Becsület

Részletek

Írta: Szaniszló Zsolt

Ma egy másik Dráva szakaszt próbáltam tesztelni, hátha ez halasabb, mint amelyikre rendszerint járok. Az igazat megvallva ezt a szakaszt nem túl sűrűn szoktam látogatni, nem tudom miért, pedig nincs messze, talán azért mert ezt sűrűbben járják, a másikon meg sokszor csak egyedül vagyok. Nehéz megmondani. Itt egy kicsit több helyen tudom megközelíteni a folyót, legalábbis több pergetésre alkalmas helyen.A helyeket nagyjából ismerem, de talán még egyszer se vallattam végig őket pergetve. Jobban mondva csak kettőt szoktam kicsit sűrűbben látogatni, de azokat is csak télen twiszterrel, gumihallal. A kishalak szinte egész télen ott vannak és pár csukát szoktam is rajtuk fogni. Így tervben volt, hogy azokra is rápróbálok, de elsősorban a balinok voltak ma a célpontok. Domizni most nem akartam, így a kiscsalis dobozomat otthon is hagytam.

Reggel olyan hideg volt, hogy majd lefagytam a bringáról. Igencsak elkélt volna a kesztyű, mert már-már fizikai fájdalmat okozott a hideg, így fogat összeszorítva, dacolva a külsőségekkel, tele reménnyel kerekeztem a cél felé.

Az első helyen, ami egy kőrugany utáni langósabb rész, kishalak százait látom úszkálni, ugrálni. Jó jel, bízom benne hogy követik őket a ragadozók is. Míg szerelek meg is érkezik az első balinrablás, kicsit felgyorsítom a készülődést, és elkezdem vallatni a vizet. De nincs még érdeklődés se. Rablás sincs több. Kicsit felmegyek a kövezéshez, annak a végében szoktak állni a csukák, de ott se történik semmi. Mintha a spicc környékén lenne egy-két halovány rablás, így óvatosan kikúszok oda is. Sajnos nem volt egyszerű odajutnom, a parti vegetáció és a köveken át, így valószínű, hogy meg is ugrasztottam az ott lévő halakat. De azért nekiállok dobálni. Kapok is egy halovány rávágást, de olyannyira el voltam merengve, hogy teljesen váratlanul ért, és mire észlelnék, hogy ez bizony kapás, addigra a halam kereket old.

Próbálom újra kapásra bírni, de nincs több akció. Elindulok új helyeket nézni, a másik ismert csukás hely felé. A következő hely ígéretesnek tűnik, folyásirány felől rögtön a lábam alatt egy fűzfa bokor van, ami kissé lassítja a vizet, lefele egy 20m-re szintén egy, köztük kissé visszalassult a víz, igazi haltartónak tűnik. Az alsó bokrot és a parti sávot veszem célba, főleg úgy, hogy a felső mellett innét el se tudnám húzni a csalit. Persze, hogy a felsőnél van a rablás, közvetlen a lábam alatt, össze is rezdülök, mikor hirtelen alattam felrobban a víz. Visszahozza a lelkesedésem, hogy nem járok rossz helyen, bízom, hogy kissé lejjebb is van valami ragadozó. Egy olyan kilós forma kölyök balin oda is csíp a wobblernek, de nem kapta el rendesen. Kicsit vallatom még a helyet, de több akció már nincs, így a távozás mellett döntök. A következő helyen, egy kikövetésre telik, egy olyan kilós forma domi jön a wobbler után, kicsit variálom a csalikat, hogy hátha, de nem többször már nem mozdul rá semmire. Keresek új helyeket, de a csukás helynél ülnek, és túl sok ígéretes helyet, nem találok, így elindulok vissza, és mindegyik helynél megpróbálom újból. Másodszorra már egyiken sincs akció.

A legelső helyen viszont beindult az élet. Jókora balinrablás a szélében, neki állom vallatni, de csak nem akar összejönni. Mintha mozogna följebb is, mert a kishalak szétrebbentek, dobálok arra is, egy balin aláfordul a csalinak, de más nem történik. Míg a másik helyet vallatom, újabb rablás ahol az előbb volt, gyorsan próbálok rádobni, de még így sincs kapás, kicsit erőltetem a helyet, semmi. Egy picit próbálkozom lejjebb is, eredmény nélkül. Aztán újabb rablás az előbbi helyen. Most már egyre jobban kezd izgatni a dolog, és szinte vért izzadva vallatom a helyet. Mert, szinte centiről centire ugyanott van mindig a rablás. Balin a tettes, és hogy miért csak itt rabol ennyire, azt csak ő tudja, hisz látszólag semmi különbség a többihez helyhez képest, és máshol is van bőven kishal, de mégis ez tetszik neki. Azért máshol is volt egy-egy rablás, ezért is kalandoztam el, de nem ennyire koncentráltan egy helyen. Így szórom a vizet rendületlenül, akció nélkül. Tartok egy kis szünetet vagyis jobban mondva tartanék, mert ahogy egy pillanatra leteszem a botot, újból felrobban a víz. Kezd az az érzésem lenni, hogy ezek direkt csinálják. Még egy kicsit próbálkozom, aztán feladom, nem nekem való ez.

Már 10 óra is elmúlt mikor bringára pattanok. Tervben volt még a régi szabad strand megnézése is, hisz ennél a kisvíznél, be lehet menni a sóderzátonyra, hátha ott valamit lehet még fogni. Bár erősen tanakodom, hogy inkább haza vegyem az irányt, de valahogy mégis a peca mellett döntök. Gyerekkorom óta nem voltam erre, akkor apróbb domikat, balinokat fogdoztam. De rég is volt már az! Azóta eléggé megváltozott itt minden, mert a zátony nagy részére fűzfabokrok, füvek, virágok nőttek. Ami nem is baj, hisz ha elönti a víz, legalább jó ívóhelyet nyújt a halaknak. Sajnos itt a május, és a legtöbb ívóhely szárazon. És az előrejelzés szerint, nem is mostanában fog változni a helyzet.

Mivel rég jártam erre, egy darabig csak figyelem a vizet, hogy hol látok hal mozgásra utaló jelet, de kissé lelomboz a kép, mert csak a szélében mozognak a kishalak, és csak néha-néha egy miniragadozó kergeti meg őket, de jelentősebb mozgás nincs. Azért minden mindegy alapon dobálni kezdek. És elindulok lefelé. A zátony több száz méter hosszú, úgyhogy van mit vallatni. És az alsó részen végre megtalálom azt amit vártam. Nagyobb rablás a szélében. Sőt több jelentősebb mozgás is van. A víz itt van vagy két arasznyi, így látni, ahogy a nagyobb balinok tolják a vizet a szélében, merre járnak. Nem akarom őket megugrasztani, így próbálok jóval fentebbről dobni, és nem a szélét, hanem inkább a belső részt vallatni, mert ha kint az arasznyi vízben vannak, akkor kell lenniük bent is, hisz látszik, hogy onnét indítják a portyát, és oda is térnek vissza, és talán a mélyebb vízben nem hat rájuk annyira riasztóan a műcsali csobbanása. De, bentről nincs kapás. Akkor hát lopakodok a szélvízben mozgó balinok felé, próbálok csak olyan közel menni a vízhez, hogy még elérjem a dobásaimmal a halakat, de ők még ne vegyenek észre, így a parttól vagy egy jó 10m-ről kezdek dobálni. Rögtön több is rámozdul a csalira, de a kisvízben nehéz húzni a csalit, mert még a legsekélyebben járó wobblerem is az aljzatot túrja. De, a tolóhullámok amik a csalit követik magukért beszélnek, így izgatottan húzom a csalit, bár látszólag némelyik felhagy az üldözéssel, azért egynek sikerül utolérnie. A parttól olyan közel történt az eset, és olyan sekély vízben, hogy a fárasztásról itt nem beszélhettünk, mert már szinte nem volt a halam alatt víz, hogy megiramodjon. Így szépen kihúzom a partra. Szép kettes forma balin.A délelőtti a keserves próbálkozásaim után nagyon felértékelődik a szememben ez a hal, hisz már nem nagyon bíztam a sikerben. Szerencsére nagyon még nem ugrott meg a többi hal, így újból próbálkozom, de már csak pár követésem van. Zavar, hogy a wobbler állandóan le-lekoppan az aljára, így mikor támad a hal nemigazán tud hozzáférni. Próbálkozom propbait-el is, mert azt legalább el tudom húzni, de az meg inkább riasztóan hat rájuk. Így a folyamatos zaklatás hatására szép lassan odébb állnak. Vagy legalábbis a nagyobb példányok, mert pár kisebb még továbbra is kint járőrözik, de már nem nagyon érdekli őket a műcsalim. Felrakom a távdobó Thrill-t is, hátha bentről sikerül fognom, de nincs rá érdeklődő. Kicsit pihentettem is a helyet, de nem nagyon akarnak visszamerészkedni a halak. Máshol meg nincs mozgás.

Aztán arra leszek figyelmes, hogy jóval odébb, a zátony végénél, a part mellett jelentős loccsanás hallatszik, na ott vannak a nagyok. Lassan próbálom megközelíteni, hátha újból sikerül közülük elcsípnem valamit. De odaérve, szembesülők a ténnyel, hogy valóban nagyok vannak ott kint, de nem balinok, hanem amurok. A tavalyi wobbleres amurfogások után azért közéjük dobom a csalit, bár az amurfogó csalim most nincs nálam, az Esko meg nem érdekli őket. Amúgy valószínű, hogy a moszatot eszik itt a sekély vízben az aljáról. Lehet, hogy zölddel kéne próbálkoznom? Na majd legközelebb, na nem zölddel, bár kíváncsiságból biztos dobok közéjük műcsalit is, mint inkább valami jobban elfogadott amurfogó csalival. Kicsit még meghajtom a balinokat, de mivel már egyre kevesebb a mozgás hazamegyek.

Mostanában elég kevés akció jutott ki a horgászataim során, így boldog vagyok, hogy végre megtört a jég. És hogy viszonylag sikeresen sikerült visszatérnem egy általam elfelejtett szakaszra, ahonnét már csak gyerekkori emlékeim voltak. Talán mostantól nyílik egy újabb fejezett a horgászataimban, és sikerül még pár kellemes órát eltöltenem a Dráva ezen csodálatos szakaszán is.

Írta:SZaniszló Zsolt