Skandinávia gyöngyszemei - 5 rész
- Részletek
- Írta: Horányi József, Nagy Gábor
A tegnapi izgalmak és kihagyott vacsora után, jól esett a reggeli. Miközben a megérdemelt jávorszarvasomon csámcsogtam, kinéztem az ablakon, és megállapítottam, hogy ez tipikusan az az időjárás, amikor bármelyik pillanatban leszakadhat az ég. Rutinosan készült a társaság. Mindenki tudta és tette a dolgát, hogy minél hamarabb elindulhassunk. A nehezebb csomagokat elkapkodva, igyekeztünk segíteni Józsinak bepakolásnál, aki figyelmen kívül hagyva az orvosi intelmeket, betetanuszozva, bumszli kötéssel a kezén, velünk együtt készült az utolsó skandináv horgászatunkra.
Órák óta hánykolódtunk a Pannon tengeren. A kapitány folyamatosan zsörtölődött, hol az utasokat kioktatva, hol pedig az időjárást korholva zengte: Miért nem Jet Ski-vel jöttem! Talán ekkor lehetett, amikor a távolban körvonalazódott Sixty Island, és rajta egy ezüst bárkával integető matróz. Először arra gondoltam, hogy Péntek lehet, de a többiek megnyugtattak, hogy átaludtam egy éjszakát. Felvettük a bajbajutottat, és tovább indultunk, hogy megtaláljuk a pergetők paradicsomát. A kirándulásunk egyre komolyabb akadályokba ütközött, mint a földút göröngyein, úgy rázkódtunk az erős hullámokon, míg egyszer csak megfeneklettünk. Nincs tovább, egy szigeten ragadtunk. Jobban megvizsgálva nem egy, hanem több sziget van a környéken… A Robinson szigetek
Ma egy másik Dráva szakaszt próbáltam tesztelni, hátha ez halasabb, mint amelyikre rendszerint járok. Az igazat megvallva ezt a szakaszt nem túl sűrűn szoktam látogatni, nem tudom miért, pedig nincs messze, talán azért mert ezt sűrűbben járják, a másikon meg sokszor csak egyedül vagyok. Nehéz megmondani. Itt egy kicsit több helyen tudom megközelíteni a folyót, legalábbis több pergetésre alkalmas helyen.A helyeket nagyjából ismerem, de talán még egyszer se vallattam végig őket pergetve. Jobban mondva csak kettőt szoktam kicsit sűrűbben látogatni, de azokat is csak télen twiszterrel, gumihallal. A kishalak szinte egész télen ott vannak és pár csukát szoktam is rajtuk fogni. Így tervben volt, hogy azokra is rápróbálok, de elsősorban a balinok voltak ma a célpontok. Domizni most nem akartam, így a kiscsalis dobozomat otthon is hagytam.
Vasárnap reggel volt, negyed öt. Már felkelt a Nap, amikor felébredtem. Ilyenkor, még félálomban szoktam újra és újra megfontolni, hogy neki induljak-e a horgászatnak. Általában az ágy simán győzedelmeskedik a halfogási ösztöneim felett és visszahúz, de kivételesen erőt vettem magamon. Hideg vízzel gyorsan megmosakodtam, hátha segít kicsit felélénkülni, és hogy biztosan sikerüljön az indulás, már húztam magamra a talán már újkorában is halszagú horgásznadrágom, aminek zsebeiben két kis vízhatlan dobozban halkan zörögtek a mostanában legbeváltabb domolykós wobblereim. A lépcsőház állott, meleg levegőjéből, finoman szólva élőhalottként ballagtam a garázs felé, autómba zombi állapotomhoz képest sietősen dobáltam vissza az előző este - feleslegesen - kipakolt horgászcuccom. Siettem, mintha bármit is lekéshetnék, pedig még azt sem tudtam, hogy egyáltalán hova, merre induljak horgászni. Menet közben döntöttem, hogy egy olyan folyószakaszt járok be, ahol az idén még nem próbáltam becserkészni a domolykókat.
Az első igazi horgásznap reggelén a megszokottnál is lassabban ment az ébredés. Amikor a lábam már az étkező irányába vitt, a tudati énem még javában a rendszerindulás fázisában tartott. A svéd kávé fizikailag alkalmatlan arra, hogy egy közép európai ember felébredjen tőle, de a fincsi tojásrántotta illata, hamar embert faragott belőlem. Jól betermeltem a reggeliből, és kisvártatva elindultunk horgászni. Mint minden tudatos horgász, az akció előtt vettünk egy kitérőt, és megváltottuk a szükséges engedélyeket. Svédországban két féle ember van: Van a stockholmipitecus, aki legjobban hasonlít a magyar emberekhez. Ugyanúgy rohannak, stresszelnek és zajonganak, mint mi, talán csak a pénztárájuk vastagsága az, ami tőlünk megkülönbözteti őket. A másik fajta az összes többi Svéd. Talán a huszonnégy óra világosság az oka, hogy az alapvető északi mottó: Nyugiság, lazaság, nem kell kapkodni. Egy szó mint száz, nem volt gyors, amíg megkaptuk a szükséges törvényi támogatást.
Nem könnyű a balatoni parti pergető horgász élete, abban az esetben, ha a partközelben nagyobb számban előforduló csuka, balin és sügér mellett a fogassüllő a hőn áhított hal. Fogassüllő megfogására az őszi időszakban mólók köré gyűlő nagyszámú szélhajtó küsz felhők alatt illetve a snecik ívási időszakában az éjszakai, és a hajnali órákban van a legnagyobb esélyünk. Én az utóbbi lehetőséget próbáltam kihasználni már a tavalyi évben is, már amennyire időm engedte. Sajnos akkor még csak kapásig jutottam. Hét ütésem volt éjszaka kétrészes woblerre, de vagy a csali túl nagy mivolta, vagy a rutintalanság, esetleg az odakapó süllők mérete miatt ez akkor még nem jött össze. Az éjszakai vihar után a kitartásom akkor egy más fajta sikert hozott. A vihar után megjelenő balincsapatból, akkor kilenc darabot sikerült átvernem.