Álom és valóság

Részletek

Írta: Halmschlager Márton

Nemrég kaptam meg egy két évvel ezelőtt, a királyréti tavon rendezett belly boat-os legyes napon rólam készült képeket. A fotós akkoriban költözött haza több mint egy évtizednyi német és skandináv munka után, és valahogy a költözködések közepette sosem került kézügybe az a merevlemez, melyre ennek a bulinak a képanyagát lementette. A képeket megnézvén újra átéltem egy nagyszerű horgász nap élményeit. A királyréti tavacska a Duna-kanyarból közelíthető meg, ha Kismarosról Szokolya felé indulunk. Hangulatos kis víz, hétköznapokon kevés horgásszal. Egy patakot duzzasztottak fel, így egy hosszúkás háromszöghöz hasonlító tó keletkezett. Csak az egyik oldal horgászható partról, a szembe partról tilos a horgászat. Halállománya változatos, a ponty, csuka, sügér mellett van domolykó, jász, és pisztrángot is szoktak bele tenni. Évente egyszer a legyes klubunk – általában a pisztráng behelyezése után – szokott ott tartani egy legyes napot. Ilyenkor belly boat-ból is megengedik a horgászatot. Ez a békalábbal hajtott felfújható vízifotel nagyszerű eszköz arra, hogy kisebb vízterületeken megközelítsünk olyan helyeket, ami partról vagy nem meghorgászható, vagy annyira a lábad alatt van a hal, hogy partról horgászva elriasztod őket.

Hascsónakomból épp a szakadt part előtt próbálkoztam kicsi fácánfarok nimfával, mikor sikerült egy 30+ centis jászt akasztani. A kép remélem, átad valamit abból az élményből, amit egy finom szereléssel fárasztott hal adhat a vízen csücsülő horgásznak. A cucc egyébként egy 240 centis 4-es zsinórosztályú könnyű botból és maximum 0,14 horogelőkéből állt. Ezen a napon kézbe került még néhány pisztráng, a sprttársaknak két ponty (az egyik egy négykilós), egy-két csuka. A szakadt partnál a jász után akasztottam még valami nagyon komoly halat is, de sajnos néhány másodpercnyi kontaktus után elvesztettem.

Azonos térfélen

A tavalyi év és az idei évkezdet nem hozott még lehetőséget egy jó belly boat-os legyezésre, de lássuk, mit adott eddig ez az év.

Március elején egy csatornára mentünk UL pergetőzni, szigorúan apró műcsalikkal, abban a reményben, hogy rátalálunk a sügerekre. Még több helyen jég borította a csatornát. Egy 100-120 méteres szabad területen horgásztunk négyen és elég jól aprítottuk a megtalált sügereket. Inkább a pici tviszterek és gumihalak működtek, de fogtam sügit apró wobblerrel is. A sügerek nagyobbjai túl voltak a 20 centin és a hideg vízben a finom cuccal élvezet volt „fárasztani” őket.

Egy jobb sügér (Szály kapitány cuccával fogva)

A nap már hozott egy véletlen méret körüli csukát, és lassan készülődtünk volna már haza, utolsó cigimet szívtam, mikor úgy döntöttem, hogy dobok még párat. A sporik már értékelték a napot verbálisan, ment a vita, hogy kié volt a nap sügere. Úgy a második dobásnál egy pöccintés után határozottan megállt a bot, reflexből belecsuklóztam, és a hal tehetetlenségéből éreztem, hogy ezt a „sügeret” nehéz lesz itt ma überelni. Nem szóltam, csak csendben paríroztam a hal akcióit. Néhány méter után a hal mozgásából arra a következtetésre jutottam, hogy nem sügerem, hanem csukám van. A cucc nem igazán erre volt felkészítve, bár a zsinór 0,20 monofil, de harapásálló előke nem volt fenn, egy apró egygrammos tviszterfejre egy feje-leharapott 4 centis gumihal volt feltűzve. Gondolataimban ezt a pici műcsalit a csuka torkában láttam, és nagyjából felkészültem arra, hogy egyszer csak megkönnyebbül majd a cucc… Mikor a hal már előttem forgolódott, akkor vettem észre, hogy a pici horog egészen elől mondhatnánk „nóziban” akadt, a kis ólomfej is vagy egy centire kinn volt a csukapofából.

Tele-hasú csukagyerek pírszingelve

Az a perverzióm, hogy L és UL cuccon egy fék nélküli Browning Ultimatch orsót használok. Van hozzá négy dob, mind viszonylag nagy átmérőjű. Az UL cuccal fogott halaknál úgysem általános, hogy fárasztani kell, de ha beesik egy-egy darabosabb hal, azt kikapcsolt visszaforgás-gátlóval nagyszerű élmény fárasztani, a hozzáértő szemlélők általában megsüvegelik.

Március végén egy szép napsütéses délutánt töltöttem az otthoni tavak partján, a tavaly nagy mennyiségben telepített tenyeres bodorkákra számítva. Ezekből tavaly a hideg beállta után is nagyon jó szériákat fogtam spiccbottal.

A bodrizáshoz nem kell sok cucc

Az igaz, hogy az utóbbi években inkább pergetni és legyezni szoktam, de a spiccbot, a maga egyszerűségével, jó helyválasztás esetén, gyors és eredményes pecát adhat. A falánk bodorka amúgy is hálás célhal annak, aki épp csak egy kis búfelejtő horgászatra ugrik le a vízpartra.

Az átlag méret

Tavaly nagyobb szerencsém volt, beesett pár darabosabb is, és néhány dévér is megörvendeztetett. A cucc egyszerű és finom, 5 méteres tűspicces régi Catana, 0,14 főzsinórra egy egygrammos súlyozható csőantennás úszó, apró szakáll nélküli horog 0,10 előkén és egy, vagy két szem csonti. Az etetőanyagot sem cifrázom, általában Tímár keszeges és pörkölt van tuningolva egy kis főzött aprómaggal (vörös köles és kendermag).

Április eleje a csukatilalom vége. Megnéztük, eszik-e a szerelemtől megfáradt hal. Én ugyan sügérre készültem, egy új ET Perch Blade botot vittem, de betettem egy 0-9 grammos Jaxon Perseus pálcát is. Botavatással kezdtem a napot. Először egy saját készítésű HENDS jig horogból és tungsten fejből készített kis tvisztert sikerült elakadásból kipattintván a bal hüvelykujjam hajlatába tövig belerántani. Örültem, mikor megláttam, hogy saját, legyes elemekből fabrikált cuccom támadt rám, mert ezek többnyire szakáll nélküliek. Mikor megpróbáltam kitolni akkor esett le a tantusz, hogy ez bíz a cseh remek, ami mikroszakállas, és nem éreztem fontosnak, hogy azt az apró szakállt lenyomjam. Végül is Spansulator és Szály kapitány kirántották a horgot egy ércsipesszel. Nem sokkal ezután az új botomnak eltörtem a spiccét a spiccgyűrű mögött. A bot annyira tetszik viszont, hogy törött spiccel is tovább teszteltem. Több mint tíz balinocska és egy jász vesztett rajta.

Méret körüli balingyerek – kis körpörin

A nap második felében botot cseréltem, elővettem a 9 grammos Perseus-t és fogtam vele két méretet meghaladó csukát is. Ez már szinte csak jutalomhorgászat volt a délelőtti-déli virtuskodásaink után. Ilyenkor már ráérünk egy kicsit többet beszélgetni egymással és az idegen sporikkal. Észrevesszük, hogy nemcsak hal lakja a csatornát, hanem néhány megunt házi kedvenc is elboldogul a vadonban.

Leveses tányér nagyságú ékszerteknős napozik a vízre nőtt bokor alatt

Persze, mikor este lefekszem, néhány jó gondolattal igyekszem szép álmot szerezni magamnak, és csukott szemmel is egy szép Ipoly panoráma jelenik meg előttem, vagy egy hascsónakos legyezés. De amíg ez az idő el nem jön, addig is kell horgászni ott ahol éppen vagyunk, arra a halra, amely éppen fogható, és nem utolsó sorban ápolandó a nagyszerű horgász barátságokat.

Őrizzük az álmokat, mert egyszer valóra válnak, de addig is tegyük szebbé a hétköznapok valóságát egy kis pecával!

Írta: Halmschlager Márton