f m
Copyright 2017 - All right reserver! pecavilag.hu 2007-2017

A négy Muskétás, avagy sirály volt...

00 A négy Muskétás, avagy sirály volt...

Az egyik hétvégén András barátunk nagy bejelentést tett, miszerint balatoni kalandozása során egy villámpeca alkalmával (két horgász 1bot :) ), belefutottak egy szebb sügérekből álló csapatba. A helyszín egy olyan kikötő volt, mely gyakorlatilag egész évben el van zárva a horgászok elől és most is csak a biztonsági erők szánalmán múlik, hogy engednek e horgászni (hogy ez mennyire így van az később ki is derült).

 

 

 

 

Az, hogy nem könnyű a Balatonon a mezítlábas pergetőnek horgászni az már a szervezés során bebizonyosodott (lásd http://horgaszat-befektetes.blogspot.com/2011/12/nekem-balaton.html), hiába van a kezelőnél egy horgászturizmussal foglalkozó személy. A hölgy szinte azonnal visszahívott, de érdemi információval nem tudott ellátni. Közölte, hogy a napijegyen minden hasznos infó rajta van, kérdem én: nem lehetne akkor a honlapra is feltenni? De minket még így sem tudtak eltántorítani. A túra négy résztvevőjének sikerült Budapesten 2 helyen beszerezni a napijegyeket, miután mindenki megkapta otthonról a szombati eltávot.

 

01

A csapat

 

Reggel fél nyolcra érkezett hozzám Aurél, míg Andrást Zalán vette fel. Szinte mindenki a drop-shotra szavazott amint az kiderült a parton. Én lógtam ki kissé a sorból, mivel egyedül én erőltettem a mono+flour kombót, míg a többiek a vékony fonott+flour kombót részesítették előnybe. Az év összes horgászatán azt az elvet követtem, hogy a különböző szerkókat elbírja az autó, de most valami ördögi szikra miatt a legyes cuccot otthon hagytam, így a nap végére a képzeletbeli ranglista végén végeztem :(.

 

Kissé ködös, de nem fagyos idő fogadott minket, s a víz is igen tiszta volt. A mólón 1-1.5m mély víz alját polárszemüveg nélkül is látni lehetett.

 

02

A Balaton kristálytiszta

 

A csapat két részre oszlott, én Auréllal a móló belső felét zaklattam, míg András és Zalán a kikötő part felöli oldalát vallatta. Az első kapás az enyém volt, látott kis vitézekre mentem a 3cm-es DS csalimmal, de nem akadtak rendesen, s a víztetőn azonban mind meglógott. Így aztán Aurél hala volt az első, ami partot is ért, s Ő már megkönnyebbülhetett, nem lesz számára ez a nap betli . De szép lassan beindult az üzlet, egymás után fogtuk a szebbnél szebb sügereket.

 

03

Aurél első sügere

 

04

Zalán legnagyobb sügere

 

 

 

06

Első megakadt sügerem

 

 

 

07

A harmadik a sorban

 

Néhány hal után mi tovább álltunk a móló spicce felé ahol süllőket és köveseket sejtettünk Auréllal. A nagy kalandnak a móló spiccén gyakorlatilag egy betli lett az eredménye, csak nekem jött útközben egy kisebb sügér ( Járt utat járatlanért el ne hagyj!! ). Visszatértünk volna Andrásék mellé, de félúton találkoztunk… a biztonsági őr elzavarta Őket a partoldal mellől, így négyen maradtunk a mólóra. Fogtunk még néhány sügeret, de savanyú volt a szőlő, mert Zalán igazán belenyúlt a part melletti részen, s a sügerek mellett fogott szép köveseket is. Annyira bosszantó volt látni, hogy 20 fős kis sügér csapat üti a 3cm-es gumicsalit, hogy elkértem András legyes botját egy nagyobb méretű nimfával, hátha avval fogok sügeret. Hát a túra legkisebb halát is sikerült megfognom egy kb7-8cm példány képében :).

 

08

Zalán szép kövese ( felig benne vagyok az összes halat az en csalimmal fogta :))

 

Mivel Zalánnak volt a legkevesebb ideje, s a “pályánk” is le lett tiltva, úgy gondoltuk átugrunk a siófoki hajókikötőbe, hátha ott több babér terem. Nekem első dobásra sikerült egy méretes sirályt akasztanom, kifárasztottam és sebesülés nélkül elengedtem (a mono a szárnyára csavarodott). Miután a többiek jól kinevettek, becsülettel megszórtuk a móló spiccet, de eredménytelenül. Ekkor unta meg Zalán végérvényesen, s 10 sügér és 2 köves után visszavonulót fújt.

 

A helyi erők tanácsára elnéztünk a Szántódi révhez is, ha már ott voltunk. Ott nemhogy sirályt, de még egy árva récét sem sikerült fognunk, így arra az elhatározásra jutottunk, hogy még a rövidített pályás horgászhelyünk is jobb ennél, szóval irány vissza!

 

A legnagyobb megrökönyödésünkre ekkor már Zalán “pályáján” egy helyi fickó nyomta szintén DS-al, így felbátorodva mi is mellé álltunk. András és Aurél még fogott néhány sügeret, de nekem semmi sem jött össze ( itt derült ki, hogy a lassú csalivezetéshez ebben a távban már nem jó a mono az 5-20gr pulse-al… váltani kellett volna… :( ).  Közben a helyi erő egy álltó helyében , szép lassan szedegette a sügereket, s abban a másfél órában tíz fölé ment ( nagy gratuláció innen a billentyűzet mellől, ha olvassa a cikket!! ). András adta fel elsőnek, de Ő meg is tehette, mert már nyolc sügér felett járt. Én meg küzdöttem a nem idevaló szerkóval, s meg is lett az eredménye... Akasztottam hátúszóba egy kis potykát, ezt Isteni sugallatnak véltem és kiadtam az új parancsot: irány haza!

 

09

Ez sem csúnya

 

Nem tudom, van-e tanulsága a szombati horgászatunknak, de jó társaságban az ember meg a hideget (az én esetemben a délutáni kapástalanságot) is könnyebben elviseli. A Balaton szép sügerekkel ajándékozott meg minket, de még télen is nehéz lejutni a partra, mi lehet nyáron mikor a fürdőzőkkel is meg kell küzdeni?

 

Szóval a Balaton még mindig nem látja szívesen a hazai horgászokat, de ismerve a hazai horgászkultúrát, még mindig nem csodálom.

 

További beszámolókat erről a horgászatról olvashattok még az alábbi blogokon:

http://thefirstcast.blogspot.com/

http://sugertanya.hu/