f m
Copyright 2017 - All right reserver! pecavilag.hu 2007-2017

Szarvasbőgésre jönnek a nagy pontyok?

Avagy újból Miszlán

Három év kihagyással ismételten elkezdtük szervezni a „Miszla-túrát”.

Sok évi közös pecázgatásunknak köszönhetően egy új taggal bővült a csapatunk  Eppusz  barátunk személyében.
Lassan körvonalazódott az utazás időpontja ami 2011. szeptember.11. napjára esett és egy hétig tartott a horgászatra szánt időnk. Kora hajnalban kelés és indulás 4 órakor a már legendássá vált P-busszal ( Eppusz és Dobsa) illetve én külön a Roverrel. Irány a hajdúság, Pann barátunk lakása. Sikerült is 5 órára bepakolni a tetemes mennyiségű titkosan kezelt több vödörnyi szemes etetőanyagot ami a gondos szigetelés ellenére is penetráns szagot árasztott már az udvaron is.

 

 


 

És ezt ki kellet bírni az autóban 400 km-en keresztül

Miszlára egész gyorsan 11 órára megérkeztünk és ennek örömére kitekertük a nyakát egy „Vadászmesternek” ami bizony jól esett az utazás viszontagságainak oldására. A már megszokott helyünkön a gáton elkezdődött a táborépítés. Lakósátrak fölállítása, közösségi sörsátor berendezése, bóják gondos kihelyezése, első alapozó etetés megejtése, botok beélesítése és a készségek bevetése majd egy nagy szusszanást hallatva leültünk a horgászfotelünkbe és felpisszentettünk egy hideg sört.

Vártuk a halakat reményekkel és álmokkal telve.

Pontosabban csak ketten vártuk Pann barátommal mert időközben Dobsa és Eppusz egy rövid időre meglépett mert várta őket Paks városa ahol a kedvenc csapatuk a Diósgyőr játszott foci mérkőzést amit ők ki nem hagyhattak.

A kora délutáni órában a néma csendet először egy kis pittyegés majd a várva várt visítás törte meg. Pann kapásjelzője sírni kezdett. Első halunk egy 8 kilós tükör ponyt alakjában jelentkezett mérlegelésre.

Ezt követően szépen sorjában szólaltak meg a kapásjelzők, de valami érthetetlen oknál fogva elvesztettük a halakat. Horogcsere, szerelékmódosítás után vártuk az újbóli horoglátogatókat.

Időközben visszaérkeztek hős szurkolóink a mérkőzésről örömmámorban úszva hiszen idegenben is győzött a Diósgyőr. Persze ezt gyorsan megünnepeltük a kellő előírások szerint majd , hogy teljes legyen az örömük Eppusz még megkoronázta az első halával 22 órakor egy 5 kilós koival.

Első éjszakánk csöndesen telt. Vagyis csak telt volna, ha nem a szarvasbőgés derekán verünk tanyát a gáton. Minden oldalról bőgtek a szarvasok közelben és távolban egyaránt. Dobsa a tőle már megszokott nemes egyszerűséggel meg is jegyezte, hogy  „B….meg ezek mennyi papír zsebkendőt elhasználhatnak”

Őrszemek:

Másnap korán reggel már készült a finom szalonnás, hagymás rántotta ami visszazökkentett minket a valóságba és újult erővel kezdtünk a napnak. Első hal 11 órakor jelentkezett a botomon 12,5 kilós tőponty. Majd gyorsan Pann fogott még kettőt a darabosabbjából.
A halak nagyon erősek még mindig amint már megszoktunk tőlük.

14 óra 30-kor a kapásjelzőmet figyeltem mert mintha valami készülőben lenne mert néha besípolt, majd abbahagyta. Pillanatok múlva viszont felsírt az elektronika és megindult a hal az octopusos bojlival. Ráemeltem a botra és akkor valami iszonyatos ellenállást éreztem. A hal pedig csak tört volna a szemközti távoli nádas irányába. Éreztem, hogy egy darabosabb példány jelentkezett nálam erőpróbára. Nem mertem erőltetni a halat ezért csak okosan és finoman próbáltam az akaratomat érvényesíteni ami nem kis erőpróbát igényelt. A bot karikába hajlott néha a fék sírt a kirohanások alkalmával, de már partközelben volt a halam. Sokáig nem mutatta meg magát és a döbbenet csak akkor ült ki az arcunkra amikor először megpillantottuk az erejével már végén járó halat. Barátaim végig izgulták a fárasztás minden
pillanatát olyannyira, hogy szóltam nekik, hogy talán jó lenne a merítő szákot kezünk ügyébe helyezni.

Sikeres szákolás, lábremegés, kéz zsibbadás, mérlegelés. A halam 18 kiló 10 dekát mutatott a mérlegelésnél. Kimondhatatlan öröm volt számomra mert még ekkora tükörpontyot nem fogtam. Természetesen a szokásunkhoz híven közös fürdőzéssel engedtem el a halat éltető közegébe miután lefertőtlenítettük a horog okozta sebet.

És még csak a második napnál tartunk, jegyeztük meg és vártuk a kapitális halakat rendíthetetlenül. Pann barátunk egyre másra varázsolta ki a halakat octopus, fűszeres, ananászos bojlival amit „SK” készített nagy tapasztalattal fűszerezve.
Dobsa barátunk aki ez idáig csöndes szemlélője volt az eseményeknek megtörte a csendet 20 óra 35 perckor egy gyönyörű 12 kilós tükrössel. Ő is fogott végre egy 10+ ost első halként.

Örömünk szinte leírhatatlan ilyen gyönyörű halakat és még hol van a horgászatunk vége.
Éjszakai hangokat és az álmot egy iszonyatos visítás törte meg. Szinte borítottuk fel a sátrat siettünkben és mit látunk? Eppusz karikába hajlott bottal áll a parton és valamivel nagyon de nagyon küzd. Az óra 1,40 percet mutatott. Rutinos mozdulatokkal sikerült Eppusznak az akadó sor elől kifordítani a halat és megindult a biztonságosabb tóközép irányba. Innentől nem vot semmi akadálya a szákolásnak. Már amikor megszákoltuk tudtuk, hogy ez megint a „hub..meg” kategóriába tartozik. Így is lett mert 17 kilót mutatott a mérleg a tükörpontynál.
Megint az octopusos bojli volt a nyerő. Erre már inni kell felkiáltással ismét áldoztunk Bachus oltáránál. A gratulációkat Eppusz örömmel zsebelte be hiszen ez volt az első igazi nagy hala Miszlán.

Reggeli kávézást befejezve Dobsa mosogatásba kezdett volna amikor a legnagyobb örömére, hogy megszabadul egy ilyen pórias munkától visított a kapásjelzője és egy 13,5-es amurt szákoltunk meg egy fényképezés erejéig.

Hagy ne soroljam a sok halat innentől kezdve, hanem csak a legeket említsem.
Délután 18.00 kor Pann úgy döntött, hogy engedve a természet hívó szavának meglátogatja lefüggönyözött pici helyiséget és dob egy  „szagosmajszost”  (Döme Gábor után szabadon).
Persze, hogy megint kapása volt amit már mi egy picit kezdtünk unni.
Eppusz vállalta föl, hogy majd ő megszabadítja a halat a horogtól. Arra viszont álmában sem gondolt, hogy bizony ez embert próbáló küzdelem árán tudja csak kivitelezni. Tuskót akasztott a barátunk csak az volt az érdekes, hogy ez a tuskó mozgott a vízben. Nem mértük az időt, de óráknak tűnt mire a halat partközelbe sikerült csalni és megmutatta magát. No ekkor esett le az állunk. Sikeres szákolás, szájtátva nézzük a halat a pontymatracon, bámulunk mint borjú az új kapura. Gyönyörű tő ponty fekszik előttünk, olyan amilyet még nem láttunk.
Mérlegelés és ekkor kerekedik ki a szemünk igazán mert a mérleg kereken 20 kilót mutat!!
Örömünket szavakkal nem lehet leírni. Vigyorgunk mint a tejbetök. Időközben Pann visszaérkezett sürgős elfoglaltságából és Ő is csak ámul, hogy mit szalasztott el a fárasztással.
Persze az érdem közös ezért közösen is kell megejteni a vízi fotózkodást kötelező jelleggel.
Nem tudom, hogy Eppusz kapott e már ennyi gratulációt és össze pacsizást horgászat alkalmával, de az örömünk leírhatatlan. Mindegy, hogy ki fogja a halat közösen tudunk örülni egymás sikerének. Talán ez a barátságunk egyik nagy titka.
Persze, hogy kellően megünnepeltük a halat!!!!   

Jöttek a halak ezután szépen sorjában mint óvodából a gyerekek. Pann továbbra is rendületlenül húzza a tó közepe felől, nekünk ritkábban jön, de azok is mind darabosak.

Az időjárásra panaszunk nem lehet sőt napközben nagyon nagy a meleg. Hűsölésre árnyék szinte nincs így a tó vizében keresünk enyhülést olykor-olykor. Este 20.15-kor még jelentkezik egy gyönyörű amur Eppusznál 13,20 kilós. Ekkor az idő már kezd viharos jelleget ölteni.

Aztán szerda éjszaka átélünk egy iszonyatos vihart amit hatalmas villámlások és menydörgések kísérnek. Az egyik villám közvetlen közelünkbe vág be olyan erővel, hogy
beleremeg a gát alattunk. Elmormolunk egy halk imát, hogy ne legyen kapásunk mert életveszély kimenni ebben az ítéletidőben a sátorból.
Reggel gyönyörű szivárvány próbálja feledtetni az éjszakai megpróbáltatásunkat.
Eppuszt a szivárvány búcsúztatja mert pakol mivel egy országos horgásztalálkozóra kell utaznia amit Ő szervezett a  „Pecavilág” fórumos barátainknak a Hernád partján egy panzióban.

Hárman maradtunk. Húzzuk a halakat és már mutatkoznak rajtunk a fáradtság első jelei.
Monotonitást Pann és Dobsa egy kis nádi pecával oldja ami nagy meglepetéseket és izgalmas perceket adott számukra. Természetesen fogtak szép halakat, volt ami Dobsát megtépte.
Variáljuk a csalikat, próbálkozunk érdekes megoldásokkal, tesztelünk, hiszen már bőven volt eredményünk és hajt a kíváncsiság. Dobsa rápróbál az Eppusztól kapott szemes kukoricára amit nemes egyszerűséggel   „Döme Gábor lehelete”   nevet kapta. Láss csodát 9.80-as amúr ráizgult.

És csak fogjuk a halat és csak fogjuk a halat.

Elérkezik a szombat. Fáradtan ébredünk Pann kávéval ébreszt minket a sátorajtóban. Komótosan hozzákezdünk az ipari mennyiségű horgászkellék összepakolásának és délidőben búcsút intünk a nagy halairól méltán híres Miszla tavának.

Fogásaink:

Pann 31db 299,1Kg
Remete 20db 110,1Kg
Dobsa 10db 95,4Kg
Eppusz 8db 80,9K

Cservák Csaba (Remete)

Fotók: Eppusz, Dobsa, Remete,Pann.