Újra a Zagyván...
…emlékeimben még élénken él a tavalyi év utolsó horgászata a Zagyván. Hazafelé jövet végig gondoltam az eltelt szezont . Végigszaladtak a gondolataim sok szép élményen , és persze legalább ennyi kudarcba fulladt próbálkozás is megjelent előttem.
Villámpeca OMSZK
Gábor barátom a fővárosban dolgozott, megegyeztünk, hogy összefutunk, beszélgetünk egyet egy sushi mellett. Aztán végül a halszeletet élő halra cseréltük. Nem kellett nagyon unszolnom, hogy egyik nap munka után nézzünk ki az Omszki tóra, hátha…
Félreértett C&R ?!
Pár gondolat nem hagy nyugodni a Catch and release kapcsán. Olvasom a netes horgászfórumokat, és néha csóválom a fejem. Szubjektív leszek és meglehetősen direkt. Itt az én véleményem, megfontolásra, tisztelettel:
1. A kifogott halak visszaengedése szerintem nem divat. Egyszerűen csak kényszer. Jelenleg ez a legjobb ismert módja egy állomány fenntartásának, megőrzésének. Különösen fontos, hogy a catch & release alapvetően az élővizek megóvásáról szól. Ragadozó és növényevő halakról egyaránt, de főleg a ragadozókról.
avagy egy nehezen induló legyes szezon nyitánya
Nem emlékszem olyan évre, amikor a folyóvizek olyan cudarul elbántak volna a pecásokkal, mint az idén. Amióta legyezek, ez kimondottan érzékenyen érint. Kedvenc legyes célvizeink, az Ipoly és a Garam, augusztus végéig olyan magas vízállással leptek meg, hogy az év első felében csak klubnapokon, a Népligetben tudtam „legyezni” a füvön. Lengyelországból a San folyóról sem jöttek jó hírek. Mikor menni tudtunk volna, vagy rossz időt jósolt a meteorológia, vagy a vízállás volt ott is magas, vagy a bátrak, akik nekivágtak egy háromnapos túrának, az első nap után élmények nélkül jöttek haza. Mi is majd’ meghaltunk már a tétlenségtől, aztán augusztusban nem bírtuk tovább, és 9-én éjjel hárman elindultunk a San-ra.
Bendegúz
Újra nyúlik a gumi…
Talán öregszem, vagy csak a nyitottság, magam sem tudom, de változom folyamatosan, ez biztos. Nem csak a munkában, nem csak a családban, a horgászatban is. Az idei év meglepetései közé tartozik sokak szemében, hogy belekóstoltam a legyezés módszerébe, sőt felszerelésem is van, és magam kötöm a legyeket is. Nem azért mintha unnám a békéshalakat, és a kedvenc rablóhalam (csuka) horgászatát, hanem mert ezt hozták a lehetőségek. Azonban ha a helyzet úgy hozza, egy másik kedvenc módszeremet is szívesen gyakorlom, ez pedig a rakós botos pontyozás. Bár csak néhány alkalommal jutottam el Tamáshoz Venyimre a 2010-es évben eddig, mégis szinte hazajárok. Köszönhetően Tamás vendégszeretetének, a halsűrűségnek, és az úszós tó általi nyugodt környezetben történő horgászatnak. Legutóbbi horgászataim során nem volt sok szerencsém, picit azt éreztem, hogy túl jó dolgukban nem tudják a halak, hogy mit is kell tenni a horgász kedvéért (vagy éppen elfelejtettem horgászni?). Azonban a legutóbbi horgászatom a vártnál jobban sikerült, ezért szeretném megosztani veletek.
Sok lelkes, ám sikertelen próbálkozás után a B terv hozott szép eredményt. A múlt péntekre tervezett UL pergetést elverte a vihar. Így aztán apámmal látogattunk ki kedvenc kis tavára vasárnap reggel, egy csendes, lazítós, beszélgetős pecát remélve. A helyszínen derült ki, hogy épp horgászverseny lesz, így százhuszadmagunkkal osztoztunk a parton. Nekünk egy 5 x 5 méteres sarok jutott, itt próbálkozhattunk. Megtettük, ami tőlünk telt abban a pár órában, de nem igazán ettek a halak.
A méret igen is számít …
Elsősorban a rabló halak bűvölnek el igazán… Azt hiszem ez annak köszönhető, hogy munkámból kifolyólag négy-öt óránál többet csak ritkán tudok a horgászatra szánni. Manapság már a helyhez kötöttebb pontyozással, keszegezéssel szemben, a halak keresését – a pergető horgászatot – részesítettem előnyben. Persze vannak kivételek, mint ahogy az pár hete is megesett velem. Éppen egy internetes horgászportálon keresgéltem Péter barátommal, amikor megakadt a szemem egy képen, ahol egy horgász közel három kilógrammos dévérrel pózolt.
Miért horgászunk?
Hazaértem. Horgászni voltam. Megint. Nem fogtam semmit. Vagyis de. Egy apró jászkeszeget, nem sokkal volt nagyobb wobleremnél. Sovány vigasz. A kanapén elterülve jegyzem be a fogást a horgásznaplómba. Lássuk csak, milyen hónap van? Július. Lapozok vissza, számolgatom a kifogott halakat: három domolykó, négy csuka, egy jász.