Április elseje

Részletek

Írta: Horváth Ferenc

Április elseje a bolondok napjaként van a köztudatban, de nekünk pergető és rablóhalas horgászoknak egyet jelent a csukatilalom felszabadulásával. Bizony nehéz ezt az időszakot kiböjtölni, de valahogy csak túléli az ember minden évben.  Tavaly április elsején reggel fogtam meg az első az évi csukámat, ebben az évben már túl vagyok rajta, ahogy a blog olvasói értesültek róla. Ennek ellenére pénteken munka után fél kettőkor már a parton voltam, érezni akartam a karomban a bot által közvetített félreismerhetetlen ütést, amit akkor érez az ember, ha a csuka elragadja a neki felkínált csalétket.

Először különböző gumihalakkal próbálkoztam kapást kicsikarni, de nem hozott eredményt. Aztán egy ígéretes helyen a lábam alól fordult ki egy 50 körüli példány, de itt sem jutottam eredményre. Elkezdtem más fajta csalikat is próbálgatni, így feltettem egy minnow spoont is, amivel egy három négyzetméternyi tisztáson próbálkoztam, ahol rendszeresen rabolt a hal. Sajnos nem volt kapásom továbbra sem, így hát odébbálltam. Sokadik dobás és sokadik műcsali csere után úgy gondoltam, hogy a hét centis kétrészes rapala GFR színkódban jó lehet. Nem is csalódtam benne nagyot második dobásra egy 42 centis jól küzdő csukát akasztottam, ami összeszedett magára vagy kétkilónyi víz tetején úszó moszatot.

A hal fogása után túlestem az idei első fürdőzésemen is. Igaz még kicsit korai volt, és nem szándékosan csúsztam meg a lekerekített betonperem, mindkét lábbal térdig merülve az első képen látható moszatos vízbe. Szerencsére addigra a halat már letettem, így baja nem esett. A fürdés után gyorsan útjára is engedtem. Ezután vettem észre a víztetőn úszó wobblereim egy részét, amik a csalis táskából repültek be, amikor jobb kézzel rátenyereltem. Innentől horgászat helyett halászat következett.  Térdig vizesen és helyenként zölden álltam a parton és jót röhögtem magamon, hogy mekkora ökör vagyok! Hogy tudtam egy ilyen amatőr hibát elkövetni máig sem tudom? Aztán elkezdett esni az eső is, de nem adtam fel, korai lett volna még indulnom. Fel a kabátot és a vizes nadrágra fel az esőnadrágot. Így folytattam tovább a csukák keresését.

Amikor a kisebb vízhez értem, ahol nehéz a csalit akadás nélkül vezetni elég nagy halmozgásra lettem figyelmes. Nem csukák voltak, hanem gyönyörű kiló körüli kárászok gyülekeztek az íváshoz. Nézegettem őket egy darabig és közben azon morfondíroztam, hogy vajon véletlen e, hogy ezen a részen teljesen kiirtották a parti növényzetet. Ez egy olyan rész, ahol eddig csak nehezen volt megközelíthető a közvetlen vízpart. Általában a bokrok felett és a fák között szoktam megfigyelni nyaranta a sütkérező vörösszárnyúkeszeg rajokat. A kisvízen volt egy nagyon látványos lekövetésem booyah spinnerre. Szétnyílt mögötte a víz és sokáig követte egy szebb csuka, de végül meggondolta magát és lomhán odébbállt.

Hazafelé menet még megdobáltam néhány ígéretes helyet, mivel több helyen is láttam csuka és sügérrablást is. Bent is hagytam egy körforgót és egy támolygót a vízben. Közben leállt az eső így a buszindulásig sikerült megszáradnom, bár a bakancsomba némi víz azért beszivárgott felülről.

Ahogy ott álltam vizesen és a nadrágomra ragadt moszattól büdösen, azon gondolkodtam, hogy talán nem véletlen egybeesés ez, hiszen a fanatikus csukahorgászok valamilyen szinten bolondok is egyben. Vagy legalább is én mindenképpen!

Írta: Horváth Ferenc

forrás: www.bbhsz.hu