Gyerekekkel a vízparton

Részletek

Írta: Pintér Péter

Gyerekekkel a vízparton

Minden rokonom, ismerősöm és barátom tudja, hogy imádok horgászni.  Azt is sokan tudják, hogy három gyönyörű fiúgyermek édesapja vagyok. Azt már kevesebben tudják, hogy a három fiamból a két kisebbik, már rendesen be van oltva a horgászat nevű vírussal. Egészen kicsi koruk óta imádják a vízpartot, a halfogást. Ha tehetem, viszem őket magammal a vízpartra. Mivel a gyerekeknél, a horgászatra való nevelésnél fontosnak tartom a fokozatosságot, ők is a spiccbotos snecizéssel kezdték. Miután már ebben profik voltak jöhetett a keszegek, kárászok aprítása. Az idén aztán nagy fordulatot vett a fejlődésük…

Szarvasbőgésre jönnek a nagy pontyok?

Részletek

Írta: Cservák Csaba

Avagy újból Miszlán

Három év kihagyással ismételten elkezdtük szervezni a „Miszla-túrát”.

A Garam domolykói

Részletek

Írta: Halmschlager Márton

A Garam domolykói

 Régóta vártunk arra, hogy ez a két csillag együttálljon, jelesül: a Garam alsó részének vízállása lehetővé teszi a gázlós horgászatot, és legyen annyi szabadidőnk, hogy egy ilyen időpontban horgásztúrát szervezhessünk oda. Ez a múlt szombaton sikerült is.

Sporigo Duó

Részletek

Írta: Hideg Róbert

Hogy miért is ez a címe a cikkemnek? Hát mindjárt kiderül! Történt ugyanis, hogy a hét első napjaiban megcsörren a telefonom, épp egy barátom hív, hogy szépen fogja a harcsákat pergetve a Tisza azon szakaszán ahol a Lónyai csatorna befolyik, és hogy nagyon él a víz. Mit szólnék hozzá, ha esetleg betársulnék hozzá? Na „nagy duzzogva” elfogadtam a meghívást.

Szeretek minden horgászatot előre megtervezni, ezért már pörgött is az agyam, és előkerült a jól megszokott papírosom, amire jegyzetelek, hogy mit vigyek, és mi ne maradjon itthon. Pedig nagyon egyszerű a pergető képlet: bot, mű csali, de én ettől alaposabb vagyok, és írom is a listámat. Nagyon rég óta horgászok, de minden egyes alkalom feltüzel, mint gladiátort az aréna bejáratánál.

Öröm és bánat

Részletek

Írta: Gendúr Viktor

Az idei jó évkezdés után egy viszonylag átlagosnak mondható szezon felénél járok, egy a legutóbbi esemény viszont nem volt átlagos. Voltam kint párszor a Zagyván, és ha nem is mindig volt bőkezű azért annyit mindig adott, hogy élménnyel teli legyen a horgászat. Igaz hogy kapitális domit nem sikerült akasztanom, de azért a kiló körüli példányokból volt bőven, és persze a csukák is jelen voltak. Szóval a legutóbbi pecám is igen jól kezdődött. Július elején igen meleg időben indultam, de most nem a megszokott helyeimre, hanem egy lentebbi szakaszra, ahol valamivel nagyobb a Zagyva vízhozama. Azért választottam ezt a részt, mert korábban a fentebbi szakaszon szinte lehetetlen volt halat fogni. Láttam sok domit, köztük tekintélyes méretűeket is, csak sajnos ők is láttak engem annyira tiszta és pici volt a víz.

Élményeim, amikért járok horgászni

Részletek

Írta: Karácsony András

Bevallom, az utóbbi időben hanyagoltam a Pecavilágot. Felnéztem naponta, de írni se időm, se energiám nem volt. Nem lustaság ez, hanem nyár. Sok a munka kint, kedvem sincs bent lenni. Meg aztán ha tehetem, megyek horgászni. Nem is keveset. Heti 2 alkalommal általában.

Szerencsés vagyok, hogy idén nagypapám segítségével (amit nem győzök köszönni neki) egy olyan vízre járhatok horgászni, ami nem csak szép, de halakkal is igencsak jól megáldott. Ez a tó pedig a Dégi Kastélypark-tó. Nyilván nem a szaporulatok határozzák meg az állomány gerincét, hanem a telepítések, de ettől még meseszerű a hely. Sokan talán meglepődnek majd a sorok kapcsán, hogy erről bátran írok, megosztom másokkal az élményt, de úgy vagyok vele, hogy maga a víz annyira egy jól felügyelt, barátságos környezet, hogy nem félek attól, hogy ellepnék a tavat, vagy éppen elhordanák a halat. Több okból sem félek. Egyrészt már drága az éves jegy, másrész drága a napi is, harmadrészt komoly szabályok vannak.

Három nap

Részletek

Írta: Horváth Ferenc

Az első – Majdnem életem fogása

2011.07.09 szombat volt az a nap, amelyik nagyon rosszul kezdődött és kevésbé jól fejeződött be számomra. Pénteken kölcsönkértem az autót a sógoromtól, mert barackot mentünk szedni anyósom kis földjére Szabadságpusztával szemben. Másnap hét és nyolc között jelenésem volt a Balatonfüredi tüzépen, ezért úgy gondoltam előtte egy tihanyi pergetés bele kell, hogy férjen a sok munka után – közben. A nagy meleg miatt reménykedtem, hogy újra összeállt a küsz, és ha így van, akkor kedvenc ragadozóim is sorban állnak a terített asztalnál. Úgy terveztem háromra lemegyek, így még van esélyem a süllőket is a helyszínen találni. Jelzett is a telefonom, annak rendje és módja szerint. Készülődés közben azonban a forgalmi nem volt sehol. Mivel feleségem is felébredt, így együtt kerestük tovább vagy fél órán keresztül, végül arra jutottunk, hogy elvesztettem a barackosban. Ez a horgászat is jól indult! Aludni már nem tudtam, a tüzépre meg oda kell ett érnem, így elindultam horgászni, de előbb kimentem a barackosba, hátha a reflektorfényben megtalálom a forgalmit! ennyire hülye is csak egy horgász lehet, egy zöld színű okmányt megtalálni hajnali fél háromkor a néhol méteres gazban elég esélytelen volt.

Visszavágó a Dunajecen

Részletek

Írta: Hernyák Aurél

Visszavágó a Dunajecen, avagy „Folyó szeli ketté”

A hajnali miskolci indulás után hamar kiderült, hogy egy biztos: a csapat nagyon egyben van. Eppusz rendelkezésre bocsátotta a saját maga vezette P-buszt, Gpepp Peti jónéhány felbecsülhetetlen értékű, saját készítésű wobblert nyomott a kezembe indulás előtt, Apetya Peti egy nagy doboz rántott húst – vaddisznó tarjából – emelt be az utastérbe. Viktor saját maga és fia betegsége ellenére végül mégis vállalni tudta az utat. Hogy én mit adtam hozzá, azt majd kérdezzétek meg a többiektől. „Örök optimistának” neveztek később, hogy miért, el sem tudom képzelni…