Tiszakeszi…
- Részletek
- Írta: Mádli Bálint
Tiszakeszi…
Tiszakeszi…
Téli domolykók
Kedves fórumtársunk szép, felvidéki fogásait látva mostanában bizony elég sűrűn süvegeltünk, amire Ő egyszerűen így reflektált : „Ha tudod hol vannak a halak...akkor "csak" meg kell fogni ”
No, ha „csak” ezen múlna...
Hogy könnyebb legyen megemészteni a szép fotók látványát valami domolykós, csukás patakra készültünk Pali barátommal. Én az új UL botom, társam vadi új vadölőjét kívánta felavatni. Útközben fixáltuk az úti célt, és meg sem álltunk a Hejő-patakig.
Biztosan mindenki volt már úgy, hogy azt érezte, ennél többet már nem lehet, ennél jobbat már nehéz mutatni. Aztán jön valaki és azt mondja: 2.0. Egyesek hitetlenkednek és nem kérnek előre elnézést, míg mások elégedetten hátradőlve, nem számítva semmi különösre ülnek a p.buszban, gondolván, hogy nekik már nem lehet újat mutatni egy Robinson-szigetek után. Peregnek a kilométerek és előtűnik a 2.0. Néhány órával később hazafelé pedig teljes meggyőződéssel mondjuk, hogy ezt, ami itt ma volt, senki nem fogja elhinni. Azért ne szaladjunk ennyire előre, vegyük sorra az eseményeket.
Naplórészletek
Emlékszem, Szennyeslelkű kollégával, végigdideregtük az egész délelőttöt a Gaja-patak partján. Két bodorkán kívül, semmit sem fogtunk azon a márciusi délelőttön. A horgászat közben kaptam egy üzenetet – jó kettes forma márna volt a képen – Ervin barátom küldte, bizonyítva ezzel, hogy Ő nem hiába küszködött a viharos széllel. Ezek szerint a Dunán már érdemes lesz majd úsztatni, ébredeznek már kedvenceink a márnák.
Horgászat egy elfelejtett vízen 2. rész avagy egy wobbler születése
Pergetés. Különleges módja a halfogásnak, szerintem a legizgalmasabb. Pláne ha az ember maga készíti a csalit. Az így fogott halak értéke megsokszorozódik. Talán ezt csak az érti meg, aki a sajátjával horgászik. Műszaki ember lévén, számomra a pergetés egyet jelent a wobbler készítéssel.
Adott egy Szécsénytől négy kilométerre elterülő vízrendszer, ami némi eu-s támogatásnak, valamint sok-sok gondoskodásnak köszönhetően, növények és állatok paradicsomává vált. Az oda eljutó horgászt azonnal elragadja a természet. Nem is csoda, hiszen a zegzugos csatornák és a négyhektáros tó komoly halbőséggel kecsegtet.
Adott egy szabályozott keretek között szerveződött internetes közösség, akik alapvetően mind-mind különböző egyéniségek, de egy dolog összetartja őket, mégpedig a természet szeretete, védelme és nem utolsó sorban a horgászat.
Ez a két kiindulási tényállás igen pozitív gondolatokat ébreszt bennem, hát még ha egyesítjük őket. Ez történt az elmúlt hétvégén.
Wobblerkészítésről Máté barátomnak…
Ez a kis irományom eredetileg nem cikknek indult. Máté barátom figyelmét akartam felhívni egy olyan wobbler alapanyagra, amely alkalmas domis wobblerek elkészítésére. A felhajtóereje nagy, könnyen megmunkálható, és szinte bárhol ingyen beszerezhető. Ha érdekel titeket olvassatok tovább…
Pirkadattól alkonyatig
Tudom, a film címe fordítva van, és tulajdonképpen a mondanivalóm lényegéhez, azaz az egyfajta megvilágosodáshoz is jobban illene az eredeti cím. De mit tegyek, ha egyszer ez az írás egyben egy eseménydús és tanulságos nap krónikája is, pirkadattól alkonyatig. Kezdjük ott, hogy nem vagyok kispatakos pecás. Eleinte próbáltam kitalálni, mi a jó horgásztársaimnak abban, hogy akkora vizeken horgásznak, amiket át is tudnának ugrani, de egy 2 grammos wobblerrel átdobni mindenképp? Valószínűleg nincs a közelükben „normális” víz. Vagy egyszerűen csak nincs idejük, ez meg ott folyik a kertjük végében. Meg lehet benne persze valami józan, és kényszerű belátás is. Tavainkat, folyóinkat annyira lerabolták már, hogy be kell érni a kis patakok kis halaival. És csak azért nyúlnak UL felszereléshez, mert a kis hal megfogása azon a szerkón még élvezetet is nyújt.