Bársonyos, avagy fohász egy elfeledett vízért

Részletek

Írta: Dobos János

A tavaszi áradások sajnos a mi horgászegyesületünket – a Csavargyári tavakat -  sem kímélték. A Hernád gát Belegrád község határában átszakadt, és a kávé színű folyóvíz felmosta a határt.Az árhullám feltartóztathatatlanul hömpölygött a 37-es úttal párhuzamosan, majd a régi csavargyárba vezető vasúti töltés megvezette, így Alsózsolca nem lett hátba támadva, -e helyett a víz elárasztotta Sajólád község jelentős részét. A víz feltöltötte a  környék tavait, így valamelyest csökkent az árvíz nyomása a környező településeken.

A környezeti katasztrófáról szerencsére már csak az archív hírekben olvashatunk, azonban az egyesületünk és a környékbeli tavak még mindig csurig vannak, így a horgászat szinte lehetetlen feladat.

Nyáron a legelőkön vissza maradt ártérből jelentős mennyiségű ivadékhal került vissza helyezésre a környező tavakba. Már majdnem hátra dőlhettünk, hogy sikeresen véget ért a halmentés, amikor egy gombázás alkalmával egy üresnek hitt pocsolya mellett megdöbbenve vettem észre, hogy a kárászok, mielőtt megmentésre kerültek, leívtak, így a pocsolyák hemzsegtek a 2-3 centis babahalaktól. A szúnyoghálóval szerelt csali háló több ezer kishal életét mentette meg.

Egy ilyen őszi barangolás alkalmával a bokrok alatti pocsolyákat kutatva a Bársonyos patak partjára tévedtem. Bevallom őszintén, utoljára ezen a részen akkor jártam, amikor még a partján gépkocsival végig lehetett menni, és a víz sem volt elhanyagolva. A szomszédos legelőkről a jóllakott tehenek lejártak a vízhez inni, majd lustán bambulva nézték a kezemben a horgászbotot. Ez több mint 15 éve lehetett.

A környező fűzfákat mára benőtte a címernövényemnek tekinthető komló, de az áthatolhatatlan rengeteg mögött még ma is ott csörgedezett hőn szeretett, de mára már elfelejtett patakocskám.

A korábbi hídról (ami persze mára már elkorhadt) Onga irányába tekintve majdnem 1 km hosszú pályán lehetett pergetni, az egyenes vízszakaszt egy zsilip törte csak meg.
A Nyerges Béla bácsi által írt Horgászatról gyermekeknek című könyvből kitanultam a műlégy készítés fortélyát. Mivel a könyv olvasásakor beteg voltam, a párnából kihúzott libatollból fogós legyeket tudtam készíteni, melyre a zsilip visszaforgó néhol 2 méter mély vizében a domolykók mellett a csukák is rákaptak.

Természetesen a patak ezen része a - zsilip környékének kivételével – nem volt mély, de az átlag 50-60 cm –es  víz tiszta, akadó mentes  volt, így az apró körforgó villantót mindenféle nehézség nélkül lehetett vezetni a part menti, vízbe hajló növényzet mellett. A Bársonyos  korábban legendás volt domolykó, csuka és keszegállományáról, de lehetett benne fogni spiccbottal kárászt és néha pontyot is. 

A hídról a folyásirányba nézve a patak itt egy halban gazdag, de nehezen meghorgászható arcát mutatta. Az egykori csavargyár melletti erdőt átszelve egy igazi domolykós pályát találtunk, és ahol sikerült elakadás nélkül belógatnunk egy műlegyet, vagy a régi, bronz színű NDK-s körforgót megpörgetni, azt hal nélkül ritkán húztam ki. Nem egyszer 25-30 dkg-os sügereket fogtam a híd lábánál.

No de térjünk vissza a szomorú valósághoz. A Bársonyos az utóbbi években mondhatjuk, hogy haldoklik.  A sűrű nádas közül néha még kikandikál a víz, de oda már egy 10 forintos pénzérme sem férne el. A korábbi domolykós pálya mára már nem hasonlít régi arcára. A partját szegélyező fűzfák némán sóhajtanak az ágaikra tekeredő indák alatt, és korhadó szemtanúi az enyészetnek.

Nem azért ragadtam tollat, hogy ifjúkori emlékeimmel untassalak benneteket, hiszen messziről jött ember azt ír, amit akar. A fényképeimet rendezgetve találtam rá a Bársonyos partján készített képeimre, melyeket a monitor mellé téve össze hasonlítottam az  őszi képekkel.  Cikkem akkor született, amikor a média egy újabb tavaszi , a 2010-est elérő, vagy meghaladó árvízről beszél, melyet a vízügyi szakemberek is alátámasztanak. A fojtogató belvizet az elvezető csatornák nehezen tudják levezetni. Kérdem én, ha egy folyócska, amelybe az elvezető árkok folynak így néz ki, akkor a vízelvezető árkok vajon milyen állapotban lehetnek?

Remélem az illetékesek egyszer eljutnak a Bársonyos Onga alatti  szakaszára, és megsajnálják. A medret kikotorva,  kitisztítva ugyanis egy páratlan adottságokkal rendelkező, halban gazdag folyócskát kapnánk vissza, ahol ismét a bokrok tövében lapulva lesnénk a csukák rablását, vagy a Hernádban edzett ifjú domolykók bandázását.

Dobos János
Dobsa