f m
Copyright 2017 - All right reserver! pecavilag.hu 2007-2017

Első pecám a Robinsonon

00

Az idén, először ott tudtam lenni egy PV-találkozón.  Sokat hallottam már a Robinsonról, de még nem jártam ott, így aztán az izgalmam kettős volt. Egy új víz vár, új élményekkel, és végre élőben is találkozhatok a PV. közösség többi tagjával. Napokkal az esemény előtt már magamban tervezgettem. Pakolásztam különböző műcsalikat ide-oda, táskából, táskába, aztán egy harmadikba. Olyan voltam, mint egy kisgyerek a nyaralás előtt!  Az utolsó estére aztán minden a helyére került, és egy pár órás forgolódásokkal tarkított alvás után, végre hajnal lett!

 

 

 

Zalán egy laza húsz perces késéssel érkezett, de mint később kiderült, még így is időben érkeztünk. Útközben átbeszéltük a taktikákat, de én igazából nem tudtam elképzelni sem, hogy mi várhat ránk.  Hosszas autókázás után végre megérkeztünk. Jól esett végre kiszállni az autóból, átmozgatni az elzsibbadt végtagokat. Még az autóból láttuk, hogy Pali és Viktor már vadul ostorozzák vizet, így aztán mi is engedélyt váltottunk. A P. busz még sehol, ezért aztán elindultunk végre dobálni. Mivel nem tudtam mire is készüljek két botot vittem magammal, egy csukásat, és egyet sügérre hangolva.

01

Gönyörű hely…

02

…a Robinson

 Egy csatornaszerűen beszűkülő részen kezdtük a víz vallatását. Egy vékonyka rávágásom még volt is, de nem fogta meg rendesen a twistert. Közben a hangok alapján megjött a P. busz, így visszamentünk a támaszpontra. Lekezeltünk a többiekkel, akik már lázasan készülődtek. Volt ott rögtönzött botteszt, gumicsizma bemutató, pizza rendelés, stb…. Innen aztán Zalánra hallgatva a távolabbi tó felé indultunk. A sziget mentén, a szeles oldalon kezdtünk, de akkor itt még semmi nem jött. Egyre vadabbul fújt a szél, így aztán a szélcsendes oldal felé vettük az irányt. A szélcsendesebb oldalon minden helyet megdobáltam csukás pálcával, és a sügéressel is, de eleinte hiába. Közben Fefe is arra ját. Megcsodálhattam a már szinte művészi domis wobbler gyűjteményét. Fefe el, én meg dobáltam tovább az üresnek tűnő vizet. Egyszerűen nem is éreztem, hogy hol, merre lehetnek a halak. Aztán egyszer csak Zalán felől csobogás. Egy kisebb fa mellől (ami a környéken az egyetlen is volt) kisebb csukát fogott. Gyorsan beálltam a fa másik oldalára. A fa előtt volt egy kisebb vízinövényfolt, a belső feléről meg is jött az első kisebb csukám.

 

03

Az első csuka

04

Ő már a második

Bőszen dobáltam tovább, de semmi. Aztán a szemem sarkából megláttam, a kis vízinövényfolt part felőli oldalán a rablást. Sügér! Ledobtam a csukázót. Az aprócska gumihal már repült is a rablás helyére. Éppen csak kettőt tekertem az orsóm karján és már éreztem is az erőszakos rávágást. Hamarosan a parton volt az első Robinsonos sügérem. Úgy örültem neki, mintha egy kapitális csukát fogtam volna. Gyorsan elengedtem, és már repült is vissza a kis gumi. lassan vezetgettem, próbáltam figurázni vele. Már egészen a lábam előtt volt, mikor újabb csíkos lovag akarta elvenni tőlem a plasztikot. Gyorsan megszabadítottam a horogtól és dobtam egy újat. Polár szemüvegemben láttam, ahogy egészen a partig követte egy sügér gumit, de bármit csináltam, nem kapta el. Ebből még volt három felvonás, és csönd lett.

 

05

Az első kis csíkos

06

A második

Újabb hely után néztem. Itt a part már nem olyan meredeken szakadt a vízbe, és part mentén némi hínár is burjánzott. Az első helyen semmi. Közben összefutottam Palival. Bemutatkoztam, lepacsiztunk, aztán mindenki horgászott tovább. Egyszer csak váratlanul kapásom volt csukás boton. Ez már fokkal szebb csuka, de még messze van a kapitálistól.  Lelkesebben dobáltam tovább, aminek meg is lett az eredménye egy újabb kisebb csuka képében. Éreztem, hogy valamit nem csináltam jól, de még nem tudtam mit. Újabb helyváltoztatás után Viktorral is találkozhattam végre. Kicsit dumálgattunk, és hamar rájöttem, hogy ő bizony szedte a halat rendesen. A végére a titkot is elárulta. Jóval nehezebb fejjel dobált, és csaliját gyorsabban vezette. Nekem közben két rontott kapás után végre a harmadik hallal végződött. Zalán visszajött mellém, aminek meg is lett az eredménye. Vagy háromszor majdnem megakasztottam, a 3m-es petrencével. Ezen a helyen volt vagy 7-8 kapásom, amelyikből egyet sem tudtam megfogni. Rájöttem, hogy a lassú emelgetett gumi itt most nem nyerő. Mivel közeledett az ebédidő, elindultam visszafelé. A sziget előtt szeles részen, még dobtam párat. Két csukám is elment itt, az egyik igazán szép volt. Talán a szél fújt túl nagy hasat a könnyű fej miatt a zsinegnek, hogy kettőből egy sem jött ki. Kicsit lógó orral mentem ebédelni.

 


07

Csukás táska


08

Még a szájában a gumi


09

A szeles oldal

A másfél pizza, no meg egy hideg citromos sör, újabb energiákat adott a folytatáshoz. Zalán és Pali, még ebéd előtt felderítette a hínárral erősen benőtt csatornarendszert, és vörösszányúakat, kisbalint, no meg sügéreket is láttak. Úgy döntöttem én is csatlakozok hozzájuk. Az első helyeket meglátva, bizony kétségek gyötörtek, hogy lehet-e itt horgászni, de mire észbe kaptam Zalán már tépte is kifelé az első vörösszárnyút.

 

10

Itt horgászni?

11

Az első csatornasügér

12

Nem túl nagy, de szép

13

Nem finnyáskodtak

Nekem az első hely süket volt, így újabb kis tisztás után néztem. A másodikon végre beindult a bolt. Sügér, sügér után. Szinte minden bedobásra kapásom volt. Nem voltak nagyok, de rendkívül jót szórakoztam velük. Nem tudom mennyi jött pontosan mire kiürült kis tisztás. Elindultam hát beljebb az őserdőnek is beillő hatalmas gazban. Egy helyen kétfelé ágazott a csati, az elágazásnál jókora tisztás. Itt aztán újabb sügérek tépték a kis gumihalamat. Sajnos annyira, hogy használhatatlan lett. Mivel ilyen színű nem volt több, megpróbáltam másik színekkel, de egyik sem volt az igazi. Végül egy kis sárga twister meghozta az újabb kapásokat. Pár újabb sügér után ez a hely is kiürült, így elindultam kifelé. Pár sügért még kiszedtem az egyik már meghorgászott helyről is. Érdekes, hogy jobb helyeken milyen hamar megjelentek újra a halak. Visszafelé még Zalán helyén dobtam párat, amikor váratlanul kisebb csukát akasztottam. Hagytam a tisztáson szaladgálni kicsit, majd megpróbáltam átsiklatni a hínár felett a vékonyka sügérező pálcával. Nem sikerült. Jól belekeverte magát a hínárba, így aztán kézzel, és vagy másfél kiló hínárral egyetemben húztam partra. Még egy párat dobtam, ennek eredményeként megakasztottam a nap legnagyobb csíkos ragadozóját. Fotó után mehetett vissza.

 


14

Újabb…

15

…és újabb sügérkék

16

A legnagyobb tisztás

17

Ő már twisterre jött

18

Szinte minden dobásra

19

A hínártól megszabadított csuka

20

A legnagyobb sügér
Közben Zalánékat teljesen szem elől vesztettem. Éppen kifelé jöttem, amikor megcsörrent a telefonom. Zalán hívott, hogy lassan menjünk, mert ő szénné égett a napon. Na, akkor még egy utolsó hely. A választásom a csatorna frissen kotort szakaszára esett. Itt már csak előttem egy sávban volt hínár. Meg is dobáltam a szélét, de semmi. Ezek után a túlsó partot vettem célba. Rögtön az első dobásra határozott kapás. A bevágásnál már éreztem, hogy nem sügér. A következő pillanatban száguldott is oldalra, jó három méter zsinórt lerántva az orsómról. Az első határozott roham után, sikerült átvennem az irányítást. Sétáltattam a nyílt részen, amíg úgy éreztem, most már kellően elfáradt. A part közelében aztán még megpróbált kétszer is hínárba törni, de nem sikerült neki. Pillanatokon belül jó 45cm-es csuka pihegett a merítőmben. A sügéres pálca nagyon jól vizsgázott. Sajnos aztán pakolnom is kellett. Nemcsak Zalán égett meg napon. Az én kezem és nyakam is igencsak lepirult. Ideje volt elindulni hazafelé. Akiktől tudtunk elbúcsúztunk, a többiektől ezúton is elnézést kérek!

21

Ez már jó játék volt…

22

Lehet, hogy szerencsém volt?

Hazafelé az autóban elgondolkodtam. Bár csak hat csukát fogtam, nem voltam csalódott. Soha ennyi sügért nem fogtam még egy helyen pergetve. Sajnos ezen a találkozón, nem volt lehetőség a hosszas beszélgetésekre, talán még az arcomat sem jegyezte meg mindenki. Engem is, mint másokat is magával ragadott a horgászláz. Talán majd a következőn. Hát ennyi volt Robinsonos találkozó története az én szemszögemből nézve. Ha Zalán barátom partner lesz benne a következőkön is megpróbálok ott lenni. Egy biztos, a Robinson szigetekre visszavágyok!

Írta : Pintér Péter (szennyeslelkű)