Árnyék peca

Részletek: Írta: Gendúr Viktor

Árnyék peca

November elején egy péntek délután úgy döntöttem, hogy kiszaladok a Zagyvára egy kis csukázásra, de mivel későn jutott eszembe nem maradt csak másfél órám a horgászatra. Tudtam, hogy idén már nem nagyon lesz ilyen jó idő és ilyen kedvező vízállás sem, így ki akartam használni minden órát, amit még így a tél elején ajándékba adott a természet. A szokásos helyemet tűztem ki célul és nem sokkal később már kint is voltam a parton, ahol teljes volt a csend és egy horgász sem próbálkozott errefelé, pedig nagyon jó idő volt, teljesen szélcsend és egy kis melengető napsütés is kellemesebbé tette a délutánt. Úgy másfél órám maradt sötétedésig ezért nem tétlenkedhettem gyorsan összeállítottam a felszerelést és az előző horgászatokon már jól bevált kis Salmo Hornetet raktam fel bizakodva, hogy talán most is ad egy-két halat.

A híd utáni mélyebb részen kezdtem el dobálni,de már itt is láttam , hogy a szokottnál sokkal sekélyebb a víz és amikor felvettem a polaroid szemüveget akkor lepődtem meg csak igazán,mert leláttam a meder aljára annyira tiszta volt a víz. Megfigyelhettem a teljes mederalakulatokat, amit később majd kamatoztathatok, de olyan érzésem volt, hogy ebben az áttetsző vízben nem tudok halat fogni. Dobáltam vagy fél órát de semmi nem történt viszont kiélvezhettem a csali mozgását, mert soha nem láttam még ilyen messziről felém haladó csalit. Közben figyeltem a sodrással haladó leveleket meg a kavicsokat, amint gördültek lefelé a folyással. Távolabb is pásztáztam a vizet és egy érdekes jelenségre lettem figyelmes. Amikor a felhők mögé bújt a nap megjelentek a felszínen a jellegzetes tolóhullámok és láttam is egy-két csukát amint nem messze tőlem a kishalak után iramodnak. Hát van itt hal csak a teljesen letisztult vízben még az amúgy vehemens agresszív csukák is óvatossá váltak. Kivártam még egy-két ilyen árnyékot és mivel az előbbi jelenség megismétlődött, azt a stratégiai döntést hoztam , hogy csak akkor dobok, amikor a nap a felhők mögé bújik. Nagy lett az izgalom, mert ha az árnyékban a kishalakért kimozdulnak, akkor talán a műcsalira is rávágnak, bár lehet, hogy még így is gyanús lesz nekik. Pár perc múlva megjött az árnyék én pedig figyeltem hol mozdul a víz és amikor dobótávon belül került a ragadozó már dobtam is csalimat. Olyan jól sikerült a dobás, hogy már a beeső csalit egy nagy csobbanással elkapta egy csuka, de bevágás után a felszín felett egy határozott fejrázással meg is szabadult a horgomtól. Nem volt nagy de jó érzés volt, hogy a taktika beválni látszott. Még mindig felhő takarta a napot így hát folyással szemben dobtam távolabb az előbb akasztott haltól, mert ott elég nagy pocskolást csinált halam. A csali beesett én pedig elég gyors tempóban húzni kezdtem, mert folyással egy irányban húzva csak így bírtam csalimat életre kelteni. Már csak két-három méterre volt tőlem, amikor valami elkapta és olyan erővel indult meg, hogy nem győztem neki adni a zsinórt. Folyással ellentétes irányban haladt és éreztem, hogy igen komoly ellenféllel van dolgom. Felment már vagy 20 métert amikor megfordult és most lefelé kezdett el rohanni alig győztem feltekerni a zsinórt és egyszer kétszer éreztem is, hogy zsinórom meglazul, de azért tartottam vele a kontaktust. Már csak pár méterre volt tőlem, amikor a letisztult vízben jól láthattam, hogy egy nagy csuka van a horgomon és a, hogy elhaladt előttem tisztán láttam a mintázatát és a méreteit, ami megdöbbentett mert olyan 70cm-re saccoltam, ami ebben a 60cm mély és 2m széles kis vízben elég ritka, én személy szerint nem találkoztam még ekkora csukával. Kicsit húztam a féken, hogy most már azért lassan átvegyem az irányítást, de válaszként egy hatalmasat rántott a csalin, a következő pillanatban már csak azt láttam, hogy csalim a felszínre jön, csukám pedig tovább szalad a folyóval és pár pillanat múlva eltűnik. Leülök és nehezemre esik tudomásul venni, hogy ez a gyönyörű csuka leakadt, pedig ez a valóság.

Kicsit még merengek amikor arra leszek figyelmes, hogy a nap ismét elbújik de már amúgy sincs sok a naplementéig úgy, hogy újra dobok, de most egy pár perc csend következik. Kicsit kivárok és tőlem lefelé vagy húsz méterre megint látom a hullámot így óvatosan megközelítem a helyet és megpróbálok odadobni ami hellyel közzel sikerül is, és már indítom is a csalit. Most nem látok semmit de nemsokára érzem, hogy egy újabb csuka vág rá a csalimra, amire egy határozott bevágás a válaszom. Már érzem is, hogy az előbbi csuka méreteit meg sem közelíti, de ha ez nem akad le akkor valamelyest kárpótol az előbbi kudarcér. Pár kirohanás és a szokásos fejrázás után kifárad és ezt már sikerül kiemelni a vízből, amitől azért jobb kedvre derülök. Megnézem, lefotózom, majd útjára engedem. Hát mára ennyi, de ha holnap is hasonló idő lenne akkor visszajönnék, mert érzem, hogy van itt még nagy csuka. Hazamentem és eltettem magam másnapra.

Ő vígasztalt péntek délután

A lemenő nap fényében

A híd alatt ülve figyeltem a vizet,amíg be nem sötétedett

Szombat reggel hasonló időjárás volt kilátásban, mint a tegnapi, ezért siettem elvégezni a hétvégi teendőket, hogy dél körül ki tudjak menni egy kis pecára. Gyorsan eltelt a délelőtt és délután egy óra körül ismét kint voltam a tetthelyen. A víz még vagy tíz centit apadt így most még jobban leláttam az aljára. Sajnos egyenlőre nem sok felhő volt az égen, de reménykedtem, hogy valahonnan erre kóborol egy pár testesebb felhő és akkor megint bejöhet a tegnap sikerrel alkalmazott módszer. Több mint egy óra hosszáig figyeltem a vizet de nem nagyon láttam mozgást, viszont valahonnan elkezdtek gyülekezni a felhők. Bevártam az első valamire való felhőt és végre elkezdhettem vallatni a vizet. Vagy öt percig nem történt semmi, de utána megint érezhettem egy rávágást, aztán pedig a fárasztás pillanatait, aminek a végén egy 47cm-es csukát emelhettem partra. Hát ez megint működik, ami nem kis örömmel töltött el. Visszaengedtem, majd kicsit feljebb mentem de itt még kisebb volt a víz. A nap most sütött így ki kellett várnom a megfelelő pillanatot, ami eltartott vagy negyed óráig, de amint elbújt a nap egyből dobtam és növelve annak esélyét, hogy ne vegyenek észre a csukák, kis hornetemet leúsztattam vagy 25méterre, majd elkezdtem behúzni. Úgy félúton járt csalim, amikor éreztem, hogy valami megpöccinti így egy kicsit megállítottam, de amikor újra elindítottam megint éreztem, hogy valami piszkálja. Pici sügérre gyanakodtam, mert azok szoktak ilyet csinálni, de amikor már csak két méterre volt tőlem a csalim akkor láttam, hogy egy nagy csuka követi és az orrával pöckölgeti. Soha nem láttam még ilyet, hogy egy ragadozóhal játszik a csalival. Tekertem tovább az orsót de közben járt az agyam, hogy most mi lenne az okos megoldás, végül úgy döntöttem, hogy amikor elém ér a csali akkor megállítom és lesz, ami lesz. A szívem már a torkomban dobogott és még pislogni sem mertem ne, hogy elriasszam halamat. Aztán elém ért a csali, a csuka még mindig mögötte és továbbra is csak elmélázva kóstolgatta, de amikor megállítottam láttam, hogy kopoltyúja kinyílik és beszippantja. Hihetetlen érzés volt végig figyelemmel kísérni az eseményeket ebben az áttetsző vízben. Ült a bevágás halam pedig meglepődöttségében egy hatalmas fordulóval elindult a folyón. Orsóm fékje ciripelni kezdett de nem sokáig, mert halam megfordult és elindult felfelé, de amikor velem szembe ért el is hagyta az erő. Furcsa volt, hogy elmaradtak a nagy fejrázások, bukfencek, meg a nagy küzdelem, pedig méretéből adódóan ennél többre lett volna képes. Felhúztam a felszínre és akkor láttam, hogy a csalinak az egyik horga kívülről a kopoltyú alá akadt és talán ezért nem bírt annyira vitézkedni. Ettől függetlenül nagy volt az öröm, mert ilyen körülmények között ilyen szép csukát fogni számomra felemelő érzés. Partra emeltem és már szabadítottam volna a horogtól, de a toroknál ahol a két kopoltyú találkozik ott ült a hármashorog minden ága. Egy horog az egyik kopoltyúban, kettő pedig a másikban így hiába próbáltam kifordítani, meg sem mozdult. Mivel nem akartam felsérteni a kopoltyúját, elővettem a fogót és a hármas horog egyik szárát letörtem, így már könnyedén kifordult a helyéről. Gyors fényképezés következett majd a mérés, ami azt mutatta, hogy pontosan 62cm.

A következő délután zsákmánya ez a 62cm-es csuka

Még egy fotó visszaengedés előtt

Ekkor eszembe jutott, hogy tegnap ugyanezen a szakaszon leakadt nagy csuka lenne és azért volt ennyire bizalmatlan a csalival, mert tegnap megsértette a száját? Bár a tegnapi példányt kicsit nagyobbra saccoltam de lehet, hogy a víz is nagyít, meg ilyenkor az ember hajlamos felfelé kerekíteni. Végül is teljesen mindegy, hogy ugyanaz a hal volt-e vagy sem, a lényeg az, hogy ez egy gyönyörű csuka, ami két csodálatos és fordulatokkal teli délutánt zárt le. Még lett volna vagy másfél órám pecázni, de úgy döntöttem, hogy mára abbahagyom, mert ettől több nekem nem kell. Halamat megmerítettem a vízben majd útjára engedtem és a kristálytiszta vízben figyeltem, amint eltűnik a sodrásban. Megkockáztatom, hogy életem egyik legizgalmasabb, de mindenképp a leglátványosabb horgászata volt, és nem hiszem, hogy ez még egyszer megadatik, de azért most egy új dolgot véltem felfedezni, amit mostantól csak úgy hívok, hogy:"Árnyék peca".

Írta: Gendúr Viktor