Daniel Defoe nyomában - Robinson Szigetek

Részletek

Írta: Nagy Gabor

Adott egy Szécsénytől négy kilométerre elterülő vízrendszer, ami némi eu-s támogatásnak, valamint sok-sok gondoskodásnak köszönhetően, növények és állatok paradicsomává vált. Az oda eljutó horgászt azonnal elragadja a természet. Nem is csoda, hiszen a zegzugos csatornák és a négyhektáros tó komoly halbőséggel kecsegtet.

Adott egy szabályozott keretek között szerveződött internetes közösség, akik alapvetően mind-mind különböző egyéniségek, de egy dolog összetartja őket, mégpedig a természet szeretete, védelme és nem utolsó sorban a horgászat.

Ez a két kiindulási tényállás igen pozitív gondolatokat ébreszt bennem, hát még ha egyesítjük őket. Ez történt az elmúlt hétvégén.

Szombaton hajnalban megszállott horgászok indultak el az ország különböző pontjáról, hogy eleget tegyen Viktor meghívásának, és részt vegyen egy izgalmas pergetésben. A jó társaságban gyorsan eltelt a két és fél órás utazás, és utolsóként érkezve díszes fogadóbizottság várt ránk. Gondoltam ideális lesz egy csoportkép elkészítésére, de a valóság mindenre rácáfolt. Kiszállva a gépjárműből, Viktor gyors eligazítást tartott a csapatnak, majd mielőtt észbe kaphattam volna, már mindenki félúton volt egy kiszemelt horgászhely felé. Hát ilyenek ezek a horgászcimborák! Első a horgászat. (dobni, dobni, dobni...)

Sok kis csatorna ...

...és egy tó várt ránk.

Mi is gyorsan kipakoltunk, átöltöztünk, és elkezdődött a horgászünnep. Alapvetően csuka volt a célhal, de volt olyan nanobetyár, aki célzottan a sügérekre ment rá, és a kroki csak járulékhal volt számára. Az első napon 5-7 cm-es gumihalak voltak a nyerők, míg a második napot egyértelműen a 3 cm-es Kopytók uralták. Persze tutti csali nem létezett, erre ékes bizonyítékul szolgált Tamás aki mindkét napon eredményesen szelektálta a testesebb csukákat egy Salmo Frisky RHP-vel.

Tamás a nehezen megközelíthető helyekben bízott...

...és a hely hallal hálálta meg fáradozásait

Ha már a testesebb csukáknál tarunk, akkor megjegyezendő, hogy a víz hemzseg az éppen méretes, vagy kisebb halaktól. A csapat legnagyobb halának Viktor 60 cm-es példányát tekinthetjük, a legkisebb meg akár az én 4-es Vibraxra támadt 20cm körüli példány lehetett. Persze Pali mesélhetne a kétszer is megakasztott Nautiluszról, ami először csak simán leakadt, majd másodszor a jig-et eltörve esélyt sem adott horgászunknak.

Pali és Nautilusz(ka)

Bálint és egy a sok közül

Csuka, mögötte Szabolcs, mögötte az este szaunaként funkcionáló faházak

A két nap alatt a csapat rengeteg halat fogott. Pontos adatok nincsennek, de olyan 200 körüli csuka- és sügérterítéket fotózhattunk volna, ha nem engedjük vissza azonnal a kifogott halakat. Apropó C&R! Azt kell mondanom, hogy ez a víz sem különbözik a hazánkban megszokottaktól. Erőteljes húshorgászat folyt itt is. Volt olyan, akinél 30 cm-es (makuka) csuka volt bilincsre fűzve. A halat ugyan ki kell fizetni (bár sajnos sokan ezt sem teszik meg), de a kilógrammonkénti 1200 forintos csuka ár szerintem nagyon olcsó (ez persze elfogultságom miatt lehet így).

A legkisebb csuka

A legnagyobb (megfogott) csuka

A legnagyobb sügér I.

A legnagyobb sügér II.

A legnagyobb sügér III.

A szombati napot gyors pizzással szakítottuk meg, majd jött a második etap, ami egészen sötétedésig tartott. Az alkonyat mágnesként vonzotta a csapat tagjait a táborhelyre, és elkezdődött a mulatság. Vacsorára Bálint és Viktor isteni szalonnachipset és sültkolbászt készített nekünk, a desszertről pedig Adrienn (ezúton gratulálunk élete első pergetett csukájához) gondoskodott. A jóllakott társaságra ezután igazi kihívás várt, ugyanis be kellett gyújtani a fatüzelésű kályhákba. Itt szeretném megköszönni cserkészvezetőnknek (Tamás), valamint a tűzoltónknak (Pali), hogy begyújtották a fűtőtesteket. Nálunk olyan jól sikerült, hogy nyitott ablakra, meg óránkénti szellőztetésre volt szükség, hogy aludni tudjak (köszi Szabolcs). Voltak, akik nem voltak ilyen szerencsések, és hajnaltól fáztak, mint a fagylaltos kutyája.

Ebéd

Vacsora

„Másnap” picit lassabban indult a peca, de hamar felrázott a hely, és persze a dupla fekete. Úgy volt, hogy addig toljuk, amíg a kedvünk tartja, de picit hamarabb vissza kellett indulnunk, mert már közeledett a sötétség. Viktornak lett igaza, hogy nem fogunk a Forma 1 miatt korán elindulni.
A visszaúton még megbeszéltük a tapasztalatokat, amiket a következő alkalommal (hamarosan ilyen is lesz) hasznosítani is fogunk.

Köszi Viktor! Jól éreztük magunkat.

Nem maradt más, mint hogy elköszönjünk a Robinson szigetektől.

Hasta La Vista Baby!
I’ll be back...

Nagy Gábor
További képek: itt

PS: Kevés olyan hely van, ahol a tucatnyi horgászból egy se tudja azt mondani: NFLS.