- Részletek
-
Írta: Török József
Visszatérés a Szigetközbe
Fárasztó nap volt az a szombat. Skill ült mellettem és próbáltam ébren maradni, a kormánnyal kezemben. Az elválás előtt még feltettem az utolsó viccnek szánt kérdésem: „Mikor megyünk vissza?” . „Nemsokára. Maradt még ott elszámolni valóm!”, volt a vadnyugati stílusú válasz. Éjfél már rég elmúlt, mire kipakoltam a cuccom a lakásba, közben már azon gondolkoztam, mikor mehetek az új túrára revansot venni Skillel karöltve.
- Részletek
-
Írta: Skill
1959. szeptember 26, szombat
„Csomagolunk, csónakokat visszaadjuk, majd nagy sóhajtások között magunkra vesszük a hátizsákot és elindulunk. Nem búcsúzunk hosszú időre. Valamennyien tudjuk, hogy a következő szeptember megint összehoz valamennyiünket. A gyerekek megszokott zajos vidámsággal kísérnek a kapuig, és az egész Böősi család integet, amíg felkanyarodunk az árvédelmi töltésre. Felesleges kapaszkodó, hiszen el tudnánk vonulni a gát alatti füves ösvényen is, csak akkor nem látnánk a vizet. A szigetközi vizet, ami mindenekfelett a szívünkhöz nőtt, ami két héten át hűséges szövetségesünk, meghitt cimboránk volt a halak elleni vállalkozásban. Még egyszer végigjártatjuk szemünket az elénk táruló szakaszon. Ott a hátunk mögött a hajózóág, ami a Disznódülő-torok felé vezet, tőle jobbra a bubifrizurás füzek mögött a Békaéri kanyargó ága, itt előttünk jobbra kanyarodtunk annyiszor a Felső-Újsziget-zárás felé. A Pókmacskási, a Szürke, a Szilfási, a Gatyai, az Árvai, a tuskóság csukabányája már mind elbújt a rengeteg erdők mögött. Viszontlátásra, te áldott szigetközi víz, horgászok eldorádója, halak, vadak paradicsoma! Viszontlátásra az elkövetkező szeptemberben!”