Orsó nélkül

Részletek

Írta: Balázs Péter

Orsó nélkül

Előre is elnézést kell kérjek a semmitmondó cím miatt. A titkolódzást elkerülendően megelőlegezem, hogy a tenkarával ismerkedőknek/szemezőknek szeretnék kezdőlökést adni kis pamflettemmel. Bevezetés gyanánt – bár valószínűleg mindenki tudja – hogy Japánban fogant és csiszolódott horgászati stílus a “tenkarázás”. A kezdeti időkben bambusz botokkal (és még mindig vannak elvakultak, akik ilyesmivel nyomulnak) és ló farokszálból font zsinórokkal fogta a helyi lakosság a megélhetéshez szükséges apró, főként pisztráng-féle halakat. Azonban a megélhetés manapság szórakozássá vált, a bambuszt leváltotta a mesterségesen előállított szerves vegyületek láncaiból készített botok, a lószőrt pedig a copolymer és fluorocarbon csodák tették redundánsá.

A lényeg azonban egy maradt. Gyűrű nélküli boton prezentált –leginkább- száraz és nedves léggyel megfogni a halat. Vannak, akik nem hajlandók mással csak fordított gallérú, súlyozatlan léggyel (sakasa kebari) horgászni, és a folyó áramlatait kihasználni, hogy a legyük a megfelelő rétegben sodródjon a halak elé. Japánban még mindig ez a trend.

A modern európai és amerikai szemlélet azonban a erősen eltér a Japán stílustól, feltételezem mert a vizek és halfajták különbözősége erre kényszerítette a horgászt. Én is ennek az utóbbinak vagyok a mívelője, leginkább mert kis vizeimen a nimfázás mindig is erősen lekörözte a szárazlegyes pecát.

Először a botokról szeretnék néhány lényeges információt megosztani.

A felkelő nap országában rengeteg fajta van, és amit Európában ismerünk az töredéke a piaci kínálatnak. Ezzel gondolom nem mondtam újat. Alapvetően három fő kategóriát különböztethetünk meg: seiryu, keiryu és a tenkara botokat. A fő közös elem a botok teleszkópos mivolta. A határok nem mindig élesek, talán egyszerűen úgy fogalmazék, hogy seiryu lágy, általában kisebb halakhoz való, mondhatni UL tenkara. A tenkara a középút, ezeket használják a japók leginkább legyet dobni. A keiryu sörétólmos fenéken görgetett kukacos pisztrángozásra és talán picit nagyobb halakhoz alkotott bot, tehát egy gerincesebb, keményebb darab.

A botok lehetnek parafanyelesek (tenkara botok zöme ilyen) vagy a bot anyagán érdesített nyelűek. Én az utóbbit preferálom. Könnyebb és érzékenyebb.

A hossz széles skálán mozog, kb 2.4m – 4.5m spektrumba esik a többség, de vannak extrém rövidek és az úgynevezett Ayu botok, amik 8-9m vagy még hosszabbak is lehetnek és iszonyatosan drágák. A japán mesterek által használt botok általában 3.3 – 3.6m hosszúak, parafanyelesek és a tradicionalisták csak ezt ismerik el tenkara botnak.

Amit még érdemes figyelmetekbe ajánlani az, hogy vannak zoom botok.

Ez itt pl. egy 2.8m zoom, ami 3.3-ra tud nyújtózni.

Ezeket több hosszban is lehet zárolni, általában kettő de vannak három vagy akár több hosszban rögzíthető botok is. Pl. 3.2 – 3.6 – 3.9m.

Kicsit kicsicsásítottam a Keiryu Specialt. Ő egy 3 way zoom.

A japó legyes “spiccbotok” speckó akcióval rendelkeznek (a három keménységi foktól függetlenül), bár már rég volt kezemben hagyományos keszegező mégis meg merem kockáztatni, az előbbivel sokkal könnyebb dobni. A spicc igen vékony (0.5 és max. 0.8 esetleg 1 mm között) és valami hihetetlen érzékeny. A jobbaknak apró csapágyas forgó is be van építve a végébe, hogy a zsinór ne tudjon a botra tekeredni.

1-es legyes bot és Nissin Seiryu...mi is az az ultralight?

Az egyedi akció lényege, hogy a súlyt képviselő zsineget (van vastagabb és vékonyabb is) el lehessen dobni, rendes legyes dobással.

Mielőtt a zsinórra térek fontos megemlíteni a liliant. Ez a neve a bot finom spiccéhez erősített “madzag” darabnak, ami általában piros. Ennek a funkciója a zsinór rögzítése. A hagyományos spicc botokon általában apró gyűrű van, amibe a zsinórt kötjük (vagy van, aki ugye gumizza). A lilian lényege, hogy a spiccet ki tudjuk húzni az alatta levő tagból, ha pl. meg szeretnénk tisztítani és ezért nem is érdemes csomózni, mint az nagyon sokan teszik. A zsinórt roppant egyszerűen lehet rögzíteni. Az alábbi képeken az alap csomókat szeretném megmutatni, nem szentírás, ha valakinek máshoz húz a szíve nem fogunk összeveszni.

Először egy 8-as csomót kötünk a lentebb bemutatottak szerint. Bocs, ha már ismeritek.

A kötést végig lefényképeztem, ha valakinek kell át tudom küldeni, de szerintem menni fog. A lényeg a fenti képen van. Tehát így kialakítjuk a végfület. Aztán hurkot formálunk és beletekerjük a liliant.

A hurok valahohogy így készül: a végfület visszahajtjuk kettőbe és az alsó részt a felső szálak közt áthúzzuk.

A liliant atdugjuk az így képzett hurkon kétszer, aztán  a hurkot jól meghúzzuk.

Valahogy így fog kinézni. Ha bontani akarjuk akkor a lilian kiálló végét és a spic fölötti részét megfogva kiegyenesítjük a liliant és ettől a véghurok fel fog lazulni.

Szóval akkor a zsinórokról.

A zsinór általában két féle lehet. Vagy a szaknyelven “level line”-nak nevezett szines fluorocarbon esetleg sima monofil (lényeg a súly, hogy a botot feltöltse, ami ezeknél a finom szerszámoknál nem nehéz, és persze látható legyen) vagy sodrott vékonyodó úgynevezett “furled tenkara leader”. A level line egyforma vastag teljes hosszában, a sodrott előkék vékonyodóak. Mindkettővel lehet dobni és száraz legyet szépen kiteríteni, a fonott erre talán kicsit jobb. A nimfázásnák viszont már végképp nincs nagy különbség. Én a fluorocarbon zsinórt pártolom, sokkal egyszerűbb a hosszát igazítani, nagyobb szabadságot ad ha a szereléket sokat kell variálni a peca alatt.

Ha kiválasztottuk a dobózsinórt akkor ezekhez már lehet is kötni a tippetet (végzsinórt), ami már a légyhez kapcsolódik.

Én lusta módon a fluorocarbon végére bütyköt kötök és aztán a lilianes rögzítéshez hasonlóan csak ráhurkolom a tippet végét. (8-as csomó aztán hurok). Eddig még sose itt szakadt a cucc. Általában úgy célszerű a tippetet kiválasztani, hogy inkább az szakadjon, mint a bot vége törjön egy nagyobb hal alatt.

Nos, ha már mindenki tökéletesen megismerkedett a roppant “bonyolult” felszereléssel, akkor talán érdemes pár szót ejteni a zsinórhosszról és a szerelés mikéntjéről.

Legtöbbször bothossznyi zászlóval operálok vagy esetenként rövidebbel, mert leginkább így kényelmes. Személy szerint igen ritkán szoktam botnál hosszabb madzaggal lengetni, leginkább nyílt terepen és ha a halak érzékenysége miatt kell a távolság. A bothossznyi zsineggel könnyű a katapultdobást kivitelezni és egyszerűbb a csalit is ellenőrizni. A rövid zászló főként olyan helyzetekben lehet előnyös, ha bot hossznyi távolságra – szó szoros értelmében – lógatunk.

A legyek elosztása a módszertől és a víz tisztaságától függ leginkább. Ha a felszínen kínáljuk fel legyünk, tehát száraz léggyel kísértjük a sorsot, akkor általában egy imitációt teszünk fel. Kb 1m előkét passzintok a fluorocarbon dobózsinórhoz. A kettő együtt bothosszat ad ki.

Nimfázás és nedves legyezésnél, amikor vagy súlytalan vagy súlyozott, de mindenképp a felszín alatt sodródó legyet használok a dobózsinór szerepe inkább kapásjelzés, mintsem dobás. A könnyebb legyeket (szinte soha nem teszek fel egy legyet, csak ha kishal imitacióval vagy akadós helyen horgászom) lehet a száraznál említett módon kötni (kb 1m előke plussz fluoro)  a könnyebb dobás végett. Ha kettőt köt az ember, akkor kb 50cm távolság jó kiindulási alap. Tiszta vizben a távolság nőhet, illetve ha egy sodratással több vízréteget szeretnénk átfésülni. A nehezebb, súlyozott legyeknél sokszor nem a klasszikus legyes dobással, sokkal inkább a csúzlizással (katapult dobás) és beejtéssel juttatom el a legyeket a kíván helyre. Itt a fluorocarbon egészen rövid is lehet, mint említettem csak a kapásjelzés funkcióját tölti be. A téli keszegezéshez sokszor három legyet teszek fel, legnehezebb felül, egy enyhén súlyozott alatta és a legvégén hosszú zászlón a legkönnyebb.  Ilyenkor a nehéz légy a horgony szerepét tölti be, tehát az előkét úgy kell megválasztani, hogy a legfelső légy a fenéken döcögjön és ne vízközt, a színes fuorocarbontól megfelelő távolságra a halak nem zavarva. Ilyen szereléket nem jó dobálni, könnyen gubanc lehet a vége. Így marad a katapult. Amit, elfelejtettem, hogy egyéb halakra, keszegfélékre legtöbbször sodrásnak lefelé megy a peca, a melegebb hónapokban a domcsik és a sügerek is megkergetik a felfelé dobott és mellettül elsodródó legyet, de amint hűl a víz, érdemes inkább lefele és nagyon lassan horgászni. A horgony légy súlya is ehhez igazodjon.

Csak példaként küldöm a képet, hogy az oldalógó előkéket tessék viszonylag rövidre hagyni. Így csökken a feltekeredés esélye és a gubanc veszély.

Mielőtt elfelejtem vannak hasznos okosságok, ebből kettő kelléket emelnék ki. Az első a Fuji által gyártot hook keeper vagy horogtartó. Ezeket ha párban használjuk, akkor remek és elegáns zsinórtartó büszke tulajdonosainak mondhatjuk magunkat.

A másik, főleg a cucc szállításánál előnyös. Ez pedig a Raji zsinórspulni. Kiképzésénél fogva kíméli a zsineget és több horgot is be lehet akasztani problémamentesen. Persze ezek bármelyikét házilag is össze lehet dobni.

A Raji király, mert elfér a zsebben és több legyet is be tudok akasztani, nem fognak mindenfele beakadni.

Most pedig kicsit okosodjunk, hogyan is használjuk a felszerelésünk, akasszuk meg, fárasszuk ki és szákoljuk meg a halat. Semmi misztikum, de néhány fontos dolgot érdemes megemlíteni.

Egy ismerősöm minden peca alkalmával elszab legalább egy spiccet, ebből következik az első szabály, hogy ha felakadunk, ne tépjük és rángassuk a cuccot, mint kedves barátom. A zsinórt próbáljuk elcsípni, és azt húzva próbáljuk kiszabadítani a horgot. Második, hogy nem kell a heves bevágás, mint azt a legtöbb ember teszi. A botok nem übertörékenyek, de egy nehezebb jig alatt esetleg törhet a spicc egy vaskosabb reakciónál. A botok lágyságuk ellenére a szakáll nélküli horgot szépen belehúzzák a halak szájába, emiatt nem kell aggódni. Egy laza csuklóból ráemelés elég az akasztáshoz. Végül pedig a teleszkópos tagokat csak érzéssel húzzuk szét, nem kell tökig feszíteni, mert aztán a finom botot nem tudjuk majd összetolni. Télen gémberedett kézzel ennek törés a vége, mint az már nekem is sikerült demonstrálnom. Az egyik ismerős tapadós foam darabot használ a tagok összetolásánál a jobb fogás miatt. Lehet érdemes egy 10cm x 10cm gumis foam darabot a zsebben tartani. Ha jól emlékszem olyan vékony, tusoláshoz használatos kilépő szerű foamot adott nekem is. Ja! A tagokat mindig az összetoláshoz közel fogjuk, de gondolom ez alap.

Mivel orsónk nincs, a megakasztott halat magunk fele húzzuk, majd a botot a nyakunkba vesszük és a zsineget meg kell markoljuk, hogy a halat kézbe tudjuk venni. Elsőre vadul hangzik, de idővel meg lehet szokni.  A röptetést csak kisebb halaknál ajánlom, de ha lehet inkább azokat is kézzel vegyük ki.

Sajnos rólam sosincs rendes horgászós kép. A kertben legalább mindig fogok és van is aki lefényépezzen. Elvileg a behúzást szemléltetem.

Végül az észosztás után jöjjön egy kis sztorizás.

Talán három éve ért el hozzám a tenkara szele. Elinte marhára nem érdekelt, mert bár tetszett a bot és a módszer egyszerűsége, korlátoltnak tartottam az egészet. Tavaly eldurrant az agyam és bevásároltam Japánból, botokat mindenféle erősségben és hosszban. Főként a téli keszegezéshez szerettem volna valami könnyű botot, aminél nem okoz gondot ha a vizes zsinór belefagy a gyűrűkbe (tenkarán ugye nincs gyűrű) illetve egy kézzel is tudom működtetni, amíg a mási kezem a zsebben melegszik. A téli kapások igen finomak, jól jött az extra érzékenység illetve a röhejesen alacsony önsúly.

A kis Suntech Kurenai botom 3.3m hosszban 30gr körül mozog. Naaa, azért egy legyes bot orsóval, zsineggel meg parafanyéllel együtt kb.250gr legalább, ugyanilyen hosszban. A téli nimfázáshoz nekem nagyon bevált a szerszám. Az általalm horgászott vizeken a várható halak max. tenyeresek, esetleg néha beköszön egy 30-40 dekás domcsi. Nem nagy ügy, a bot szívmelengetően karikába hajlik a nagyobb hal alatt..meg a kisebbek alatt is :).

Kb. tenyeres bodorka küzd az szabadságáért. Akcióban a Suntech Kurenai.

Csatornabodri nimfára. Persze hogy Dave fogta.

A tavasszal felbuzdultam kezdeti sikereimen és elővettem a kicsit combosabb botokat is, elsősorban erődemonstrációs célzattal. Ezek mar komolyabb szerszámok. A 0.5mm spicc helyett ezeknek már 0.7mm körüli a vége! Március óta sikeresen belefutottam néhány szebb pisztrángba és domolykóba - igaz kisebb vizeken – és ettől teljesen megtértem.

Sügér kis jigre

pisztráng márciusról

Egy nagyobbacska dommer a 3-way boton. Élmény volt.

Dave rendszeresen rendez családi tenkarás versenyt, ahol minden résztvevő kap egy kis jiget meg egy töpszli kb 7 láb hosszú botot (azt hiszem ezen rövid botok neve a tanago), aztán mindenki nekieshet a helyi kanális sügereinek. A nyáron kislánya és Dave maga is fogott kb. Majd 50cm-ig bugylicsukákat, amiket sikeresen kézbe is vettek. Volt izgalom, de a halak gond nélkül kijöttek pár percen belül.

Tény, hogy meg kell találni a megfelelő vizeket, ahol képességeinkhez mérten biztonságosan tudunk mozogni a hosszú bottal és mellette nem tép meg minden második hal. Ezt döntse el mindenki maga, hogy neki hol a limit.

Végszóként annyit, annak aki belevág a tenkara jó szórakozás,a rövid zsinórral minden sokkal közvetlenebb, főleg a nimfázásnál. A bot hossza és érzékenysége miatt pedig hatótávon belül sokkal jobban lehet a csalit manipulálni és intimebb érzéssel lehet horgászni, mint egy rövidebb legyes bottal.

Nem kell más csak pár ezres meg egy erős elhatározás aztán már mehet is a móka!

Mit csinálsz hidegben, ha a legyet a túlsó sarokba kell tartani mert csak ott jön a hal, de közben meg jön a víz középen? Megsúgom: Megragadsz egy tenkara botot!

Balázs Péter