Ajándék a Köröstől

Részletek: Írta: Marcsó Zoltán

December, január február, március. Négy hónap, mely pergetés nélkül telt el számomra. Ennek legfőbb okai a csukatilalom, az azt megelőző időszakban pedig az árvíz. A hosszú kényszerpihenő után egyértelmű volt, hogy a csukák nyomába eredek, de még nem sejtettem milyen csodás horgászatok várnak rám. Ezt szeretném most Veletek megosztani egy képesebb jellegű beszámolóban, de előtte még hagy kalandozzak el egy gondolat erejéig:

A tilalmat követő első napokban fogott csukákon még látszott, hogy némelyikük még nem teljesen ívott le. Ebből jól látszik, hogy a tilalmi időnek nem szabadna statikusnak lennie, jobb megoldást jelentene egy az időjárást követő rendszer bevezetése. Nem akarok ilyen dolgokba belefolyni, de ha magamból indulok ki, aki szinte sose viszek el halat (igaz imádom a halhús ízét, de sajnálom megölni őket), akkor be kell látnom, hogy az ember igenis gyarló. Négy hónap kényszer pihenő után egyszerűen én sem tudom megállni, hogy ne dobáljak csukára – legálisan, a tilami idő lejárta után – még akkor se, ha azt látom, hogy néhányukban van némi ikra. Persze a lelkiismeretemet nyugtatja valamelyest, hogy visszaengedem az összes példányt, de utólag mégis rágódok ezen a dilemmán.

Visszatérve a horgászat legnagyobb élményt nyújtó részére, a halfogásra, ez az évkezdés minden eddigi várakozásomat felülmúlta. Az első két hétvégén megejtett 4 horgászat alatt több csukát sikerült fogni, mint a tavalyi évben összesen, pedig arra se lehetett panaszom. A siker elsősorban a halak rendkívüli kapókedvének köszönhető, de a kimagasló fogásokhoz, úgy gondolom a csalik terén tavaly szerzett sok tapasztalat is hozzájárult. A saját gyártmányú wobblereim idén is jól fogják a halat nemcsak nálam, de horgászcimboráim kezében is.

Természetesen most is volt egy wobbler, egy nagyon intenzív veretésű darab, ami fogósságban a többi fölé emelkedett. Az egyik csatornában ezzel a csalival rengeteg csukát sikerült fognom. Érdekes módon a nagyobb holtágban már nem kellett annyira a csukáknak.

A csukák néha furcsa ízlését tűkrüzi, hogy az előbbi igen intenzív veretésű csali ellentéteként egy régóta hanyagolt, lusta mozgású wobblerel is sikerült egy szép halat fognom.

A nagyobb holtágon teljesen másféle csalik működtek. Az első horgászatokon a twisterek bizonyultak verhetetlennek. Három szín emelkedett a többi fölé: a fehér test és piros farok,a sima fehér és a fogósságban kicsit lemaradó sárga.

A rengeteg csuka mellett próbálkoztunk sügérfogással is, de az apró gumihalakat túl serényen támadtó kisebb méretű csukák ezt a tervünket meghiúsították.

Az első csukázásban a legnagyobb élményt a temérdek csuka kifogásán túl talán az jelentette, hogy a napot egy 0-10 grammos 1,80-as Spin Bladel horgásztam végig. Azt bátran kijelenthetem, hogy megszerettem ezt a botot. Tavaly sikerült vele másfeles balinnal is megmérkőznöm, de nem hittem volna, hogy ilyen nagyszerűt csukázok ezzel a kis bottal, főleg nem, hogy miylen simán ki lehet vele fárasztani az akár 50 centis csukákat is. Vízben állva meg egyszerűen ez a bothossz a legideálisabb, persze kimondottan csukázásra ennél nagyobb dobósúlyban.

Érdekes módon idén a holtág balinjai is megmutatták magukat. Az egyik ködös hajnalon már a 3 méteres Seedmasterem volt nálam, mert bár élveztem a kis bottal való pergetést, mégiscsak ez illik jobban az akadós terepre. A délelőtti ködben az ismerős holtág megint megmutatta egy számomra új, de ugyancsak adakozó arcát.

Mint a legtöbb horgászatot, ezt is a saját wobblereim bevetésével kezdtem. Egy éppen aktuális tesztelnivaló vertikális wobblert kapcsoltam kipróbálásképpen a karabinerbe. Pont azon a helyen álltam meg, ahol bugyogva zúdult be a víz a csatornából a holtágba egy víz alatti csövön keresztül. Közvetlen magam előtt próbálgattam a kis wobblert, amikor a lábam előtt ráfordult valami. Nekem se kellett több, már lendítettem is a botot. Elég gyorsan sikerült megfogni az előző burvány tettesét, és annak néhány társát. Számomra hihetetlen módon és szerencsére - mert nem jutottam el odáig, hogy drótelőkét kössek föl - balinok voltak. Ebben a vízben korábban sose fogtam még balint. Valószínűleg a bezúduló víz mozgathatta meg őket, mert hiába vettem le gyorsan a balint adó wobblert - nem akartam én zavargatni az épp tilalom alatt álló balinokat - még a csukáknak szánt drótelőke végén csüngő, fenéken vezetett gumihalat is sikerült néhány példánynak elragadnia a csukák elől.

Két csodálatos horgászat után újabb két hét kényszerpihenő következett. Gondolom nem vetődik fel senkiben a kérdés, hogy mivel tölthettem az újabb otthon töltött, a szokásosnál kicsit hosszabbra hagyott hétvége egy délutánját, és két délelőttjét. Újra a csukák nyomába eredtem. A hétvége első pergetését, még péntek délután ejetettem meg. A két hete éppen visszavonult árvíz által hagyott kietlen táj két hét alatt gyönyörűen feléledt, kicsit kizöldült a táj.

Talán ezen a pergetésen volt a legtöbb kapásom. Nem akarok konkrét számokat írni, mert számomra is hihetetlen mennyiségű csukát sikerült újra kifognom és természetesen mind egy szálig visszaeresztenem. Voltak olyan időszakok, amikor szó szerint minden dobás halat adott. Nem volt más dolgom, csak új területre dobni a csalit, és várni az agresszív kapást. A nap végére a pontot az elő folyón tett szürkületi látogatás tette fel. A Körösön valami nagyon hajtotta a babahalakat. Feltettem a nálam lévő legkisebb wobblerem, és sikerült is megfognom a tettest egy gyönyörű folyóvizi sügér személyében. Sajnos több társa nem követte, csak egy-két balin,de így is elégedetten hagytam abba aznapi horgászatomat. Egyetlen dolog bosszantott csak, mivel aznap délelőtt utaztam haza, a nagy rohanásban nem pakoltam be a fényképezőmet. Így néhány csodás képpel szegényebb maradtam ugyan, de a telefonnal elkészített pár fotóról is biztosan fel tudom majd idézni az újabb felejthetetlen horgásznapot.

Hazafelé biciklizve új terv fogalmazódott meg bennem. Meg kellene szerettetni édesapámmal is a pergetést. Erre talán nincs is jobb alakalom, mint mikor ennyire eszik a csuka. Az agresszív rávágások, és kiugrásokkal tűzdelt fárasztások nagyon könnyen megfertőzhetik az arra fogákony horgászok szívét. Másnap hajnalban édesapámmal indultunk a csukák nyomába. Nem szeretném hosszúra nyújtani a dolgot, de sikeresen megtette az első lépést a pergetőhorgászat irányába. 13 csukát sikerült fognia, köztük egy 49 centiméteres példányt. Persze rengeteg kapást elrontott, de így is büszke lehetett magára, mert elsőre nagyon ügyesen szerepelt. És az az öröm amit az első pergetett csukák okoztak számára, az engem is nagyszerű érzéssel töltött el. Két nappal a születésnapja előtt talán nem is adhattam volna Neki szebb ajándékot, mint amilyen élményt jelentett neki ez a pergetés.

Pár nappal, és egy újabb, mindössze 3 csukát adó pergetéssel a fentiek után szemlélve a dolgot, azt kell mondjam, nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a szezonkezdést, de az biztos, hogy egy csodálatos ajándékot kaptam a Köröstől. Két nap múlva újra elérte azt a szintet az élő folyó, hogy teletöltse a holtágat hidegebb vízzel, és ezzel teljesen elvegye a csukák étvágyát. Talán Ő így veszi védelmet nyújtó hullámai alá a lakóit.

Marcsó Zoltán