Apró twisterek bűvöletében…
- Részletek
- Írta: Pintér Péter
Reggel keményen fagyott még így az indulással nem siettem. Fél tizenegy körül értem ki a patakhoz. A víz eléggé leapadt, kicsit tanácstalan voltam, hova, merre induljak. Szépen lassan aztán elindultam lefelé a patakon cserkelni, de az eredmény nulla. Közben azért különböző csalikkal teszteltem a kicsikét. Először egy kezdetleges Drop Shot szerelékkel próbálkoztam. Jól működött vele a bot, de kapásig nem jutottam. Kicsit lejjebb aztán átváltottam apró wobblerekre. Nézegettem milyen hatással van a víz nyomása a bot spiccére. Kissé meghajlott amíg wobbler a sodrásban járt, de úgy éreztem ennyi még belefér. Mivel kezdtem unni a kapástalanságot, úgy döntöttem, hogy olyan helyre megyek, ahol tutira van hal is. Ez a hely nem más, mint a helyi szennyvízcsatorna. Itt engedik bele egy csatornán keresztül a Gajába , Székesfehérvár tisztított szennyvízét. A víz pár fokkal melegebb, mint a patak vize, ezért ilyenkor télen rengeteg hal tartózkodik itt. Csukák, békés halak vegyesen. Az víz egészen lassan áramlik, szinte áll.
Sügérfogás reményében a ritkán használt mini twisterekhez nyúltam. Az elő dobásnál mindjárt tátva maradt a szám, ugyanis egy métert sem tudtam húzni a minit, kaptam egy határozott rávágást. A hal sajnos lemaradt a bevágás után nem sokkal. Második dobásra eljátszottam ugyanezt még egyszer. A harmadik halnak már jól akadt az apró jighorog. A pálca igencsak szép ívben dolgozott, és számomra is meglepő módon igen gerinces akciót mutatott. Formás kis csuka volt a tettes.
Vékonyan akadt
Miután a parton néztem az akadást rájöttem miért maradt le az első kettő. Egészen a szája szélében ült horog, nagyon óvatosan fogta meg még ezt az apró kis gumit is. Ezek után minden kapásnál kivártam kicsit, és meg is fogtam mindet. Sajnos már igen kevés kb. egy óra horgászidőm maradt, így pár kisebb csuka után pakolnom kellett.
Két nappal később már konkrétan ide készültem, kicsit játszadozni a csukákkal. Igazi télies havas táj fogadott, fagypont körüli hőmérséklettel.
Elsőként egy kis kísérletezésbe kezdtem. Váltogattam a különböző méretű fejeket, gumikat, hogy érezzem, mit bír a bot. Legjobban a 3-5g-os fejekkel muzsikált, de minden erőlködésem ellenére, a normál méretű twisterekkel egyetlen csukát sikerült csak fognom. Elővettem hát megint a mini twistereket, és láss csodát, szinte varázsütésre elkezdte ontani a víz a csukákat. Fogtam lefelé dobálva, fogtam felfelé dobálva, mindenhogyan. Volt köztük kisebb, nagyobb, kövérebb, soványabb.
A pálcáról pár szót ejtenék. A bot spicce tűspicc. Pontosan közvetíti mi is történik a csalival a víz alatt. Érezni a legkisebb hínárszálat is, amit a fej összeszed. Kapásnál az élmény kettős. A kezemben is éreztem a rávágást, és a spicc is látványosan jelzett. A bot íve keményebb fárasztások alatt is hibátlan, nekem nagyon szimpatikus pálca. A 20-as monofillal és a 35-ös méretű orsóval, tökéletes volt az összhang.
Nagyobb terhelés hatására pedig így
A minicsalikról is érdemes pár szót ejteni. Kétféle márkájú apró twistereket használok. Az egyikek a Mann’s keményorrú, kis twisterei, a másikak a Yum apró mütyürjei. Ezen a két napon egyértelműen a Mann’s volt nyerő.
…és jöttek…
…és még mindig, az újabb és újabb csukák.
A szórakozásomnak egy kisebb baleset vetett véget. Az egyik kisebb csuka szákolása után, megcsúsztam az olvadó hóban és, hogy az egyensúlyomat visszanyerjem léptem egyet. Ezzel a lépéssel derékba törtem a száknyelemet. Mivel magas partról dobáltam, ez rendkívül rosszul jött. Három kisebb csukát még kiszenvedtem így, de aztán feladtam inkább. Így is kb 25-30db csukát sikerült összekapkodnom, amiket ezzel a finom bottal nagy élmény volt fárasztani. Talán soha az életben nem fogtam még ennyi csukát ilyen rövid idő alatt, és ezt mind a mini twistereknek köszönhetem. Befejeztem hát az élménypecát.
Azóta is többen kerestek meg, a bottal kapcsolatos kérdéseikkel. A kérdések nagy része arra vonatkozott, hogy a rövidebbeket lehet-e UL. pálca helyett használni? Lehet, de nem az. Ez egy igazi kis gumikhoz való botocska. Fájó szívvel fogom visszaadni a bejáratott pálcát, de egyben örülök is, hogy lehetőségem volt kipróbálni! Valószínűleg nemsokára már sajátommal dobálhatom a minicsalikat…
Írta: Pintér Péter
(szennyeslelku)