f m
Copyright 2017 - All right reserver! pecavilag.hu 2007-2017

Túra az esőben

00 Vasárnap hajnali fél ötkor indultam egy Fejér-megyei csatornára, hogy becserkésszem azokat a gyönyörű domikat, amiket a múltkori pecánk alkalmával megcsodálhattunk. A hét igen sűrű volt, ezért nem volt időm legyeket kötni, szégyenszemre az egyetlen hazai szakboltban vettem két őzszőr fejű szöcske utánzatot hátha ezek sikeresek lesznek. Utoljára csütörtökön néztem rá az időjárás előrejelzésre, nyugodt tavaszi napra számítottam.

Rövid autózás után már a teljes menetfelszerelésben a patak partján álltam, a vásárolt legyem felkötve, s óvatosan kémleltem az ismert szakaszt a hatalmas mohoshátúak után. Sajnos még nem jöttek elő, még talán a hinarasban vagy a gyökerek közt “szürcsölték a kávéjukat”. Azért a biztonság kedvéért én megdobáltam a pályát, hátha felkeltem az érdeklődésüket. Sajnos nem…

Volt egy “B” terv, a közúti híd alatti szakaszt egy kisebb domikból álló csapat privatizálta, mely könnyebb pályának tűnt. Leosontam Winnetou-t megszégyenítő ügyességgel, de a domikat még a fiatal apacs törzsfő sem tudta becsapni. Türelem nagy erény, szépen fészket készítettem a csalánosban és vártam a rövid memóriájú halakat. Közel öt perc várakozás után már meg is jelent a csapat s beállt a kövek mögé. Néhány jól irányzott dobással felkeltettem az érdeklődésüket, de a kisebb egyedek nem tudták levenni a nagyobb legyet. Öt perc szórakozás után aztán egy nagyobb példány megunta a többiek bénázását és bemutatott egy szép szedést, vesztére. Mind a ketten küzdöttünk, a domim a horgon, míg én azon, hogy a meredek partról nehogy a vízben kössek ki.

01

Egy szebb domi

A reklámfotó (még csak derengett, így szegény telefonom még vakut használt, sajnos ez lett a legjobb kép) után gyorsan szabadult a koma. Hát ez a pálya tönkrement, elindultam felfele. Sajnos itt könnyű legyeket és drága wobblereket elhagyni, nekem is ráment a következő 100m-re a két vásárolt legyem, visszatértem a nimfákhoz. A kis rézfejű 10-es nimfám igazán sikeresen vizsgázott, három különböző halat is adott a következő egy órában.



02

Apró domi

03

Kis vitéz

04

Bodri

A csatornára szánt időm hamar lejárt, a nagy domik még mindig elkerültek. De nem csüggedek, mert tudom, hogy még ott úszik az az akár 50 cm-es példány, mely egyszer felszedi a műlegyemet.

Kocsiba vágtam magam, irány a felső Gaja, ahol szigorú C&R mellett újra telepített sebesekre kívántam horgászni. Az autóból felhívtam a családot, nagyon örültek a halaimnak és figyelmeztettek, hogy otthon már szakad az eső. Útközben el is eredt az égi áldás de gondoltam a Gaja szurdokban a fák alatt semmi gáz nem lehet. Az eső csak most eredt meg, nem lehet gond a vízzel, sőt némi pezsgés még jól is jöhet.

Gyorsan megvettem a napijegyet, irány a patak! A helyi erők a kis tavon meg is bámultak a furcsa orsómat sokan kiszúrták. Nem közöltek jó híreket, tegnap is esett zavaros a víz! Már fejben fel is adtam… Zavaros víz, eső… de legalább a frizura bírja. Feltettem egy fehér farkú, piros testű whooly bugert és belevettem magam a szurdokba. Igazán meseszép a környék, csak a víz lett volna tisztább (egyéb ragadozóra vadászni ideális, de annyi hordalékot hozott a víz, hogy a sebesek biztos a mederfenékhez lapultak)! Igazán kedvetlenül dobáltam meg azokat a helyeket ahol a halaknak tartózkodnia kell. Néhány hete a Gyöngyösön ezek a helyek ontották a pisztrángokat, de itt minden süket volt. Arra használtam az időt, hogy jobban megismerjem a vizet, még több haltartó helyet fedezzek fel. Volt egy hatalmas keresztbe dőlt fa a patak felett, kiálltam a közepére és egy jó kis dobó gyakorlatot végeztem, ha valaki látta a “Folyó szeli ketté” című filmet akkor el tudja képzelni azt az érzést!

Már hazafelé vettem az irányt, mikor ebből az irányból más arcát mutatta egy rövid szakasz: egy szűkület után a felgyorsult rész kisebb medencét alakított ki. A magas partról szépen leeresztettem a legyemet, melyet a sodrás rögtön a mélybe ragadott, néhány ütem után megállítottam, hogy felfelé törjön. Itt hatalmas ütéssel jelentkezett a halam, mely azonnal két szaltóval mutatta meg magát. Az akcióból már tudtam, hogy eddigi legnagyobb legyes pisztrángom lesz. A szaltók után máris a sodrásba dobta magát, én meg törtem a fejem, hogy a magas partról hogyan szedjem ki a halam, kerüljek ki két kis fát és a szakáll nélküli horgom is tartson. Sodrásnak lefelé vettem az irányt (két fát kellett ehhez átölelnem) majd leszánkáztam a partra, s némi terelgetés után sikerült megszákolnom a halat.


05

Sebes a Gajából

A gyors fényképek után biztonságos helyen szerettem volna elengedni a halam, kissé lentebb mentem és kézben tartva élesztgettem a kimerült harcost. Elsőre túl hamar engedtem el, a hátára feküdt így újra elkaptam és tovább élesztgettem a sodrással szemben. Másodszorra már Ő maga indult útnak, s féltő tekintetem kísérete mellett eltűnt a habokban…

 

Hetyessy Pál