Zagyva parti kalandozás
- Részletek
- Írta: Horányi József
Mostanában gyakran találkozunk egymással olyan horgászok, akiket egy zártkörű horgász portál tart össze. Ezen keresztül szervezzük hosszabb-rövidebb kirándulásainkat, mint ahogy ezt a túrát is. Nem sokan jöttünk, de annál lelkesebben állítottuk össze a találkozó programját. A központ Jásztelek, ahonnét a Zagyva gáton közelítjük meg a jónak vélt helyeket. Helyi instruktorunk, Bálint, még néhány nappal a kirándulás előtt eléggé hervasztó híreket küldött. Zavarosan árad a víz, és így alkalmatlan a pergetésre, merthogy minket csak azok a ragadozók érdekelnek, amiket műcsalival lehet megfogni. Engem nem lehetett eltántorítani az utazástól. Szép napsütéses igazi tavaszi időt jósoltak. Rég nem volt már ilyenben részünk, ha már csak sétálgatunk az ártéri erdőben párommal, akkor is megérte elmenni. Örülök, hogy sikerült elcsábítanom feleségemet erre a túrára, mert így együtt is vagyunk, és talán horgászhatok is.

Április elseje a bolondok napjaként van a köztudatban, de nekünk pergető és rablóhalas horgászoknak egyet jelent a csukatilalom felszabadulásával. Bizony nehéz ezt az időszakot kiböjtölni, de valahogy csak túléli az ember minden évben. Tavaly április elsején reggel fogtam meg az első az évi csukámat, ebben az évben már túl vagyok rajta, ahogy a blog olvasói értesültek róla. Ennek ellenére pénteken munka után fél kettőkor már a parton voltam, érezni akartam a karomban a bot által közvetített félreismerhetetlen ütést, amit akkor érez az ember, ha a csuka elragadja a neki felkínált csalétket.
Horgászat egy elfelejtett vízen. Hová tűntek a csukák??? 3.rész
A kezdet
A sugárhajtású repülőgép velőt rázó dübörgéssel süvítve húzott el a gát felett, szinte láttam a pilóta és az utasok arcát. Pár pillanat múlva földet értek a közeli kifutópályán. Lehúzódtam a kocsival az útról a sorompó előtt. Megint rossz oldalon próbáltam kivenni a slusszkulcsot, a baloldali közlekedést, az autó fordított elrendezését könnyű is megszokni, meg nem is. Koncentrálni kell, nem járhat máshol a „jobbra tartó” világból ideszabadult ember esze. Az én gondolataimban Sham barátom szavai visszhangoztak. „Menj be a gáton, amennyire csak tudsz. A kocsit hagyd a sorompónál. Autóval nem szabad behajtani, de gyalog mehetsz.” Nyilván erről szólt a maláj nyelvű tábla is. Reméltem.
Apró twisterek bűvöletében…
Márciusi harcsa