…mindig meg, megállva. Horgászbottal kezemben lépkedek az interspárban. Na de ne szaladjunk ennyire előre! Hogyan is kezdődött ez a történet? A mi kis szigetközi kalandunk. Alig több mint egy hónapja új taggal bővült a Pecavilág fórum szerény kis közössége, az illetőt a Nagy Sándor, alias Szinapszis név illeti meg.  Új tagunk folyamatos balinfogásokról számolt be az utóbbi időben, ami igencsak izgatta a fantáziámat. Mégis úgy történt, hogy az első lépést nem én, hanem ő tette meg egy közös horgászat reményében.

Így kezdődhetett: „Te Steve mit szolnál hozzá, ha egy szigetközi balinozást becserélnénk egy balatoni sügérezésre?”. Szó szót, tett tettet követett, rá alig egy hétre már lefixáltuk az időpontot is a cserehorgászat első etapjára. A fórumtársaknak biztos nagyon elege volt már abból, hogy a chatfalon beszéljük meg a részleteket, kaptam is a zrikát tőlük rendesen. A költségek csökkentésének érdekében a három szintén horgász kollégát megpróbáltam befűzni. Ketten nemet mondtak, de a főnök azonnal gondolkodás nélkül bólintott a dologra.

A képek alapján, amiket Szinapszis küldött megbeszéltük, hogy ha a képeken található kövezésre leülhetünk, és ott elfogyasztunk két szendvicset már megérte a pénzt, időt, fáradságot az utazás. Persze szerettünk volna halat is fogni, mert ez sem egy mellékes dolog, ha már az ember horgásznak született.  Kedden este megkérdezte a feleségem, hogy megyek e reggel pecázni? Ekkor már tudtam, hogy csütörtök nekem a Szigetközről fog szólni, és nem terveztem a balatoni pecát, de ha már így rákérdezett lementem. Napközben újabb infók érkeztek: „Négy balint fogtam a patakon!” Ekkor már eléggé be voltunk sózva Lacival, valahogy a zsigereimben éreztem, hogy egy igen jó kirándulásnak nézünk elébe. Délután hívott a feleségem, hogy menjek elé, mert a boltból ezt, azt haza kéne vinni! Jókor találta ki a dolgot, hiszen a pecacucc nem maradhatott a melóhelyen, ráadásként egy barátom laptopja is nálam volt, amit vissza kellett aznap vinnem, így két bot, pecacucc, hátizsák laptop kombóval lépkedtem az interspárban, ahogy a bevezetőben olvasható volt. Gondolataim, pedig már a szigetköz szilaj balinjain jártak. Az alkalom legalább megvolt, hogy elővezessem másnapi tervemet: „Kellene venni pár zsemlét, mert holnap pecázni megyek Szinapszissal, tudod, aki hétvégén keresett!” Az engedélyt megkaptam a feleségemtől és mire hazaértem Sanyi hívott, hogy megvannak a horgászengedélyek is.

Este még fociztam egy órát a gyerekkel - hiszen apa másnap csak későn ér haza. A kölyök az első kapura rúgásnál az aznapi véradás helyét találta telibe. Mondanom sem kell, majd beszartam a fájdalomtól! Felhúztam a póló ujját, és egy here nagyságú púpot vizionáltam a vérvétel helyén! :( Hamar ellenőriztem is, szerencsére mindkét golyóm a helyén volt, így egyik sem csúszhatott fel a jobb karomba. :) A duzzanat lassan lelohadt, minden akadály elhárult a másnapi peca elől, ha azt nem vesszük figyelembe, hogy másnapra pocsék időt jósoltak.

Fél háromkor ébredtem, a kaját elkészítettem, mindent leellenőriztem még egyszer, és 4 után nem sokkal már hasítottunk a cél felé. Győr után egyre több kisebb - nagyobb vízfolyás felett, mellett haladtunk el, és egyre több településnévből lehetett arra következtetni, hogy megérkeztünk a vizek világába. Sanyi és kutyája Szuzi várt minket a ház előtt, ahonnan pár perc ismerkedés után már indultunk is a bevetésre!

A partra érve olyan látvány fogadott minket, ami felülmúlta minden elképzelésünket! A hely, ahol Sanyi szerint 5-10 pergető horgász fér el egyszerre kényelmesen akkora volt, hogy a Balatonon inkább 50-100 jut egy ekkora helyre, nem is beszélve a túlpartról, vagy a lejjebb található kecsegtető lehetőségekről. Szinapszis Sándorunk 5 percen belül már fárasztotta is az első halát, hiába no a helyi erő tudása kincset ér.

Miután Sanyi már a második balint fárasztotta előző nap vásárolt wobblerével kicsit kezdtem aggódni, hogy mit csinálhatok rosszul. Nem igazán találtam a megfelelő műcsalit, mert a terelőlapkás csalikat rendszeresen kidobta a gyors sodrású víz, így csak rövid ideig tudtam őket a megfelelő helyen tartani. Addig keresgéltem a dobozomban, míg rátaláltam egy terelőlapka nélküli műhalra, amit nem tudott olyan könnyen kivetni magából, és méretben is hajazott az ottani batár küszökre, amikre a folyamatosan fröcskölő, minket lázban tartó balinok vadásztak.

Az elgondolásomra így utólag jelest kell, hogy adjak, hiszen pár percen belül egy rontott kapás után (szokni kellett a monofilos balinozást) megfogtam az első majd a második szigetközi fogatlan rablómat is. :)

2:2-re állt a „meccs” a helyi erő és köztem, így egy kis időre megnyugodhattam, fogás nélkül már nem kell szégyenszemre hazakullognom. :) Sanyi szabadkozott kicsit a balinok mérete miatt, mert nem ezt ígérte nekünk, de ez engem nem igazán foglalkoztatott. Ebben a pillanatban Laci lépet ki a bokrok közül hatalmas vigyorral a képén! Fogott egy 51 centis balint (eddig 15 centi volt a „rekordja”), és valami dög megtépte a legyes előkéjét. Ezt nem hagyhattam annyiba, hogy engem egy legyes legyőzzön méretben, így új hely után kellett, hogy nézzek! :)

 

Rá is találtam, mint később kiderült ugyanarra a kavicspadra, ahol Laci a halát fogta, ide álltunk be meghívónkkal. Folyamatosan raboltak a balinok, sokszor pár méterre tőlünk, de olyan sebességgel tették mindezt, hogy a halat magát egyszer sem láttuk a tiszta víz ellenére, mindig csak a csobbanást vettük észre.

Nem sokat kellett várnom az első kapásra (sajnos a kamera itt még nem forgott), valami elemi erővel vágott oda műhalamnak a kavicspad határán, és már tépte is az orsóm dobjáról a 20as monofil zsinórt. Igen jó fárasztás volt, aminek a végén egy közel hármas gyönyörű vadvízi őnnek örülhettem.  Ezért jöttem! :)

 

 

 

Ekkor következett, amire nem számítottunk, a könnyű kis felszerelésekkel nem erre készültünk! Sanyi valami batárt akasztott! Csutkára húzta a féket, ráfogott a dobra, és a kavicspadon hátrálva próbálta kierőltetni a bedőlt fa irányába igyekvő izmos jószágot, de meg sem bírta mozdítani. Pár pillanattal később a wobbler horga engedett, és kipattant a hal szájából! :( Sanyi elmondása szerint a 4-5 kilós balinok nem szoktak akadályt jelenteni a felszerelésének, így ez vagy gigabalin, vagy harcsa lehetett. A végén inkább a harcsa verziónál maradtunk. Kellett egy pár perc, hogy Sándorunk magához térjen a révületből! A rablások kezdtek közben ritkulni, ezért csalit váltottam! Eszembe jutott Szano egyik drávai kedvenc balin csalija a gloog hermes. Ez a csali, ahogy a másik, amivel a balinok jó részét aznap fogtam a Balatonon nekem egyáltalán nem hozott eredményt, de itt a takarmányhalak méreténél fogva ezekre a „nagyobbacska” csalikra volt szükség. Nem csalódtam a drávai balinok rémében, első dobásra ütés, másodikra egy másfeles forma őn, majd negyedikre pendülős kapás után csak az üres zsinórt tekerhettem be. :( Mivel a zsinóron semmi sérülés nem volt, és úgy „szakadt” mintha ollóval vágták volna, ezért Sanyi azonnal konstatálta csuka lehetett az illető. Na de itt a rohanó vízben? Azt mondta két napja megesett ugyanez csak valamivel feljebb, azzal a különbséggel, hogy az a hal meglett. Lacit is valószínű a csuka foszthatta meg reggel a bevált legyétől!

Lassan úgy döntöttem átnézek más helyekre is, mivel a nap akkor már igencsak sütött a balinok egyre kevésbé aktivizálták magukat, így közös döntés alapján ebéd előtt megnéztünk még egy inkább domis, mint balinos pályát természetes UL cuccra váltva az eddigi közepes erősségű fegyvereinket. A híd felett egyből elriasztottam egy 35ös formát, pedig ha hamarabb észreveszem a napfényben magát süttető szép példányt talán beeső bogárcsalival becsaphattam volna. Sajnos amatőr voltam! Pár perccel később azért sikerült elkapnom aznapi első domolykómat (ekkor még nem tudhattam, hogy lesz több is). A következő bokornál aztán éktelen kiabálásra figyeltem fel: Sztív gyereeeee!

A 30 méterrel feljebb található összefolyónál vendéglátónk bogárcsalival akasztott egy igen jó halat, amit először kapitális domolykónak vélt. Meg sem tudta mozdítani a fenékről egy ideig, aztán egy szép balin sejlett át a víztükrön, amit kisebb huzavona után sikerült is megmeríteni. Jó kis akció volt! Azt biztosan tudom, hogy Döbel fórumtárs innen nyugodtan importálhat lapuleveleket a domis képeihez, ha a Zagyván fogytában lennének! :P

 

 

Pár perccel később SMS-em ékezett, amely szerint megérkeztem „Orange Country”-ba! Már vizionáltam is magam körül a Tanú című filmben citrom képében visszaköszönt Rákosi rendszerben meghonosítani kívánt magyar narancsültetvényeket, de mellig érő csalánon, iszalagon, vadrózsán, és erdei szedren kívül mást nem igen láttam. Közben rájöttem, hogy teljesen mást jelent az üzenet! Megérkeztem szlovák „testvéreinkhez”, tán már át is léptem azt a bizonyos határt. Egyre ígéretesebb helyek következtek vízre hajló bokrokkal, így kockáztattam, egy bokorral mindig előrébb mentem. Talán már nem azokat az időket éljük, hogy egy „tót atyafi” fejbe verjen a puskatussal!

 

Az erős napsütés megtette a hatását. A domolykók behúzódtak a fák bokrok árnyékába, az én tapasztalatommal sajnos nem tudtam őket kicsalni onnan. Nemsokára telefonom volt, a srácok megéheztek. Miután elfogyasztottuk a gulyáslevest, és röviden megbeszélték a srácok a különböző típusú csigás, és nem csigás, longbow, és nem tudom én milyen íjak történetét, használatát, amihez én nemigen tudtam hozzáböfögni következhetett a második domis etap egy újabb helyen.

 

 

 

A zúgó alatt a Zolitól kapott „csöppnyi kékkel” fogtam is egy kisebb domolykót, az ott randalírozó balint sajnos nem sikerült kapásra bírnom.

 

Nem semmi bozóton kellett az embernek átverekednie magát, hogy jobbnál jobb helyeket közelítsen meg. Volt, hogy „alagutakon” keresztül vezetett az utam.

 

Egy kidőlt fatörzsön állva aztán megmutattam, hogy amellett, hogy a Zagyvára járok kősüllőt fogni, a Szigetközben meg sügér sikeredik! :P

 

Sanyi itt már szerintem azon agyalt, hogy egy alapos verésben részesítsen engem, de ezzel még nem volt vége az aznapi „szárnyalásomnak”, hiszen több kiesebb domolykó mellet megfogtam a nap legszebb 30-35 cm közötti domolykóját. Volt egy komolyabb is, de az sajnos lemaradt. Érdekes, hogy a kisebb domik sokszor benyelték teljesen a csalit, a legszebb pedig éppen, hogy akadt.

 

Laci nem bírt a domikkal! Lekövetések, csipkedések, de semmi komoly. Egy kicsit el is fáradt, és egy kicsit fel is adta. Javaslatomra ránéztünk még a balinos pályákra, ahol további élményekben lehetett részünk. 10-15. dobásra akasztottam egy kettes forma jószágot, ami torokra vette a csalit és majd egy méter magasra kiugrott vele a vízből! Elképesztő látvány volt! Utána beállt a sodrásba, ahonnan nem volt egyszerű kikényszerítenem. Picit vérzett is, de simán elúszott, nem volt vele gond. Ezt a balint ezen a helyen még két jószág követte, élvezet volt a rohanó vízben megküzdeni a szilaj szigetközi őnökkel.

 

Ekkor már Lacin is láttam, hogy ezt a gyereket jól el kéne verni, mert már sok az, amit művel, de nem tehetek róla nagyon ment ezen a napon. :)  Mivel a rablások ritkulni kezdtek, ezért ránéztünk a fentebbi pályára, ahol házigazdánk két balinkapást rontott, egyet megfogott egy kissebb wobbleres márna mellett.

 

Dobtam jó párat itt is, közben Laci leszerelkezett, teljesen kikészült az egész napos dobálástól, és kicsit csalódott is volt, hogy csak egy hal sikeredett neki. Volt egy kapásom szinte a lábamnál, de sajnos nem akadt jól. Abban egyeztünk meg, hogy 5-ig még dobálok a lenti kavicspadon, hátha akasztok még egy szebbet. Jöttek velem a srácok is, ekkor már Sanyi is egyre kisebb lelkesedéssel dobált. Nekem első dobásra sikerült megint elkapnom egyet. Ez volt az a pillanat, amikor vendéglátónknak is elege lett! Letette ős is a fegyvert miután közölte többet nem jöhetek! :) Megegyeztünk még tíz dobásban az előző helyen. Nyolcadikra meg is fogtam az aznapi kilencedik balinomat, ami a lábamnál lefordult a horogról, de a srácok egyöntetűen állították, hogy megadják, csak már menjünk. Még volt két dobásom, de már nem jött több hal, ezzel zárult ez a csodás nap.

 

A napot 9 balinnal, 10 domolykóval, 1 sügérrel és számos élménnyel zártam. A Szigetköz kegyes volt hozzám, befogadott, megmutatott egy kis szeletet a tortájából. Úgy vélem vissza is vár engem, ahogy én is már most nagyon vágyom a mielőbbi viszontlátásra. Most is hallom a fülemben a folyó zúgását, a fék visítását. Ha egy pillanatra becsukom a szemem, máris elém tárul az gyönyörű táj, aminek egy apró részletébe betekinthettem.

Köszönöm Szinapszis a meghívást! Köszönöm neked Szigetköz!

ui: A strandpapucsban a móló kövén topogó gyerek megint megmutatta, hogy igenis számolni kell vele! :P