Álomból valóság

Részletek

Írta: Gendúr Viktor

Álomból valóság
Állok a Zagyvában egy híd alatti sekély részen és éppen egy nagy domolykót próbálok megfogni. Látom a szedéseket és az is látszik, hogy elég testes példányok is portyáznak. Az egyik dobásnál, ahogy csalim vízre ér jön a tolóhullám és már fárasztok is egy hatalmas domolykót, de közben érdekes hangokat kezdek el hallani mintha valami szokatlanul más lenne. Gyorsan távolodik az egész esemény és egy pillanat alatt szertefoszlik.

Eltávolodok a helyszíntől és kinyílik a szemem. Pedig annyira valóságos volt, de rá kellett jönnöm, hogy ez csak álom. Előző napokban kétszer voltam kint pecázni és igen szépen fogtam, meg egy hatalmas domi meg is lépett. Lehet, hogy ennek hatására jött ez az álom, rossz volt belőle felébredni. Teljesen valóságosan jelent meg az egész, a híd, a kövezések mind ott voltak ahol a való életben is vannak. Nem hiszek ebben "az álmok valóra válnak" mondásban, de mégis valamiért éreztem, hogy ki kell mennem pecázni. Másnap már hajnalban kint voltam a Zagyván és talán kicsit megint beleestem abba a hibába, hogy ahol előzőleg sok halat fogtam ott most is sok halnak kell lennie.

Hamar rájöttem, hogy ez nem igazán így van, mert bár jöttek domolykók de darabra és méretre sem annyi, mint pár napja. Na, nem baj próbálkozunk, hátha bejön a várva várt nagy domi. Időm volt, így végig próbálgattam elég sok csalit, de a kissé zavaros víz ellenére is inkább a sötétebb színek domináltak. Mivel másfél óra elteltével sem lett jobb a helyzet. Tudtam, hogy váltanom kell, de nem tudtam, hogy hová menjek. Vannak jó helyek ahol szinte mindig áll kapitális domolykó de most úgy éreztem, hogy az álmomra kell hallgatnom, még akkor is, ha valószínűtlennek hat az egész. Kocsiba ültem és egy híddal feljebb mentem. Itt a híd alatti kövezésen bukik át a víz, és talán a kövek és a rajta tapadó növények valamennyire megszűrik a vizet, így jobb az átláthatósága és talán könnyebben észreveszik a halak a csalit. Le is mentem a hídtól úgy 50 méterre és ott bementem a vízbe. Itt a meder viszonylag széles, de elég sekély és tele van nagyobb méretű kövekkel, amiknek a csúcsa a jelenlegi vízállásnál éppen kilóg a vízből. Folyással szemben indultam el a híd felé nagyon lassan és néha megállva pár percre, hogy ne zavarjam a halakat. Elkezdtem dobálni és a beeső csalira elég sok akció volt pár dobás után akadt is egy harmincas forma domi.

Ahogy szabadítottam ki a horgot a hátam mögött egy hatalmas csobbanásra lettem figyelmes, és ahogy hátranéztem tőlem úgy húsz méterre láttam a szedés helyét és szinte biztos voltam benne, hogy domolykó volt a tettes, méghozzá nem is a kisebb fajtából való.

Elég sekély volt ott a víz (talán 20cm) és sok kiálló kő volt egy körülbelül szobányi területen. Óvatosan visszaengedtem az előbb megfogott halat, majd megfordulva oda dobtam a csalit az előző esemény színhelyére egy nagyobb kő mögé. Amint csalim vízre ért mögötte úgy két méterre megmozdult a víz és tolóhullám kíséretében egy domolykó célba vette a csalimat. Egy pillanat alatt megtette a távot, de odaérve a csalihoz csak megkerülte azt majd csípett rajta egyet, és mint valami torpedó folyással lefelé elmenekült. Nagyon élvezetes tud lenni amikor (egy kis túlzással) kilóg a hal háta olyan sekély a víz és végig tudjuk követni a halak mozgását. Persze ez a kis víz nehezíti is a horgászatot, mert sokkal óvatosabban kell mozogni a pályán. Kár hogy nem bírtam elcsípni az előbbi halat, mert ő már a darabosabb fajtából való volt. Visszafordultam az eredeti menetirányba és tovább dobáltam nem is eredménytelenül, mert sorra jöttek a harminc körüli domik, beesőre és húzott csalira egyaránt. Mivel nagyon jól evett a hal gondoltam kipróbálok jó pár csalit, köztük olyanokat is amiket viszonylag jól kidolgoztam ilyen béka jellegűre, és a festés is talán kicsit mutatósabb rajta.

Mindig hajlamos vagyok azt hinni, hogy egy ilyen csalival biztos jobban lehet fogni de aztán csak beigazolódik, hogy a sima egyszerű festés és forma jobban adja a halat. Bár lehet hogy lesz alkalom, amikor ez a dolog megfordul de nálam az esetek többségében a puritánabb csalik a nyerők. Vissza is raktam egy fekete alapon sárga pöttyös pici csalit és ezzel folytattam. Már nem voltam messze a hídtól, amikor eszembe jutott, hogy most körülbelül azon a helyen vagyok ahol álmomban fogtam a nagy domit. Jobb kéz felől előttem úgy tíz méterre megint egy jobban kövezett sekély rész volt oda röptettem a csalit és megint a beeső csalira indult meg valami, de csak mellé nyúlt, amikor pedig elindítottam a csalit láttam, hogy hullámokat tolva követi a csalimat.

Nagyon izgalmas pillanatok jöttek, megállítva bele-bele húzva próbáltam kapásra bírni halamat. Ő csak követte a csalit és éreztem a boton, hogy néha belekóstol, aztán az egyik megállításnál gondolt egyet és elkapta csalimat. Bevágásra nem volt szükség, mert mire az agyamig elért a jelzés már fordult is a csalival és elkezdte lehúzni a zsinórt az orsóról. Na, ez már szép hal lesz, ha megbírom fogni. Jól védekezett, kereste a lehetőséget a szabadulásra, de itt a köveken kívül nem igazán volt hely ahol megtréfálhatott volna. Egy-két perc után már úgy véltem, hogy szákolható ,de ő még úgy döntött hogy fut egy kört, amivel egy kis zsibbadást varázsolt az ujjaim végébe mert azt hittem hogy szakít. Szerencsére a fék engedett és utolsó erejét elveszítve szákolásra bírtam. Ott álltam a megálmodott helyen a megálmodott hallal és igazából egy pár pillanatig tényleg nem tudtam, hogy most ez valóság vagy sem, de aztán magamat megmosolyogva elindultam a part felé hogy lefényképezhessem ezt a szép halat. Sokat nem bíbelődtem vele, mert már meleg volt, egy gyors bot melletti kép és már engedtem is útjára.

Aztán indulás előtt leültem még picit a híd alá és azon tűnődtem, hogy ilyen pecám még nem volt, olyan furcsa érzés egy megálmodott dolgot megélni. Talán kicsit ijesztő is, persze nem a szó szoros értelmében. Végül álomból valóság lett, meg persze érzelmileg egy olyan peca, amit újra és újra megálmodnék és átélnék. Ha visszagondolok az eseményekre és a vele megegyező álomra, akkor még mindig lúdbőrzik a hátam, pedig nem életem halát fogtam mégis felejthetetlen marad ez az élmény. És most is, mint mindig csak annyit mondhatok, köszönöm Zagyva!