez lengyel barátaink is hozzájárultak némi vodkával. Az este további része jó hangulatú beszélgetéssel és a felszerelések kölcsönös kipróbálásával telt. Az hamar kiderült számunkra, hogy itt a nagyipari tömegtermékek (pl. Rapala, Yo-zuri stb.) labdába sem rúghatnak és a Salmo is csak a nemzeti büszkeség kategóriában indulhat, a kínai tömegcikkeket pedig még hírből sem ismerik. Mindenkinél csak a lengyel manufaktúrák kis szériás, esetleg egyedileg tervezett termékei voltak megtalálhatók, amik fogósságukban valószínűleg verik is nevesebb társaikat. Nem kis megelégedésemre, az általam faragott wobblerek is nagy tetszést arattak, hamar ki is ürült a csalisdobozom, jutott belőle mindenkinek, cserébe igazi lengyel különlegességeket kaptam. Egyéb felszerelések tekintetében is az igényességre törekednek, nagyon sok egyedi építésű botot láttunk náluk és meglepő volt, hogy mennyire szeretik a multiplikátoros orsókat, akár pisztránghorgászathoz is. Ja,  és Eppusz nagy örömére itt nem dívik ám a „nanoőrület”.

05

Akcióban

07

„Szerény vacsora”

08

Susi oktat

09

Nanoőrület? A kicsi wobbler 4,5 cm

Az este további része az aznapi megfigyelések alapján légykötéssel telt, és úgy gondolom, hogy egy ilyen nap után az alvás - Eppusz kivételével -  senkinek sem esett nehezére.

10

A másnapi nyerőnek gondolt

Másnap reggel Apetya jelentős zoológiai felfedezést tett. Mély álmából furcsa hangokra riadt fel. Mivel erdő mellet lakik, ismeri az ott élő állatokat és rögtön tudta, hogy csakis egy szarvas lehet a fürdőszobájában, aki a hangokból ítélve éppen nászra készülődik. Izgatottan rohant át hozzánk elújságolni a hírt, de mire visszatértünk már csak Susit találtuk a szobában, a fürdőszoba meg üres volt. A szálloda portásának elmeséltük ezt a hihetetlen történetet és mondta, hogy régebben alkalmanként belopózott a tátrai rénszarvas a szobákba, de amilyen észrevétlenül jön, úgy is megy. Azt is elmondta, hogy ezt a fajt már kihaltnak hitték, de úgy tűnik még van egy utolsó példánya, és pont Apetya volt a szerencsés, aki fültanúja lehetett ennek. Sajnos nem láttuk, de a szaga még sokáig emlékeztette a szoba lakóit a látogatásra.

11

12

13

14

Vendéglátónk akcióban

 

Reggeli után egy távolabbi helyen próbálkoztunk a halfogással, nem sok sikerrel. Jótanácsként mondom, hogy illuminált állapotban ne menjen az ember gyors sodrású vízbe, mert könnyen úgy járhat, mint Krisu barátunk, aki megmártózott a 6-7 °C –os Dunajecben.  Sajnos a délelőtt legnagyobb eseménye ennyi volt, majd szállásunkra visszatérve ebéd után ellátogatott hozzánk egy botépítő mester Krakkóból. Érdekes botokat hozott és minden kérdésre válaszolt. Ezután egészen sötétedésig erőltettük a horgászatot, sajnos eredmény nélkül. Az este az előzőhöz hasonlóan telt, beszélgetés, evés-ivás, légykötés.

15

Botmustra

16

Délutáni hangulat

Utolsó napunk korán indult, már hat előtt a vízben álltunk. A levegő (-2)-(-3) °C körül lehetett, a gyűrűk jegesedtek. Mégis ez a nap volt, amikor először láttam halat. Sajnos nem a horgomon volt, hanem tőlem nem messze egy igazi pisztrángossal ugrással megmutatta magát egy fél méter körüli sárgahasú sebes. Több jel mutatta, hogy ott vannak körülöttünk, de egyet sem sikerült megfogni.

17

18

2011. április 17.

8 órakor elfogyasztottuk utolsó közös reggelinket, majd összepakoltunk és beraktuk a cuccunkat a buszba. Így már csak parti horgászatra volt lehetőség, de dobáltunk hősiesen, fényképeztünk és élveztük a napsütést. Dél felé búcsút vettünk lengyel barátainktól és nehéz szívvel, de elindultunk haza.

19

Pecavilág és Jerkbait.pl

Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy fantasztikus horgásztúrán vettünk részt, annak ellenére, hogy halat egyáltalán nem fogtunk. Nem csak mi, hanem a helyi horgászok sem. Viszont a társaság és a gyönyörű környezet mindenért kárpótolt. Ide hamarosan visszatérek, sőt lengyel barátaink meghívására azt hiszem, máshová is. Jó volt, ahogy volt, pálinkástól, sajtos rénszarvasostól. A legjobb pedig, hogy újfent bizonyítást nyert a mondás: „Lengyel-Magyar két jó barát”.

20

Köszönjük Kuba! (Dziękuję!)

 

Írta: Gombár Péter

Képek: gpepp, Eppusz, Andrzej Stanek