f m
Copyright 2018 - All right reserver! pecavilag.hu 2007-2017

A kezdet

04 A kezdet
Egy nemzetközi bankban dolgozom és az év elejei közös síelésünk alkalmával egy olyan kollégát kaptam utastársul akivel az elmúlt három évben egy szót sem beszéltünk. Gondoltam nehéz lesz a következő 5 órát tartalmasan eltölteni egy ismeretlen úrral, szakadó hóban, ismeretlen utakon. Az első órában elő is került nála az unaloműző újság, benne a kolléga írásával a csukás kalandjairól a Bodenen. Gondoltam előveszem régi emlékeimet ( utoljára 16 évesen úszóztam a Velencei tavon, azóta csak szörfözök ) és talán meg lesz a közös téma. Rövidre zárva az előszót, jó hangulatban gyorsan megérkeztünk a célállomáshoz újra megfertőzve, s 2 hónap múlva már újra voltak horgászbotjaim, match bottal kergettem a pontyokat és ismerkedtem a pergetes alapjaival.

 

Egyre többet olvastam, faltam a könyveket , újságokat és az internetes sajtót. Mellette egy kis Pulse-al zaklattam a Zala folyó domolykóit és sügereit. (néhány kép). Szerencsém volt az idei évben, mivel sikerült rengeteg fajta halat megfognom kezdő pergető pecás létemre. Fogtam a Velencei tavon balint, patakban csukat és süllőt, folyókban domit, sügeret és pisztrángot. Az UL peca mellett egyre többet olvastam a legyezésről és egyre inkább úgy éreztem, hogy ennél a módszernél sokkal több kihívással kerülök szembe, mely csak fokozza a halfogas örömét.


A döntés

Az egyik nap azzal a „bátor” elhatározással indultam el, hogy munka után benézek a legyező horgászok budapesti Mekkájába, s megveszem életem első legyező felszerelését.  Természetesen volt néhány szempont a célhalakon és a vízen kívül ami meghatározta, hogy mit keresek. Szerettem volna, ha a felszerelés könnyen szállítható, mivel a feleségem ellenérzését könnyebb legyűrni, ha a bot nem lóg be az utastérbe (a sí zsák helyén) hanem el tudom rejteni a ma már szokásos „titkos” kombi rekeszbe. Ezek a többrészes (3 vagy 4 tagú) botok így kissé nehezebbek, de a szakírók szerint nem rontják a botok karakterisztikáját jelentősen. A felár pedig tényleg elhanyagolható , ha belegondolunk, hogy akar 3-4 wobblert is elveszíthetünk egy „sikeres” pergető napon, míg a legyező botot egy életre vesszük ( néhány gyártó akar 30 éves garanciát is nyújt a gyártási hibákra ).
Szerencsére volt időm arra, hogy megvárjam Ernőt ( még akkor nem tudtam, hogy mennyi segítséget jelent nekem a jövőben az ismeretségünk) aki tanácsot tud adni az első felszerelés vásárlásakor ( aztán másodszorra és akár harmadszorra is ). Előre bocsátom, hogy a fórumokon általában mindenki azt ajánlotta, hogy egy max 9 lábas #5/#6 osztályú bot a kezdőknek megfelel, ne legyen drága mert ha megunom/megutalom legalább nem veszítek sokat mikor eladom. A böngészésből az már kiderült, hogy itt talán fordítva oszlanak el a költségek. Míg a pergetésnél az ember megveszi a botot s aztán zsákszámra vásárolja a wobblereket, kanalakat, villantókat, jigg fejeket és gumihalakat, mely sokszor a bot/orsó árának a többszöröse is lehet, addig a legyezésnél a jó botválasztás egy életre is szólhat, s a legyeket pedig lassan megköti majd az ember…


A boltban

Ernő kikérdezett töviről-hegyire, hogy mire horgásznék, milyen vízen/ körülmények között? Mivel nálam a célhalak a domolykó, pisztráng, sügér és helyszínként a folyók felső szakaszát, kis patakokat jelöltem meg. Ő is a rövid, alacsonyabb zsinórosztályú botokat ajánlotta. Az Végigrágtuk a jövőben felmerülő költségeket és megnyugtatott, hogy a jobb minőségű botokkal akár az unokáim is horgászhatnak majd ha vigyázom rájuk. Kissé megkönnyítette a választást mikor kiderült, hogy a Traum River Blue Water #3-#4-es 198cm hosszú botjára most 20% kedvezmény van, így rögtön magamévá tettem egy hozzá való orsóval (ebben az osztályban nem kerestem cserélhető dobos orsót, mert a vizek és célhalak miatt csak WF egyfajta zsinórral horgászom). Kicsit mellbe vágott a hozzá ajánlott zsinór ára ( néhány zsinór drágább mint egy pergető bot), de aztán eszembe jutott, hogy az UL botomhoz vett 10-es szuper fonott zsinórom sem volt sokkal olcsóbb. Elméletileg ez a legyező zsinór 4-5 évet is kiszolgál megfelelő karbantartás mellett. Ajándékul kaptam meg 10 legyet domik ellen, s továbbá Ernő felajánlott a drága idejéből 1-2 órás száraz edzést, hogy az alap dobásokat  megtanítsa.


A gyakorlás

A legyes cucc ott pihent a botzsákban és vártam a lehetőséget az első gyakorlásra Ernővel, mert nem akartam a magam szakállara elindulni autodidakta módon, mivel a véleményem szerint sokkal nehezebb a rosszul beidegződött mozdulatokat kiírtani, mint amennyit az ember nyer az első legyes hal megfogásával.

 

Elérkezett a tanítás napja, kimentünk a Népligetbe lengetni. Kiderült, hogy nem hibáztam mikor nem magamtól akartam megtanulni az alapdobásokat. A lengetést még úgy ahogy rendben volt… előre lengetés rendben ( köszönet a pergetésnek ) de a hátrafele lendítésben rendre kevesebb energiát vittem bele. A gyakorlás végére Ernő megnyugtatott, hogy ezzel nem lesz igazan gondom ha meg eleget gyakorlok, nem vagyok reménytelen eset (az otthoni gyakorlások közben megállapítottam, hogy Ernő igen udvarias J ). Az orsódobással azonban mar meggyűlt a bajom, nem tudtam egy lendítéssel elég energiát adni a zsinórnak és mindig lent állítottam meg a botot. A két órás gyakorlás után a szörfözéshez szokott vállaim új izomcsoportokat ismertek meg, s másnapra kellemes izomlázam alakult ki.

 

A következő hetekben pecára nem volt lehetőségem, de ebédszünetben sokszor kisétáltam a Városligetbe és csak lengettem, lengettem, lengettem….Készültem az első bevetésre.


Első peca, első hal…

Hónapok óta szemeztem egy patakkal, sokszor hajtottam keresztül rajta és reméltem, hogy van benne hal is. A család legkisebb tagja születésnapjára cirkuszjegyet kapott, s én pedig szabad 3 órát. Amint a család elhagyta a házat, lázas pakolásba kezdtem, s hajrá a víz. Sajnos a nagy rohanásban a legyek otthon maradtak. Visszafordulni már csak babonából sem akartam így útba ejtettem az egyik horgászboltot, ahol a szakik tanácsára már nem száraz/poli legyet vettem, hanem nimfákat (már novembert írtak a naptárban). A parton izgatott szerelés következett, kiválasztottam egy rózsaszín csonti szerű nimfát és lengettem, lengettem és „prezentáltam”. Kis idő múlva felmerült bennem, hogy hogyan fogom én érzékelni a kapást, ha a csalim egy több mint két méteres vékonyodóra van kötve? Eszembe jutott, hogy talán nem szentségtörés készíteni kapásjelzőt. Igazán extra kapásjelzőt készítettem a parti szeder indájából, amit felcsavartam és felkötöttem az előkémre. Nem nagyon rontotta a lengetéseim minőségét, sikerült is vele eldobni 4-6 métert is néha. Fél óra kitartó lengetés, dobás és úsztatás után meg is érkezett az első kapás, eltűnt a szederinda! A bevágás után már éreztem a menekülő hal „rúgásait”, de néhány pillanattal később már a felszínen forgolódott egy domolykó! A magas part miatt kicsit úsztatni kellett, - mivel nem számítottam az első alkalommal halra, így merítőm sem volt - hogy kézzel ki tudjam venni. Boldogan készítettem el az első képeimet a legyes domolykómról, sajnos egy mobil volt a csak kéznél, így a kép nem éppen tökéletes.

 

Persze elkapott a hév, gondoltam nem is olyan nehéz ez a peca. Kezdtem bátrabban lengetni mely rögtön néhány előke szakadást és légyvesztést eredményezett. Kezdtek fogyni a megfelelő nimfák… Volt még két lekövetésem, melyek elöl sikeresen emeltem ki az utolsó pillanatban a nimfáimat, Murphy itt is működik.

 

Na is most jött a neheze…. Nem lehetett otthon dicsekedni mert persze a legyes botot meg nem gyóntam meg otthon, csak minden nap ott lapult az autó titkos rekeszében. Persze a haveroknak ment az MMS, de otthon csak boldogan lapítottam.

 

01

Gépszíj
A rendszer beszippantott, elkapott a gépszíj. Már a következő bot vásárlását terveztem, mely alkalmas lehet arra, hogy a teli gázolás mentes napokon is használni lehet a magas Zala partokról (cseh nimfázás) és a nyári napokon alkalmas a nagyobb folyókon szárazlegyezésre is. Napokat töltöttem el hazai és külföldi internetes oldalakon megtalálni a megfelelő #5 / #6 osztályú botot. Mivel itt már hosszabb bot volt a cél, le kellett mérnem a kocsi „titkos” rekeszének a méretét, hogy el tudjam rejteni az új botomat. Persze 2 botot már nem lehet titokban rejtegetni, szóval elkezdődött otthon a puhítás. Állandóan elöl volt a születésnapomra kapott Szmutni Ákos Legyezőhorgászat című könyve, a legyezésnél voltak nyitva a mellékhelységben felhalmozott horgászmagazinok.

 

Szóval ment a matekolás, hogy a most a 260cm hosszban elég e a 3 tagú vagy a 4 tagú botok közül kell választanom. Logikus választás lett volna a Blue Water-ból venni a második botot, így otthon már lehet képeket mutogatni, nem lesz feltűnő a két különböző bot és orsó J. De sajnos a 3 részes botok kiestek ebben a hosszban, mert 2 cm-en múlt az elhelyezésük a „titkosban”.  Így  maradtak a célkeresztben a Redington botok, melyek meg belefértek az általam felállított képzeletbeli keretbe. (Nekem fontos felállítani valami fix pénzügyi korlátot mert hajlamos vagyok arra, hogy azt mindig kicsit feljebb tolva lassan duplázzam a költségeket{ szörfdeszkás tapasztalat }).

 

A GLoomis Xperience nagyon tetszett ( a márkajegy nem különben J ,  mintha egy hölgy venne autót, a marketing működik J ), de az induló ára már túl volt azon az összegen amit a botra szántam, mivel már tudtam , hogy lesz egy csukázó botom is a jövőben  (sőt a neopren mellesem mellé tervezek egy nyári gázló cuccot is, mivel ebben a ruhában 4-5 kg is leadhat az ember). Szerencsés véletlennek köszönhetően tévedtem újra a Kaland oldalán a GLoomis  linkre, ahol egy pillanat alatt megoldódott a problémám. A „tiltott” tárgy NAGYON le volt értékelve, szóval nem lehetett kérdés a telefon. A fiúk félretettek nekem egy botot az #5-ös osztályból, én meg bevetettem a nehéztüzérséget otthon az engedélyért.  Már az engedély előtt Ernő meggyőzött, hogy olyan orsót válasszak, melyhez bármikor lehet pótdobot vásárolni és meg 10 év múlva is a piacon lesz. Így kötöttem ki a Sage 1650-nel, mely igazán szép darab, lehet hozzá pótdobot venni és igazan klassz kis féke van, mint később kiderült.


A második botavató

Miután megkaptam az engedélyt othhonról gyorsan begyűjtöttem a szajrét, s már terveztem is a botavató pecát. Az első havas szombaton el is engedett a család, szépen felvettem a snowboard nadrágomat és kabátomat mert reggel már -4C mutatott a hőmérő. Irány a kis patak, hátha ebben a hidegben a mélyebb részeken meg találni domikat. Persze megint kapkodtam, nem készítettem el megint a szívószál kapásjelzőt, így megint csak arra hagyatkozhattam amit a part kínált. „Hála Istennek” a szemetelés meg nem halt ki nálunk, így találtam hungarocelt a parton, melyből egy 1 forintos nagyságú darab lett a kapásjelzőm. A parti nádas miatt szó sem lehetett lengetésről, maradt a cseh nimfázás a kezdők kapásjelzőjével. Aranyfejű nimfát kötöttem és megkezdődött az első téli pecám műléggyel. Negyven perc kitartó úsztatás után jelentkezett a botavató domolykó, mely igazán szépen védekezett. Kicsit meg kellett úsztatnom, hogy olyan helyre érjünk ahol kézzel ki tudom emelni. Nagyon boldog voltam és már küldtem is kedves nejemnek a diadal MMS-eket !!!

 

02




Tovább horgásztam, ha már elengedtek nem megyek vissza az első hal után egy óra múlva! A következő beállásnál hamar jelentkezett a következő domi is, vele többet kellett küzdeni mert sikerült egy akadóba bemenekülnie, de aztán győzött kitartás és a horgász szerencse, s egy percen belül Ő is a parton végezte egy fénykép erejéig.

 

03

 

Tudom, hogy csak ezután jön a neheze, mikor a vízben gázolva kell felkínálnom megfelelően a száraz legyeket a Zalán, figyelve arra, hogy ne akadjak fel minden második bokron vagy belógó ágon, melyekből szinte minden méterre akad egy.


Addig is kötögetem otthon a nimfákat, streamereket es polibogarakat ….


Írta: Hetyessy Pál