f m
Copyright 2018 - All right reserver! pecavilag.hu 2007-2017

Zagyva parti kalandozás

Mostanában gyakran találkozunk egymással olyan horgászok, akiket egy zártkörű horgász portál tart össze.  Ezen keresztül szervezzük hosszabb-rövidebb kirándulásainkat, mint ahogy ezt a túrát is. Nem sokan jöttünk, de annál lelkesebben állítottuk össze a találkozó programját. A központ Jásztelek, ahonnét a Zagyva gáton közelítjük meg a jónak vélt helyeket. Helyi instruktorunk, Bálint, még néhány nappal a kirándulás előtt eléggé hervasztó híreket küldött. Zavarosan árad a víz, és így alkalmatlan a pergetésre, merthogy minket csak azok a ragadozók érdekelnek, amiket műcsalival lehet megfogni. Engem nem lehetett eltántorítani az utazástól. Szép napsütéses igazi tavaszi időt jósoltak. Rég nem volt már ilyenben részünk, ha már csak sétálgatunk az ártéri erdőben párommal, akkor is megérte elmenni. Örülök, hogy sikerült elcsábítanom feleségemet erre a túrára, mert így együtt is vagyunk, és talán horgászhatok is.

A gyönyörű látvány, ami fogadott minket. A fák üdén, olyan tavaszias, világos zöld színben bontogatták leveleiket, ami most tényleg akkora volt, mint egy egér füle. Az ég kristály tisztán kékellet. Semmi sem zavarta a nap sugarait. A víz, az tényleg magasan folyt keresztül a gát előtti réten, távol medrétől, viszont ami jó, hogy tiszta. Fél méter mélyen a fűszálakat jól láthatóan meg lehetett különböztetni az aljzat egyéb alkotóitól.. Magamban pozitívan értékeltem a horgászati lehetőségeket, hiszen előző napokban a zavaros vízben célhalaink, a csukák, domik, balinok, esetleg jászok kevésbé tudtak táplálkozni, és talán most bepótolnak mindent, ami eddig elmaradt.

A felszerelésem egy könnyű, mai divatos szóval élve ultra light-os cucc. A bot egy 150 centi hosszú, 2-12 grammos Balzer bot az új, Diabóló hatos sorozatból. Annyira új, hogy a nyélrész védő borítását még csak most szedtem le. Kíváncsian várom, hogyan fog viselkedni, mert amilyen kis botokat eddig ismertem, azok a vékony zsinóros horgászathoz alkalmazkodva nagyon lágyak voltak, már kis teher alatt is karikába vágták magukat, és csak úgy nyúltak a hal irányába akció közben. Nem lehetett velük a ragadozókat terelgetni. Ebből a botból többet nézek ki. Az orsó egy már ismert 2000-es Mitchell Avocet a goldos szériából, amit remek fékje miatt kedvelek igazán. Zsinórként 10-es fonottat használok, ami tényleg olyan vastag amilyennek írják, és csak hat kilót bír, de az bőven elég. Természetesen használok vékony drótelőkét, hiszen a kisebb csukák is várhatóak.  

Társaim twiszterekkel és wobblerekkel dobáltak, én valami mással fogok horgászni, hagy gyűljenek a tapasztalatok. Csalis dobozomban turkálva egy tűzpiros körforgó tetszett meg. Ezzel fogok kezdeni. Olyanok nekem ezek a kanalak, mint a táncolni tanuló párnak az a legendás kályha. Innen kell indulni. Ezzel nagyon sok ragadozó féle megfogható, és ha már tudom, hogy mi várható, lehet specializálódni, gumihal, wobi, vagy más irányba.

A vízpartot nézve jól látható, a szárazföldi rész lejtése, amiből lehet következtetni, hogy a meder hogyan alakul a mélyben. Most, ennél a magas víznél a laposan futó részeket keresem, gyorsabban melegedik, és az apróhal is szívesebben áll itt meg, különösen, ha egy kicsit meglassul a Zagyva sodrása. Az első dobásaim kicsit bizonytalanok az új bottal. Meglepően könnyen repül a villantó, talán túl könnyen is, mert sikerül elérnem az eredeti meder határát jelző bokor, és fasort, aminek az első műcsalim látja kárát. Érzem előre, hogy nagyok lesznek a veszteségeim, de már kötöm is fel a másik tűzpiros, de más felépítésű körforgót. Rablást nem láttam, de várhatóan a partot szegélyező bokor, és fasor fogja adni a csukákat. Ez így is van.

Nem kellett sokáig várni az első csukeszre, ami azért méret alatti, de keményen küzdött. A kapása is vehemens volt, még ha hál istennek szájszélbe is akadt. Azért jók ezek a természetes vizek, mert tényleg vadul kapnak a halak. Ezzel a technikával szépen lassan haladva az ártéren, jó élményekre tehettem szert az éppen méretes, csukák jóvoltából. Már sokadikat fogom és engedem vissza, belőlük, mikor egy olyan helyet találok, ahol a nem látható partot nem jelzi bokor sor, és jókora dobásokkal, de elérhető a meder rohanó vize.

   

Ez olyan balinos, domis pálya. Egy sárga fekete körforgóra váltok, talán jobban illik ezekhez a halakhoz, de a vékony drótelőkét azért fenn hagyom. Nem cifrázom, tíz dobásból két buksi fejű is megakadt. Mindegyik a sodrás, és a képzeletbeli part határán evett. Élmény volt olyan messziről kifárasztani őket. Az utolsó dobást a nyiladék szélét jelentő csalitos elé dobom, mire egy újabb csuka jelentkezik a domiknak szánt körforgóra jelezve, hogy ha volt is csapat az odébb állt. Közben jelentősen eltávolodtam a többiektől, lehetek vagy egy kilométernyire. Visszakerül egy másik pirosas villantó, amit figyelmetlenségem miatt sikeresen beszakítok. Drága egy kirándulás lesz ez, ráadásul ezt már nem is emlékszem mikor láttam horgászboltban, ez a legfájóbb benne. 

   

Néhány száz méter után Újabb nyiladék, újabb domis reményekkel. A második vontatásra egy kemény rávágás, és a fék nyöszörögve, de folyamatosan enged. Szerencsémre egy hirtelen irányváltást kihasználva sikerül az ártérre kormányozni, ahol már akadó mentes területen ráérősen fárasztom ki. Balin a tettes, olyan kilóhúszas forma jól megdolgozta a felszerelés. Most kidomborodott a bot gerincessége, mikor az irányváltásába erőteljesen belehúzva befordítottam az ártérbe a halat. A vízbe visszaeresztve repülő rajtot vett, csak a felkavart vékony iszap felhője mutatta, hogy volt ott valami. Ennyi elég a mai napból, így is lesz egy fél óra, mire visszaérek a többiekhez. Mára ennyi elég volt.

Másnap egészen új helyzet fogadott minket. Apadt a víz majd harminc centit, és sok helyen visszament a mederbe a Zagyva. A műcsalin nem változtattam, de a helyen igen. Bálint szerint az előző napi helyszíntől néhány kilométerrel lejjebb, már a mederben lévő folyót könnyen elérve dobálhatunk domira balinra. Én is ezt tettem, de nem jártam szerencsével, nem úgy mint társaim. Ők azért fogogattak szépen, a fenti halakból. Nem az én napom. Az azért feltűnt, hogy a partot közelítve, gyakran zavartam fel halakat, szerintem lapuló csukák lehettek.

Feltettem a drótelőkét és a pirosas körforgót, és módszeresen kerestem a parti bokorsor kisebb öbleit, ahova beejtegettem csalimat, és röviden kitekertem. Bejött. Nagyon élvezetes fárasztások kerekedtek, hiszen általában egy-két négyzetméteres területen kellett őket. Gyakran megesett, hogy a dobot le kellett fogni, hogy ne adjon több zsinórt, mert akkor bejut a bokrok közé halam. A csukák mérete is nőtt szinte csak méretes jött, de volt közte ötvennyolc centis is, amit ezzel könnyű szerelékkel kivenni igen élvezetes és látványos. Jól elmúlattuk a délelőttöt, de minden kirándulásnak vége lesz egyszer, ahogy ennek is.

Szép és látványos napokkal ajándékozott meg Minket a Zagyva. Bevallom ki sem néztem ebből a folyóból, és jól tettem, hogy elmentem. A halak méretéből adódóan egy Tisza-tavi pergető felszereléssel kevésbé élveztem volna a horgászatot, de így ezzel a könnyű összeállítással pazar volt.

Horányi József