f m
Copyright 2017 - All right reserver! pecavilag.hu 2007-2017

Április végi kaland Délegyházán

alt

Egy nehéz napon csörgött a telefonom, Gabriel hívott, hogy nincs-e kedvem feketesügérre horgászni? Szervezik a Délegyházi kavicsbánya-tavak felfedezését, Aurél és Zoli segítségével. Már tavaly (Lúcfalva) és tavaly előtt (Zagyva-party) is remekbe szabott PV’s pecákon vehettem részt, ahol a fórumról már jól ismert tagokkal találkozhattam, és végre személyesen is megismerkedhettem. Így gyermeki várakozással és izgalommal vártam a szombati reggeli indulást. Még nem fogtam „fekát”, bár egy-két csapósügér megtisztelt az eddigi pergetős pecák során. Sügérre eddig célzottan nem horgásztam, így nem rendelkezetem igazán fogós, erre a fajra specializált műcsali arzenállal. Igaz az évek során a dobozomba került egy-egy darab, de az is csak azért, mert láttam benne fantáziát. Így csak abban bíztam, hogy majd csak sikerül egy kíváncsi feketesügért becsapnom. Elérkezett a várva várt szombat reggel, Muhi határában volt megbeszélve a találkozó, hogy onnan induljunk Gabriellel, Fefé-vel és Susi-val a boldog autót megtöltve, felfedezni a Délegyházi tavakat.

A Dunavarsányi horgászboltnál volt találkozó a ’guide’ Auréllal és az édesapjával, valamint Zolival, amit lekéstünk. Útban a tóhoz a kihangosított telefonon élő közvetítést hallgattunk arról, hogy Zoli egy szép halat fogott, majd egy újabbat amikor megérkeztünk. Míg én a strand homokos fövenyén átszereltem a cuccom, addig Fefe egy szép fekát akasztott. Őt már nem terhelte a fogási kényszer.

alt

Az úton arról beszélgettünk, hogy legalább mindnyájunknak egy-egy halat kellene fogni. Érdeklődve figyeltem, hogyan vezetik a csalit, mit is csinálnak a többiek az eredményes horgászat érdekében. „Ez lassú peca!” szólt az intelem, ha halat akarsz fogni. Nem ragadtunk le az első helyen, mert a fiúk új helyszínre vezettek, hogy a szeles, de napfényes időben zavartalanul tudjunk pecázni. Joci is itt ért be minket. A sekély védett öbölben, szinte csak a stégekről lehetet dobálni. Mi is ezt próbáltuk meg. A tiszta vízben előttem úszkáltak csapatostul a halak, arra ingerelve, hogy előttük táncoltassam a műcsalit. Más is hasonlóval próbálkozott. Zoli a partszéli dzsuvás részből, egy felszíni csalival kioperált egy óriást. Kezdtem aggódni, mert már lassan délfelé járt az idő, s még nem remekeltünk. A többiek az új helyeket vallattak, míg mi Gáborral a már bizonyított helyen próbáltunk minél kevesebb akadással halat fogni. Majd Gabinak sikerült egy hatalmas 43 cm-es fekuszt elkapnia Mézes bácsi stégjéről, szintén a partszéli nádtorzsák közül.

alt

Nagy gratuláció, gyors beszámoló, hogy hol, mivel, hogyan sikerült megfogni. Közben fotó jobbról, balról, közelről majd távolról. Méretkezés után már vissza is került álmaink hala az őrhelyére. Titkon reménykedtem, hogy lassan majd nekem is sikerül egy nagyszájút fogni. De azok a csalik amik éppen nálam voltak sötétebb színben, szemlátomást inkább riasztották a célhalakat, mit csábították volna őket. Susi közben ruhát váltott, egy mellesben tolta, s közben az üres idejében pihenés gyanánt a beszakadt csalikat szabadította ki. Így mentette ki Mézes bácsi stégje mellől az Aurél pocskoló békáját is. Ez hely még így is eredményes maradt, mert Fefének is sikerült egy 40 cm-es szépséget kioperálnia egy nádtorzsás lyukból.

alt

Újból útra kelt a csapat, hogy minél több helyen horgásszunk. Némi helykeresés után, egy ideális partszakaszhoz értünk. A földnyelv mind a két oldalát ígéretes beállók szegélyezték, így szétszéledt a csapat. Nekem ezen a partszakaszon sikerült megtörnöm a „jeget” és megfognom életem első nagyszájúját. Kicsi volt és mérges, de végre fogtam halat! Bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy csak azután, hogy a fiúktól ellestem, hogy ők TEXAS riggel pecáznak. Így én is átkötöttem abból, amit a táskámban találtam. A helyes csali vezetési technikával a kezemben, sorra jöttek a halak. Gabi is előkerült, szomorkás hangon jelentette be, hogy a kedvenc TICA botját sikerült eltörnie. Akkor még nem sejtve, hogy ettől még nem esik el az újabb halfárasztás lehetőségétől. A földnyelv végén található hídról többen is próbálkoztak a nap folyamán pecázni. Hatalmas fegyvertény, hogy Aurél itt tudott Gabi közreműködésével egy gyönyörűségesen szép negyven feletti fekát kivarázsolni.

alt

Én csak arra lettem figyelmes egy közeli beállóból, hogy valaki nagyot kurjant. A helyszínre érve láttam meg Aurél kezében az óriást!

Intermezzo by gabriel: Éppen a hídon horgászva ecsetelte nekem Aurél, hogy ez a hely mennyire agyon van dobálva, és itt lehetetlen kapásra ingerelni a halakat. Azt hiszem ez volt a kulcsszó, hisz a nád mellett sütkérező feka rámozdult a beejtett rákszerű izére. Rövid etetés után már karikában is volt a bot.
- Hoppá megvan! – kiáltotta Aurél, majd azonnal éreztete, hogy a monofil zsinorral ezt a halat nem fogja három méter magasra röptetni.
- Engedj neki zsinórt, oszt szaladj le a partra. – Tanácsoltam neki, mint jó kibic, mire magyaros jelzőkkel megtűzdelve közölte velem, hogy:
- Paripa kéjlecét engedek neki, nem zsinort, mert azonnal berohan a nádasba a hal. Inkább menj le te, és leadom neked a cumót. Így is történt, leszaladtam a híd alá, majd megkaptam Auréltól a botot, és egy kis lélegzetnyi szuszt adva a halnak, betereltem a nádas közepébe. Na innen szedd ki a vékonyka kis mono zsinoróddal a sügért. A bwin is 0.001-es odds-ra adta a hal megmenekülését, de profi horgászcimboránk türelemmel, és szaktudással partra segítette a 43.5cm-es fekát. 

A partszakaszt többször végigpecázva, pár sügér megfogása után mi Fefével úgy döntöttünk, hogy visszasétálunk a közelben lévő Mézes bácsi varázslatos stégjéhez, hátha tartogat még számunkra pár szebb halat. Fefe sorra szedegette is a fekuszokat, én közben a stég előtt őrködő óriást ingereltem. Fülemben csenget Susi bölcsessége, hogy „a látott halat nem lehet megfogni”, azért nem adtam fel. Így eset meg, hogy miközben Aurél csali vezetési és halfogási próbálkozásait figyeltem, valami elragadta a stég alól a belógatott apró gumihalamat. Egy pillanattal később vágtam be, így lemaradt. Nem szegte kedvem a sikertelenség, csak annyit módosítottam a korábbiakhoz képest, hogy egy sügér mintás került fel csalinak. Abban gyönyörködtem, hogy milyen életszerűen mozog a halacskám, mikor hírtelen a Mézes bácsi stégje alól elragadta egy termetes feka. Rövidke fárasztás után sikerült nekem is belépni a 40-esek klubjába ezzel a hallal.

alt

A határtalan örömömet az is tetézte, hogy láttam Aurél arcán, hogy Ő legalább annyira örül, mint én. Ez igazán jólesett. Míg mi egy újabb helyszínre mentünk, addig Susi Jocóval a tuti helyen maradt. Kocsikázás után, a D1-i tórendszer egy távoli zugában, Gábor az Auréltól kapott kölcsönbottal sikeresen fogott egy szép halat. Rövidke próbálkozás után visszaindultunk a hátrahagyott Susi-ért, aki, míg mi távol voltunk, több feketesügér mellett, fogott egy negyvenest is.

alt

Így a nap vége felé a mi kis Borsodi csapatunk minden tagja abban a felejthetetlen élményben részesült, hogy sikerült D1-n egy óriás fekete sügért fognia. Örök hála Mézes bácsinak, hogy megépítette 40 éve a varázslatos stégjét, s hogy engedte, hogy horgásszunk róla! Sajnos ez a több stég tulajdonosáról nem mondható el. Az élményekben gazdag nap végén hazafelé vettük az irányt.

KÖSZÖNÖM

  • Gabrielnek, hogy elhívott, elvitt D1-re!
  • Aurélnak, hogy megmutatta hol és hogyan kell halat fogni!
  • Fefének, hogy nem csak fekete csalival lehet fekára horgászni!
  • Susinak, hogy ha elakadtam, segített kiszabadítani a csalit!
  • Zolinak, hogy lefotózott a BigBass-szal!
  • Jocinak, hogy a nap végén megmentette az életemet!

Hazafelé megpihentünk egy útszéli fogadóban, ahol bőséggel megterített asztal mellett kiértékeltük az élményeket.

Mészáros János Zsolt
(Mescapo) 

További képek: itt