f m
Copyright 2017 - All right reserver! pecavilag.hu 2007-2017

A Garam domolykói

00A Garam domolykói

 Régóta vártunk arra, hogy ez a két csillag együttálljon, jelesül: a Garam alsó részének vízállása lehetővé teszi a gázlós horgászatot, és legyen annyi szabadidőnk, hogy egy ilyen időpontban horgásztúrát szervezhessünk oda. Ez a múlt szombaton sikerült is.

 

 

 

 

 

Néhány szó a folyóról.

A Garam (Hron) általunk látogatott része a Duna torkolattól kb. a Csatai településhatárig terjed (erre a szakaszra érvényes az általunk kiváltott napijegy). A folyón egyébként több szinttáj is megtalálható a pérestől a pisztrángoson és márnáson keresztül az alsó, ún. pontyos revírekig. Az alsó részek főbb hala a domolykó és a balin. Persze van itt csuka és harcsa is, nagyobb tömegben előfordul a keszegféle, a márna, szép időben „legelésző paducnyájakban” gyönyörködhetünk, de a magamfajta horgászt leginkább a folyó domolykó és balinállománya vonzza ide. A folyó elég jól gázolható, 30-50 méter széles, a medre homokos-sóderes, sok benne a köves rész. Ritka a mederben a meglepetés, én egy botom törését köszönhetem egy hosszan elfekvő embernyi nagyságú betondarabnak, amit a kissé zavaros, hasig érő vízben nem vettem észre. A víznek elég komoly nyomása tud lenni ott is, ahol csak térdig ér. Ennek az a veszélye, hogy a kisszemcsés sóderen, könnyen elveszítheti az egyensúlyát a horgász, ha görögnek a kavicsok a lába alatt. Horgászni szlovák állami horgászjeggyel és napijeggyel lehet. Állami horgászjegyet a polgármesteri hivatalokban lehet beszerezni, egy évre 6,50 EUR, három évre 16,50 EUR volt még tavaly. A napijegy 7 EUR az alsó revírre, feljebb már inkább 10, a felső péres és pisztrángos revíreken valamivel drágább. Napijegy váltáskor kérik az állami horgászjegyet.

 

A halakról.

Összehasonlítva pl. az Ipollyal, az itteni halak ugyanolyan testhosszban kissé nyurgábbak, de egyúttal sportosabbak is. Egyrészt a halak erőnléte, másrészt a víz nyomása miatt a darabosabb halak komoly ellenvéleményt tudnak kifejteni a horgon, a jó kondíció miatt a kézzel kiemelt és véletlenül visszaejtett hal még néhányszor képes kitörni, és további fárasztásos élményt nyújtani a horgásznak. A hasi és farok alatti úszók csodálatos élénk narancssárgás színben pompáznak, a pikkelyek egészségesek, nem fogtam még halpiócás példányt, a ritka pikkelyhibákat talán csak a csukákkal vívott küzdelemből győztesen kikerült példányokon láthatunk.

 

A pecáról.

Érdemes pergetni is, de nagyon ritka a parti horgászhely, viszont gázolva igen sok ígéretes helyet lehet meghorgászni. Ha én pergetni mennék, a körforgókat, támolygó kanalakat otthon hagynám, inkább a nyúlánk wobblereket tartom használhatónak, leginkább azokat, amik bírják a húzósabb vizet is túlveretés nélkül. A gumihal, tviszter biztosan „lájkos” lehet sok helyen. Legyek tekintetében sok eredményes típus van. A nimfáktól a sztrímereken át a nedves és száraz legyek mind sikeresek lehetnek. Én a legtöbbet polibogárral fogtam.

 

A szombati legyezésről.

Grizzly barátommal abban maradtunk, hogy elindulunk Esztergom felé, és Garamkövesd környékén megnézzük, hogy milyen a víz. Ha horgászható, visszamegyünk Párkányba napijegyet váltani, ha nem, irány a letkési határátkelő, és legyelünk egyet valahol az Ipolyon.

A víz a prímánál 20 centivel volt alacsonyabb, békésen hömpölygött, tiszta volt, és nem cipelt szemetet a hátán. A napijegy megváltása után bementünk a vízbe és elkezdtük keresni a halakat. Talán ez volt az egyetlen része a történetnek, ami kicsit elszomorított. Több helyen a vízre nőtt parti fű, a hiányzó 20 centi miatt nem tartott halat, épp annyi víz hiányzott, hogy a hal be tudjon állni a vízre hajló fű alá. Sok száz méternyi pályát vallattunk, de halat csak elszórva találtunk, ott viszont egy helyen többet is. A folyó jobb partján öles kövekből áll a partfal, egy-egy kiugró kő mögötti nyugodt vízben sejtettük a halakat, de olyan helyek voltak hal nélkül, amiket egy képzeletbeli, a domolykó horgászatáról szóló könyvbe gondolkodás nélkül betennék illusztrációnak. Alapvetően leginkább a pálya tetején egy, a folyó teljes szélességében rakott, keresztkövezés alatti részen, és a gázolható szakasz alján találtam/fogtam több halat. Eleinte egy nagyobb, sztrímer horogra kötött rubber legged stonefly nymph hozott sikert.

 

01 

Gyönyörű, egészséges hal és a kőlégy nimfa (utóbbi szárazon a cikk végén)

 

Mivel kevés ütés volt, ezekből is csak egy hal jött ki, és a nimfázást sem nagyon szeretem, váltottam polibogárra. Felfelé haladva a bogarat szórva találtam egy korábban nem ismert, víz alatt megbúvó köves haltartót. Egy vályúhoz hasonlító képződmény, a parttal párhuzamosan a hasig érő vízben, mint egy lerombolt fal, hosszanti nagy kő van. Ez 3-4 méter hosszú, a folyás felől fent nyitott, lent pedig, mintha el lenne falazva. Mindez jó 40 centivel a víztükör alatt, és egy víz fölé hajló fa alatt van. Nagyszerű haltartó, négy jó halat vettem ki a kő mögül, mindegyik nettó 30 centi körül volt, és fárasztás közben mindegyiket követte 1-2 hasonló méretű társa is, a legtöbb szinte a lábamig. A fárasztott domik nagyon ravaszul, többször is át akartak úszni a két lábam között, ezen mindig jót derültem.

 

 02

Ez a méret volt az átlagos, csak két ennél kisebbet fogtam.

 

A másik príma hely egyike a kedvenc helyeimnek. Enyhe kanyarulat külső ívén egy parti kőtől befelé vágó víz mögött kis öböl, 2-3 méter hosszan lassú visszafelé áramló víz, előtte gyorsan húzó mélyebb rész. Ez a rész kimondottan egy könnyű drop shot cuccért kiált, mert legyezve trükközni kényszerül az ember. Ha a zsinór vizet ér, a gyors húzós víz hamar kirántja a legyet a jó halat tartó, langós öblöcskéből. Egy magasra tartott hosszabb droppival viszont el lehet érni, hogy a problémás, húzós zónában a zsinór már a víz fölött legyen, a műcsali meg a langóban illegesse magát. Ez a hely is szép halakat adott, és egy óriást is sikerült megakasztani. Az örömöm csak 1-2 másodpercig tartott, mert az akasztást követően a hal, mint egy csuka, kiugrott a vízből, bukfencezett egyet, megrázta azt a nagy buksi domolykó fejét, a legyem pedig kiakadt a szájából. Még most is előttem van, gyönyörű, kapitális, legalább nettó 60 centis példány, fehér hasát és pompás narancsos úszóit felém mutatva jó 40 centivel a víztükör fölött kiflibe fordulva…

Nem bánkódom, szívesen megítélem neki a pontot, az ugrást nemzetközi versenyen legalább 9,5 pontra értékelték volna, még a szigorúbb bírák is. Legközelebb – remélhetőleg – újra megmérkőzünk egymással. A pálya gázolható részének alján egy gyengén súlyozott montana nimfát használtam. A nap egyetlen snecije is erre szavazott, de egy szép domi is jött rá.

 

Napi mérleg, cucc.

Elég jól zártuk a napot, Grizzlyvel valahol vékonyan 30 darab felett fogtunk összesen, ebből nekem jutott egy kicsivel több darab. A snecit leszámítva két darab 25 centi körüli, négy darab 35 centis, és két szép negyvenes jött kézbe, ezen felül 8-9 darab 30 centis domolykót sikerült fognom. A döntő többségét nagyobb polibogárral fogtam. A cucc egy 9 láb hosszú 5-ös zsinórosztályú POOL12 SSR botból, 5-ös úszó RIO Mainstream WF5F zsinórból és 0,18 mm fluorokarbon előkéből állt. A bot egy kényelmesen lassú tempójú darab, nyugodt lengetéssel is jól küldi a zsinórt, jó 13 méter vízen fekvő zsinórt is gond nélkül felvesz. A húzósabb vízen a 30-as domik szép ívbe hajlítják a botot, de bőven van benne erő a meglepetések esetére, vagy a darabosabb halakra is. Ezt a botot akkor vettem, mikor három éve a szezon elején épp a Garamon, a beszámoló elején említett balesetben törtem össze kedvenc 5-ös botomat. A balesetes bot egy örök garanciás amerikai Batson RX7 blankra van építve, és amíg a cseredarab meg nem érkezett, kellett egy „pótbot” helyette. Végül is nem bántam meg, a nyél parafáját leszámítva jó anyagokból szépen és jól épített bot. Nem elhanyagolható, hogy a két évvel ezelőtt lepukkant, lengető jobb vállam, ami egy egész napos pergetés után néha rendesen tud fájni, egy többórás legyezés után, ha ezzel a bottal horgászom, nem jelez komolyabb problémát. A RIO zsinór életem első legyező zsinórja, fonott magvú, puha, jól terülő, megbízható zsinór, ha kikopik alólam, talán újra ilyet veszek helyette, de a kíméletes bánásmód, és a gyakori kezelés miatt biztosan van még benne egy-két szezon. Az orsó egy fék nélküli Vosseler RCL3, CNC esztergált, príma illesztésű, rendes manufaktúrás német gyártmány, örökélet meg még egy nap.

A halas képeket a telefonommal készítettem, a rendes – nem vízálló – gépemet, számítva a Garam okozta meglepetésekre, nem mertem a vízbe vinni. Majd ha lesz vízálló masina, akkor az lesz a pecás gép…

 

Végül álljon itt még egy portré kedvenc szabadidős partneremről, és a nap sikeresebb legyeiről.

 03

 

04

Montana, gumilábú kőlégy lárva, cheddar sajtot cipelő polibogár

 

Olyan jót sikerült horgászni szombaton, hogy hétfőn reggel, miután az 5:30-as szignál felébresztett legszebb álmomból, egy-két percig mosolyogva ültem az ágy szélén, és a Garam domolykóira gondoltam, akiket reményem szerint az idén még sikerül majd felkeresnem.

 

Akinek lehetősége van, látogassa meg ezt a folyót! Szép, gázolva jól horgászható, és nagyszerű halai vannak. Ritka, hogy más horgászokkal találkozunk, általában csak magunk vagyunk a pályán.

 

Sporttársi üdvözlettel:

Halmschlager Márton

(egy renegát kétéltű)