f m
Copyright 2017 - All right reserver! pecavilag.hu 2007-2017

A négynapos ünnep

00 A négynapos ünnep

Nem tudom ki találta ki a négynapos ünnep intézményét, de a mindennapi hősöknek ez egy igazi ajándék. Jómagam is mint egyszerű pecás, sokat törtem a fejem, hogyan is tudnám úgy szervezni, hogy a család mellett a pecára is jusson idő. Amolyan kecske-káposzta egyenlet ez, de ha az ember ügyes, a család megértő (vagy hiszékeny, ez a végeredményt tekintve mindegy), akkor úgy ki lehet aknázni egy ilyen négynapos ünnepet, hogy az ősz közepén is Karácsonyként emlékezünk vissza a kirándulásra.

 

 

Szervezés

Talán három héttel az utazás előtt kezdtem pedzegetni otthon, mi lenne, ha az októberi hosszú hétvégét valamilyen horgászhely közelében töltenénk. Fontos a prezentáció,ezt aki multinál dolgozik tudja, de itt azért megakadtam, révén a Hernád partjáról csak a domolykókat (persze abból sem túl sokat), a perei panziót és a tőle ötven méterre lévő kocsmát ismertem. Belegondolva ez azért nem olyan csomag, amire bármilyen nőnemű lényből pozitív visszajelzést váltana ki, de ekkor Gpepp fórumtársunk egy olyan kimerítő lehetőséghalmazt küldött nekem egy e-mail formájában, hogy innen újra megcsillant a győzelem lehetősége. Egy hét múlva kaptam az első „talán”-t (amiről tudjuk nők esetében ez már szinte „igen”), és innentől kezdve már tudtam kikövezett és fanfárok hangjától hangos úton kell átballagnom a győzelem kapuján. Három nap múlva pedig már hívtam is Anci nénit és boldogan foglaltam le egy szobát négy napra, a csodálatos Hernád partján.

 

01

Csoda, ha visszavágytam?


Az első horgászat

Adva van két anyuka, két kislány és két pecára kiéhezett apuka. Mit lehet ilyenkor tenni, kedves Olvasó? Ne törd a fejed, mert itt a megoldás:
  • A kislányok általában kijönnek egymással,
  • ha a kislányok kijönnek egymással, akkor az anyukák is kijönnek egymással, pláne, hogy mindkettőjüknek van egy horgászőrült párocskája (közös téma!),
  • ha pedig van a környéken olyan hely, ahol a gyerekek jól tudják érezni magukat, akkor a két apuka is úgy fogja magát érezni, mint gyermekeik...
….és nem árulok el nagy titkot, én minimum úgy is éreztem.

Gpepp família érkezése után egy kis beszélgetés és ismerkedés után rövid időn belül az egyik hernádi kis falu cigánysorán áthaladva leparkoltunk az autóval. Velünk tartott még Gpepp sporttársunk öccse, Atilla is, így talán egy esetleges támadás esetén egyikünknek lett volna esélye az életben maradásra. Szerencsére erről itt szó sem volt, kedves emberek lakják ezt a vidéket is, az „egy utolsó fénykép a kocsidról” mondat csak poén maradt. Szépen átöltöztünk a gázló ruhákba és elindultunk a száz méterre lévő Hernád partra. Gyors eligazítás után én úgy döntöttem felfelé indulok. Megálltam két helyen is, akció nélkül tekergettem a csalikat, de kiszúrtam a pár száz méterre lévő kanyarban egy kavicspadot, így arra indultam. Abban a pillanatban ez jó döntésnek tűnt, de a kis út igencsak a Zagyvát idézte.


02

Az őszi kitaposott ösvény

Mindenhol néztem a partot, hogyan tudnék a vízbe lejutni, de minimális gázlós rutinom inkább azt súgta, menjek tovább. Elértem a kanyarig itt kövek voltak a vízben, és mivel a part is egyre zordabb képet mutatott, így lemásztam a vízbe. Nagyjából megvetettem a lábam a köveken, és figyeltem a vizet merre kezdjek el dobálni. Mozgás nem volt, így a túlparton lévő bedőlt fa tövében landolt az első dobásom. Már a beesőre rámozdult egy hal, amit a következő dobásra meg is akasztottam. Legnagyobb meglepetésemre egy szebb domolykó volt a tettes, akit rövid harc után a tenyerembe tereltem. Visszaengedés után újból dobtam, és csodák csodájára egy hasonló méretű domi ficánkolt a horog végén. Végigszórtam a helyet és helyzet nem változott, minden második dobásra jött kapás.

03
Csak jöttek…

 

04

…csak jöttek…

 

05

…és csak jöttek.

Közben telefonon tartottam a kapcsolatot Petiékkel, mondták találtak egy jó gázlós helyet, de én nem akartam mozdulni a paradicsomi szakaszról. Nagyjából 15-20 halat fogtam innen, de ami a lényeg igazi fékhúzós bucifejűeket, és még az is megesett velem, hogy egy valami a horgot is kihajlította a kis wobbleren. Szóval, volt minden, mint a moziban. Ezután kigyalogoltunk a kocsihoz, örömmel nyugtázva, hogy úgy van, ahogy otthagytuk és elindultunk egy igazi gázolós helyre. Parkolás, öltözködés, „be a vízbe” sorminta után háromszáz métert gyalogoltunk felfelé Petivel. Itt egy kifolyó felett kezdtük a partszélt vizslatni. Nekem fennmaradt a Skill-féle csodacsalim és sokadik dobásra megakasztottam egy domolykót. Könnyen jött felém, de amikor a közelembe ért, úgy megvadult, hogy kellett néhány perc, mire újra a közelembe tereltem.

06

Fárasztás

 

Amikor pedig Peti a „nagy” jelzővel illette (nálam biztos sokszor több domolykót fogott), már egyre óvatosabban bántam vele. Amikor megláttam az ellenfelem, elszörnyülködtem a méretein. „Minimum 50 centis” gondoltam, és még óvatosabban húztam magam felé, miközben Peti fotózott (a későbbi hitelesítésen 48 centin állt meg a halam). Talán harmadik alkalomra már tűrte a kezem, gyorsan nyakon ragadtam és már csak pózolnom kellett Jótevőmnek.

07

Megvagy!

 

Gyerekek horgásztak a torkolatnál és mire visszaértünk a hídhoz, ahol Attila horgászott, már egy harcsafogásról számoltak be neki. Volt még egy jó botrángatós-fékhúzós halam, de az leakadt. Elballagtunk még egy fentebbi szakaszra, de csörgött a telefon mennünk kellett, vártak a lányok.

De velem aznap megtörtént a csoda.

08

A valóra vált csoda!

A második horgászat

A vasárnap a panzió környékén dobáltam egy órácskát, átmentem a szemben lévő kavicspadra a szép libafos színű combcsizmámban, nem kis csodálkozást kiváltva a parton üldögélő ivó-pecázó panzió vendégekből. Egy kisbalint tudtam becsapni, de nem bánkódtam, mert jött a hétfő, egy újabb egész napos pecával. A hétfő reggel már hat előtt fent voltam, néztem a plafont és szövögettem a terveket. Megreggeliztem, Attila is megérkezett, így elindultunk Yoko után, aki már az én ajánlásomra a Steve-vel szeptemberben már egyszer végig vallatott részen várt minket. Gyors szerelés és csalimustra után, elindultunk a szeptemberben még adakozó szakaszra. A víz egy kicsit apadt, és ami nem tetszett és opálosodott is egy kicsit. „Most vagyok itt, most kell dobálni”, gondoltam, sokan mit nem adtak volna, ha a helyemben lehettek volna. Mindkét társam fogott már halat, nekem nem nagyon indult jól a nap. Talán már vagy két órája hajigáltam mindenféle eredmény nélkül, amikor egy fa melletti kis visszaforgóból sikerült az első halam megfogni.

10
A túra első hala

Innen még jött kettő, de aztán dobálhattam bármit, a halak nem reagáltak semmilyen trükkömre, az igazat megvallva, amiből azért nincs olyan sok. Visszaindultunk és újra próbáltuk a már egyszer átfésült helyeket, de nem nagyon akadt jelentkező. A bokrok, bedőlt fák alá úsztattam be a wobblereket, sokadikra sikerült egy kis domit kiszednem egy fa alól. Ezután egy sziget mellőli visszaforgó adott még egy kis halat. Yoko elindult haza, itt is megköszönöm, hogy két éjszakás műszak között vette a fáradságot és kijött velünk pecázni. Mi folytattuk utunkat, egyre közeledve a hídhoz, amikor két fa között kiszúrtam egy szedést. Rádobtam és első dobásra bennmaradt a csodacsali. Ha őszinte akarok lenni, az is csoda, hogy eddig megmaradt, mert nem kíméltem, beúsztattam fa alá, dobtam bokor mellé, a víz alatti gonosz akadókról nem is beszélve, de ez tőr volt egyenesen a szívembe. Bosszúra szomjasan dobtam vissza Gpepp egy fekete csaliját, és néhány dobás után már meg is lett célt jelentő domolykó. A maga harminc centi körüli hosszával ez lett az aznapi legnagyobb és egyben utolsó halam is.

11

A fában lakó domolykó

Nem evett igazán a hal, de a szenvedés ellenére magamhoz képest nagyon jó napot fejeztem be. Egy melós, nehéz napot zártam fél tucat hallal, és sokat tanultam belőle. Mert tanulni az ilyen napból lehet, nem akkor, amikor egy szerencsés helyről fogod egymás után a halat.

A ráadás sztori

Tudom ez egy horgászoldal, de csak el kell mesélnem egy olyan történetet, ami azt bizonyítja, hogy Északon nem csak a folyókban történnek csodák, hanem a mindennapi életben is.
A hétfői nap után a átmentünk vacsorázni az út melletti étterembe. Az 5 milliméteres neoprén ruha ellenére eléggé átfáztam a horgászat alatt, de legalábbis ezt az indokot hoztam fel, hogy megihassak egy jóféle gönci barackot. A pincér térült fordult és én már a harmadik poharamat ürítettem, amikor belépett az ajtón a két fura szerzet. Első reakcióm a „Főúr, fizetnék!” mondat volt, gondolva kicsit a pohár fenekére néztem, de mivel az egész étterem csak bámult az ajtóban álldogáló jövevényekre, ezért megnyugodtam, és kértem még egy pohárral a tényleg ízletes helyi specialitásból. Marc és Isabelle egy francia párocska éppen Európa-túrán volt egy elég fura kinézetű autóval.

12

A fura autó és a még furább utasai

 

Isabelle nem volt beszédes, gyakorlatilag a száját nem nyitotta ki, Marc viszont annál inkább, bár a francia-angol öszvérnyelvvel elég nehezen tudta magát megértetni, de verbális eszköztára olyan széles skálán mozgott, hogy simán pótolta nyelvi hiányosságait. Kihívtak mindenkit megmutatni az autót, innentől kezdve Sárát már nem is tudtam az asztalhoz parancsolni. A pincér ételt rendelt nekik én pedig próbáltam valami italra meghívni őket, de hol van már a híres francia bohémság csak egy üveg kólát fogadtak el. Sárát csak sikerült beparancsolnom de az autó annyira izgatta, hogy vacsora után már megint a kint leste az agancsos Wolksvagen-t. Gondolom ilyen ünneplésben nem nagyon volt még részük, és Sára kapott egy lendkerekes egeret is, szó se róla Marc ajándéka célba talált rendesen.

13

Akitől még a panzió macskája is retteg

 

Lassan elbúcsúztunk a két kalandortól, akik Constanta felé vették az irányt, csak remélni tudom túlélik azt a túrát, mert bár jártak már eddig sok európai országban, de a dolgok neheze –szerintem- még most fog jönni. Mindenesetre szurkolok a két nem teljesen komplett franciának, és innen is üzenem: Bon Voyage!


Az ötödik napon


Ülök az irodában előttem egy táblázat, benne számok, százalékok, koncentrációk. Nézem a sorokat mindennapi életem részei, nem egyszer több órát töltök velük. Elmosolyodok és a felső sorba beírom 48, mire a program hibát jelez. Pedig nincs itt hiba, csak ez a buta gép nem tudja mit jelent ez a szám. Ízeket, illatokat, hideget-meleget, szavakat, mondatokat, halakat, mosolyokat, izomlázat, mókusmacskát, bugyuta franciákat, reggeli ködben tornácon ivott kávét és még ezer más érzést, ami ha egy agyban összeáll egy teljes képpé, örökké emlék marad. Most ennyi volt, de még visszatérek.

14

 


Török József