Titkos 2.0

Részletek

Írta: Gombár Péter

2.0 – avagy: magasan a léc

Biztosan mindenki volt már úgy, hogy azt érezte, ennél többet már nem lehet, ennél jobbat már nehéz mutatni. Aztán jön valaki és azt mondja: 2.0. Egyesek hitetlenkednek és nem kérnek előre elnézést, míg mások elégedetten hátradőlve, nem számítva semmi különösre ülnek a p.buszban, gondolván, hogy nekik már nem lehet újat mutatni egy Robinson-szigetek után. Peregnek a kilométerek és előtűnik a 2.0. Néhány órával később hazafelé pedig teljes meggyőződéssel mondjuk, hogy ezt, ami itt ma volt, senki nem fogja elhinni. Azért ne szaladjunk ennyire előre, vegyük sorra az eseményeket.

Szombat reggel igazi csukaidőre ébredtünk. Tejszerű köd és kellemes hűvös fogadott minket. Nagy reményekkel szálltunk be a p.buszba, Eppusz új titkosára indultunk. Az irányt először Girincs felé vettük. Útközben megejtettünk egy gyors és tápláló reggelit néhány lángos képében, majd már tele hassal érkeztünk Feféhez, aki már nanocuccal a kezében várt minket. Utunk először még nem a titkosra vezetett, hanem csatlakoztunk az ÉMHE két halőréhez, akik már szorgalmasan mentették az ártéren rekedt halivadékokat. A helyet meglátva teljesen ledöbbentem. A bokáig-térdig érő vízben meg merem kockáztatni, hogy milliós számban voltak még kint a halak.

Háló nélkül, kézzel lehetett fogni a kárászokat. Két, erre a célra átalakított hordót megraktunk néhány ezer hallal, ők egy közeli tóba kerültek, megmenekülve a biztos pusztulástól.

A kitérő után már a pecára igazán kiéhezve érkeztünk meg a titkosra, vagyis a 2.0 -ra. A hely már túl az üveghegyeken található, pontosan ott, ahol a kurta farkú kismalac túr és a rézf**** bagoly mezei pockot eszik reggelire.

Talán ez a titkos?

2.0 ?

Gyors összeszerelés után repültek is a csalik és körülbelül 5. dobásra már csuka küzdött a horgomon.

Gondoltam, ez még véletlen is lehet, de pár perccel később már Fefe fárasztotta a sajátját. Hamarosan Eppusz is túlesett a belépő halon, majd Gabriel is megakasztott egyet. Gáborunknak mégsem lett nyálkás a keze, mert hala elsőként - de ezen a napon nem utolsóként - idő előtt távozott a horgáról.

Míg Gabriel a lemaradt csukái miatt bosszankodott, addig a többiek sorra akasztották jól küzdő halaikat. Négyen négyfelé indultunk, ki-ki az általa legjobbnak vélt helyre. Persze Fefe a tutiba, Eppusz meg az erdőbe.

Azért a víz méreteiből adódóan gyakran keresztezték egymást útjaink, amikor is rengeteg b****** kötőszó kíséretében a friss élményektől emelkedett hangulatban tájékoztattuk egymást a fogásokról.

Külön bekezdést érdemel Gabriel barátunk, aki majdnem bebizonyította, hogy ilyen vízen is lehet betlizni. Eppusz csalijával, az én szakmai irányításom mellett végül az utolsó órában ő is felírta magát a halfogók listájára. Első csukáját gyermeki örömmel fogadta.

Kis csuka, nagy öröm :-)

Hazafelé mindannyiunk elégedett mosollyal szállt be a buszba. A peca eredményeként összerágott és leharapott farkú gumihalak lapultak a dobozokban, valamint egy nem mindennapi horgászat élménye bennünk.

A tények: négyen négy óra alatt körülbelül 100 csukát fogtunk és ehhez jött még Fefe két szép sügere.

Ehhez azt hiszem, nem fűznék semmi egyebet. Illetve mégis. Köszönjök Eppusz!

Magasra került az a bizonyos léc. Bár állítólag van a 3.0 is.

Írta: Gombár Péter