Sporigo Duó

Részletek

Írta: Hideg Róbert

Hogy miért is ez a címe a cikkemnek? Hát mindjárt kiderül! Történt ugyanis, hogy a hét első napjaiban megcsörren a telefonom, épp egy barátom hív, hogy szépen fogja a harcsákat pergetve a Tisza azon szakaszán ahol a Lónyai csatorna befolyik, és hogy nagyon él a víz. Mit szólnék hozzá, ha esetleg betársulnék hozzá? Na „nagy duzzogva” elfogadtam a meghívást.

Szeretek minden horgászatot előre megtervezni, ezért már pörgött is az agyam, és előkerült a jól megszokott papírosom, amire jegyzetelek, hogy mit vigyek, és mi ne maradjon itthon. Pedig nagyon egyszerű a pergető képlet: bot, mű csali, de én ettől alaposabb vagyok, és írom is a listámat. Nagyon rég óta horgászok, de minden egyes alkalom feltüzel, mint gladiátort az aréna bejáratánál.

Telnek a napok nagy nehezen, és nap, mint nap egyeztetünk barátommal, hogy mikor, mivel, milyen a vízállás és, hogy ne aludjak, nyugodtan küldi mobilon a képeket a kifogott példányokról. Nincs benne kapitális, de több nyolc – tíz kilós. Már nagyon izgulok, de még nem tudok menni, mert dolgoznom kell. Szerdai egyeztetés alkalmával megbeszéljük, hogy van hely bőven a csónakban, és meghívjuk a Testvéremet is. Hátha ráér Ő is? Hárman már sokat horgásztunk együtt, és jól össze vagyunk szokva. Nem lehet gond! Annyi szépség hibája azért így volt, hogy nem tudtam péntek reggel indulni, hanem be kellett várnom Attilát. Délután négy körül sikerül elindulni. Beszállok az autóba, és Attila egy papírzacskót dob az ölembe. Mi ez? Kérdezem. Hát voltam délelőtt a Sporigoba és hoztam neked egy wobblert, amit kértél, és Géza is adott egy Wobit, hogy próbáljuk ki. Ők szeretnék majd forgalmazni, és Mádli Bálint kiváló pergető horgász tervezte, aki nem mellesleg egy remek ember, és a barátom. Kezembe fogom, nézegetem. Első ránézésre is tetszik. Tetszik, hogy nem a megszokott forma és kidolgozás.

Telefont a kézbe és hívom is Bálintot, hogy mi a szösz ez? Elmeséli, hogy egy kidolgozás alatt lévő wobbler aminek lesz több változata is, de még tesztelés alatt van. Viccesen kérdezem, hogy nem gond-e, ha kiveszek vele egy „negyvenest”? Viccelődünk még egy kicsit, majd megbeszélünk jövő hétre egy közös tiszai pergetést, és elköszönünk. Amíg leérünk a vízpartra többször is előveszem a mű halacskát. Hmmmm… Van benne fantázia! Leérve a kikötőbe már ott vár István barátunk, harcra készen. Gyönyörű környezetben vannak itt a csónakok.

Ez a hely Balsa település után található. Bepakolunk a csónakba. Majd még itt elintézzük dolgainkat. Attiláék új zsinórt raknak fel, Én pedig kicserélem a karikát és a horgokat valami masszívabbra az új csalin. Próbálgatom még itt világosban, hogy, hogy is mozog, és, hogy milyen „cseleket” lehet vele művelni? Ekkor figyel fel István, hogy mi van a zsinórom végén. Az meg mi a fene?  Elmesélem, hogy mi is ez. Tetszik neki is, pedig nem sok féle mű csali van az országban, ami neki ne lenne. Ő is próbálgatja. Két dolgot lehet vele csinálni. Az egyik, hogy derék magasságban vízszintesen tartva a botot a víz tetején húzni, ami akár egér úszáskor is nagyon jó lehet. Szinte „túrja a vizet”. A másik pedig,hogy leengedett spiccel (teljesen a vízig) a víz alatt tíz centivel veret. Nagyon intenzív a mozgása, tehát nagyon lassan is lehet vontatni, még gyengébb sodrásban is meg lehet állítani. Illetve még egy nagyon jó tulajdonsága van, amire sok harcsapergető esküszik, ez pedig nem más, mint az amilyen hanggal a vízre lehet ejteni. Kevés csalinak van ilyen szép toccsanó hangja. Lassan sötétedik, amikor indulunk ki a Tiszára. Gyönyörködök a tájban. A csatornában, amin kimegyünk rengeteg az ivadék. Túlzás nélkül, vastagon állnak a víz tetején.

Paradicsom a ragadozó halaknak. Kiérve a Tiszára először a Balinokat és a süllőket célozzuk meg. Aminek az eredménye egy domi és Attilának egy termetes 5 centis (!) Süllőcske, aminek a kopoltyú alá akadt a horog. Szegénykének nagyon jó sora lehet itt.

Öröm nézni a magamfajta horgászoknak, hogy milyen utánpótlás van itt a kifolyónál. Pezseg a víz az apró rablásoktól. Minket az idő is szorít, és nem ezért jöttünk ide, tehát elő a „nagyvadas” szerkó. Természetesen hárman három féle csalival kezdünk. Attila Predatek Viper-el kezd, István - tőlem ajándékba kapott - Kovmasters  PLC  Diverrel, Jó magam pedig az új csalival akarok halat fogni. Szépen sötétedik. A többiek váltogatják a wobikat, de Én kitartok. A barátom megállapítása szerint az elmúlt napokban jobban élt a víz, de ez betudható annak, hogy elkezdet apadni a víz, de azért hallani jó buffanásokat a bokrok alól. Landolnak egymás után a csalik. Először István beeső csalijának durrant oda valami, de elvéti, így csak az elmélet maradt meg. Közel tizenegy óra van, felnézek az égre és egy gyönyörű hullócsillagot látok. Mint kiderül nem egyedül, de szerintem a kívánság ugyan az lehet mindhármunknál. A csillagokon kívül még a csalimban is gyönyörködöm amint a holdvilágban látom, hogy milyen szépen teszi a dolgát, hol a víztetőn, hol alatta egy kicsivel. Szomjúság gyötör, de még dobok egyet. Muzsika füleimnek, ahogy vizet ér az új csodám. Várok egy kicsit, hogy mindenkinek legyen ideje odaérni, és elindítom. Közben a csónak alját kémlelem, hogy hol lehet a vizem? Felnézek, mert lassan megérkezik a zsinórom végén lévő új barátom, de abban a pillanatba rárobbant valami. Nem tudom, hogy menyi halat kell még ahhoz fognom, hogy ne ijedjek meg ilyenkor. Rövid fárasztás után már a csónakban is hever a harcsa, ami 5,60 kilót nyom.

Nem egy bajnok példány, de most nagyon örülök neki. Nyílván egy halból nem lehet sok következtetést levonni, de nagyon hiszek most ebben a wobblerben. Még éjjeli kettőig dobálunk, de megfogni már nem sikerül többet. Volt még egy mellédurrantás beesőre, és egy pár apróbb rávágás, ami akár süllő is lehetett, de egyértelmű, hogy a mai napot ez a csali nyerte.

Kiérve a kikötőbe azért István barátom megjegyezte, ha gyártják ezt a wobblert akkor feltétlenül hozzál belőle nekem. Még egyszer mondom nem, csak azért mert fogtál vele, hanem mert különleges. Valahogy más, mint a többi! Mit mondtál mi is a neve? Nem tudom. Talán Sporigo Duó, de ezt csak viccből mondtam, mert az ügyes kezű kitalálójának már biztosan megvan rá a legtalálóbb neve.

Írta: Hideg Róbert