Téli domolykók
- Részletek
- Írta: Sándor Ferenc
Téli domolykók
Kedves fórumtársunk szép, felvidéki fogásait látva mostanában bizony elég sűrűn süvegeltünk, amire Ő egyszerűen így reflektált : „Ha tudod hol vannak a halak...akkor "csak" meg kell fogni 
”
No, ha „csak” ezen múlna...
Hogy könnyebb legyen megemészteni a szép fotók látványát valami domolykós, csukás patakra készültünk Pali barátommal. Én az új UL botom, társam vadi új vadölőjét kívánta felavatni. Útközben fixáltuk az úti célt, és meg sem álltunk a Hejő-patakig.
Egy olyan szakaszt vettünk először górcső alá, ahol a múlt hét végén több csukát is sikerült letartóztatnia az akkor odalátogató kis baráti társaságunknak. Az akkori zord idő helyett most sokkal kellemesebb körülmények fogadtak minket, valamint a napok óta tartó felmelegedésnek, olvadásnak köszönhetően újra – bár még csak enyhén - áradó, opálos víz.
Domolykóra nem épp a legjobb előjel – legalábbis egy évekkel ezelőtt olvasott Esox cikk alapján, amelyben Rudolf Schmidt szerint a domik étvágyára negatív hatással van a hóolvadás. Ez a cikk elég nagy hatással volt rám, sikerült is belém rögzülni rendesen ennek a tézisnek.
Ezek alapján én is hagytam domis csalikat és inkább kisebb plasztikokkal eredtem a csukák nyomába. Próbálkozásomat nem koronázta siker, mindössze két kapásig és egy leharapott gumihal farokig jutottam.
Palinak sikerült két apróságot horogra csalni. A két bugyli a bot szüzességének elvesztéséhez elég volt, de ahhoz hogy fenntartsa érdeklődésünket kevés, ezért úgy döntöttünk, helyszínt váltunk.
Nem kellet sokat utaznunk, hamar megérkeztünk az idei év slágervizére, a Szardára. Ennyi erővel mehettünk volna egy esővíz elvezető árokra is, ugyanis egy kupac halpikkelyen és egy jókora döglött domin kívül más halra utaló jelet nem láttunk. Kapás egyáltalán nem volt, sem nano, sem giga csalikra. Nem is bírtuk a passzivitást sokáig, úgyhogy összetanakodtunk és kiokoskodtuk, hogy visszamegyünk a Hejőre, fentebb utazunk a forrás irányába, ahol jobban érvényesül a meleg karsztvizek hatása... hátha aktívabbak a halak.
Nyékládháza belterületén megálltunk egy próbára. Már az autóból kiszállva megláttam az első biztató jelet, egy szép szedést.
Összeraktam a botom és a wobbleres dobozom után nyúltam. Egy pici, fekete/arany felúszó wobblert akasztottam a vékony harapásálló előke kapcsába.
A meredek, csúszós parton nem volt egyszerű a víz széléig óvatoskodni, de megpróbáltam a lehető legcsendesebben megközelíteni az ominózus helyet. Izgatottan dobtam a szedés helyére az elsőt, de igyekezetem nem koronázta siker; sem beesőre, sem vontatottra nem volt kapás... mint ahogy a többi dobás esetén sem.
Elkezdtem csereberélni a wobblereket, a fekete alapszínnél maradva. Kicsit nagyobb felszíni úszó, süllyedő crankbait... de mindegyik érintetlen maradt. Nem adtam fel, ugyanis láthatóan itt voltak a halak. Megpróbáltam rikító színűekkel, de azok is érintetlenek maradtak.
Aztán felraktam egy három centiméteres Original klónt, ezüst színben.
Első bevontatásnál KOPP! - vert oda egyből valami, de nem akadt. A következőn KOPP! KOPP! KOPP! - sorozta egy hal, de most sem akdadt. Ezt eljátszottuk még egy párszor – bár az eddigi eredménytelenség után már ezt is élveztem - , míg egyszer csak végre KOPP! - és a bot is benn maradt a kapásban. Beemeltem egy szépet és magam sem akartam hinni, de válasz képpen szépen bólogatott a 2,10-es vékony pilicka a kezemben. Domi... a kedvencem. Egy-kettő magamhoz szelídítettem a finom felszereléssel, hisz nem túl nagy.
Egy pár gyors fotó és mehet is útjára.
A fogáson felbuzdulva serényen dobálgattam tovább, aminek az eredménye egy újabb domi és egy kisebb csukesz, ami a merítő előtt lemaradt; valamint elég sok rontott kapás. Ez utóbbiak okára nem bírtam rájönni, hiszen a horog vadonatúj, minőségi, szikeéles.
Míg én a domikkal szórakoztam, tettestársam egy bugyli csukesszal kötött rövid ismeretséget, más esemény nála nincs, úgyhogy léptünk tovább.
Következő állomásunk a Hejő miskolci szakasza. Imádok ide járni, ez a hely egy igazi domi-bánya. Nem nagy kihívás itt a domolykó fogás még télen sem, a melegvizes forrásoknak köszönhetően igazi all seasons terep.
Egy befolyónál kezdtem a horgászatot, ahol mindig állnak halak. Így volt ez most is. Az elsőt az előző helyen használt ezüst színű fahallal dobtam. Ahogy elindítottam a bevontatást, már le is verte egy éhes buksifejű. Gyors fotó és már dobtam is a következőt. Beesőre egy burvány és már pocskolt is a következő... - Hííí! Mi van itt?!
Azonnal lecserélem a wobblert egy szakállnélküli egyeshoroggal szerelt kis fekete crankbaitre. Na ezzel már kicsit szórakoztatóbb a horgászat, de így is egy-kettő ki kell fordítani egy hal szájából.
A halak nem nagyok - sőt, inkább kicsik; de jól lehet velük szórakozni ilyen ínséges időkben.
Remek lehetőség ez a wobblerek tesztelgetésére is.
Egyértelműen a fekete alapszínűek vitték a pálmát. Lehetett fogni természetes színűekkel is, de közel sem volt rájuk annyi kapás, mint a sötétekre; a rikító színek egyetlen kapást sem adtak.
A legérdekesebb az volt, hogy egy sebes pisztráng imitáció kiváltott legalább húsz kapást, de egyetlen egyet sem sikerült közülük megakasztani – érthetetlen.
A leginkább bevált minták:
Fekete/arany tigris
Fekete/sárga tigris
A legtöbb halat adó minta, amit lengyel wobblergyártó manufaktúráknál úgy neveznek : a mágus
Pali végig ezzel az egy wobblerrel horgászott; kisgyilkos (- by Eppusz)
A napot nagyon sok domolykó fogásával zártam; Pali három domit és három csukát véshetett fel új botja nyelére.
Tényleg van abban valami, hogy : „Ha tudod hol vannak a halak...akkor "csak" meg kell fogni :P”
Sándor Ferenc