Tiszaörvény
- Részletek
- Írta: Mádli Bálint
Tiszaörvény…Az értekezlet végén kezet fogok Gáborral búcsúzásként, s már gondolatban a kanyarokat számolgatom a hazavezető úton Tiszafüred, és Miskolc között. Vendéglátónk egy esetleges közös horgászat felől érdeklődik, hogy lenne e kedvem hozzá. Horgászathoz mindig, főleg úgy, hogyha még tanulhatok is közben. Megegyezünk, hogy tartjuk a kapcsolatot, és mihamarabb egyeztetünk időpontot.
Ez a „mihamarabb” közel két hónapba telt, hol elfoglaltságaink, hol a Tisza vízállása mondatott velünk nemet. Augusztus utolsó hetére mégis sikerült összehoznunk a megbeszélt pecát. Délelőtt érkezem Tiszaörvényre szép, napos időben. Gáborral megvitatjuk a világ nagy kérdéseit, s hogy mi történt az elmúlt időben. Lassan összerendezgetjük a harci felszereléseket, és alaposan kibéleljük velük Gábor autóját, majd irány a Szabics kikötő!
Útvesztő csatornák egyike
Mivel még meglehetősen korán van harcsa ügyben, így egy kis balinozással múlatjuk az időt, a …… ágban. Szépen rabolnak a testes balinok, bőven van aprónép, amiből válogathatnak kedvükre. Ez viszont próbára teszi csali készletünket, mire sikerül túljárni néhány válogatós balin eszén.
Tisza tavi balin…
A sügérek is elemükben vannak, egymás után teszik tiszteletüket partközelben, elcsábulva egy-egy apró wobblerre. Gábor jó házigazda módjára, egyre többet kezeli az elektromos motort, mintsem kergetné a balinokat. Engedi, hogy szabadon dobáljak, próbálja a legjobb pozícióba hozni a ladikot.
A házigazda…!
Lassan a végére érünk a csali arzenálnak ép úgy, mint a balinozásra szánt időnek is. Kikanyarodunk az élő Tiszára, és motorozunk fölfele, a Buláti sziget irányába. Idő előtt, még világosban előbújik a hold is. Szép nagyra nőt, kerekded formája. Ez nem ép bíztató,
Naplemente…
Gáborral egyetértünk, hogy maradunk a holdárnyékos oldalon, majd itt próbálunk érvényt szerezni a horgászszerencsénknek. Útközben ismerősök is feltűnnek, baráti integetéssel üdvözöljük egymást. Néhány, igen sokat mondó karmozdulatból egyértelművé vált, hogy barátaink nem a mai napon fogták meg életük halát. A telihold, és a közeledő hidegfront erősen negatív hatással vannak a halakra. Menetközben felszereljük a botokat, sajnos extra erős felszerelést nem hoztam, így az akadós, nehéz terepeket kihagyjuk. Gábor nagy gondoskodással, fenőkővel még ráélez a horgokra. Irigykedve nézem, mert én is próbáltam már nem egyszer, újra lelket varázsolni a kicsorbult horoghegyekbe, de mindig arra a következtetésre jutottam, hogy előbb lesz belőle babkaró, mint tűhegyes horgászszerszám…
Rablást se nagyon hallunk, némely perceiben a Tisza, igen emlékeztet a Sajó csendes, néma vonulására. Ránk sötétedik, már nem érünk fel a sziget végéig, Gábor előbb kikanyarodik a part irányába, és lassan le is állítja a motort, ne zajongjunk fölöslegesen. „Vérszagra gyűl az éji vad” mondhatnám, mikor megszűnt a menetszél, rögvest ezer szúnyog kívánt lakmározni. Bőven adagoltuk magunkra a szúnyogriasztót, bár az enyém kevésbé tűnt hatásosnak. A parttól mintegy tizenöt-húsz méterre csorgunk visszafelé, óvatosan ejtegetve a wobblereinket a part felé. Bennem még él a balinozás sűrű csali cseréje, míg Gábor kitart a jól bevált 11cm-es, kétrészes wobblernél.
Két apró koppintást kapok, az ép fennlévő Frisky-re, de folytatás nincs. Hangosan gondolkodva kérdezem Gábort, hogy nem e akadón koppanhatott a wobblerem. Kizártnak tartja, mivel közel tízes víz van alattunk, azt valami megcsípte, jön a válasz! Ép a mondat végén csobban valami Gábor wobblere körül, de már látom, hogy rajta is veszett az elkövető, a tűhegyes hármas horgon! Harcsakölyök próbál megszabadulni kényszerű pórázától, de esélytelen az erős felszereléssel szemben.
A kis telhetetlen...
Gábor óvatosan kiemeli, megszabadítja a wobbler horgaitól a kis oktondit, majd néhány fotó után visszakerül éltető elemébe.
Nem szoktam utánozni másokat, de most én is felteszek egy kétrészest, Gábor sikerén felbuzdulva!
Húzzuk-húzzuk, de újabb jelentkező nincs. Még kipróbálok jó néhány wobblert, de eredményt nem hoz. A szemközti fák koronái közt suhogva jelzi a hírtelen támadt szél, hogy egyre közelebb van, a már jelzett hidegfront. A Tisza hátán ér minket a hajnali egy óra, közel a Tiszafüredi hídhoz. Kikötünk, pár órás pihenőt engedélyezünk. Jól esik elnyújtózni a ladik deszkáján. Hamar álomba merülünk, bár én egy bő óra múlva felébredek, érzem, lenne helye a meleg ruhának.
A pirkadat perceiben bízunk még, hátha tartogat néhány szép élményt. A hídpillérek között kapunk még egy-két balinérdeklődést, de most többre nem futja a folyótól. Egyre több csónak szeli a Tisza vizét, jönnek a „nemszeretem” hullámok, meg a motorzaj. Úgy döntünk Gáborral, hogy mára ennyi. Panaszra nem lehet okunk, lehetett volna ennél rosszabb is. Fogtunk balinokat, sügéreket, és egy kölyökharcsát is sikerült becsapni.
Búcsúzóul kezet rázok Gáborral, és megegyezünk abban, hogy tartjuk a kapcsolatot, és „mielőbb” ismét pecázunk együtt.
Mádli Bálint
Vissza az éltető elembe…
Nem szoktam utánozni másokat, de most én is felteszek egy kétrészest, Gábor sikerén felbuzdulva!
Húzzuk-húzzuk, de újabb jelentkező nincs. Még kipróbálok jó néhány wobblert, de eredményt nem hoz. A szemközti fák koronái közt suhogva jelzi a hírtelen támadt szél, hogy egyre közelebb van, a már jelzett hidegfront. A Tisza hátán ér minket a hajnali egy óra, közel a Tiszafüredi hídhoz. Kikötünk, pár órás pihenőt engedélyezünk. Jól esik elnyújtózni a ladik deszkáján. Hamar álomba merülünk, bár én egy bő óra múlva felébredek, érzem, lenne helye a meleg ruhának.
A pirkadat perceiben bízunk még, hátha tartogat néhány szép élményt. A hídpillérek között kapunk még egy-két balinérdeklődést, de most többre nem futja a folyótól. Egyre több csónak szeli a Tisza vizét, jönnek a „nemszeretem” hullámok, meg a motorzaj. Úgy döntünk Gáborral, hogy mára ennyi. Panaszra nem lehet okunk, lehetett volna ennél rosszabb is. Fogtunk balinokat, sügéreket, és egy kölyökharcsát is sikerült becsapni.
Búcsúzóul kezet rázok Gáborral, és megegyezünk abban, hogy tartjuk a kapcsolatot, és „mielőbb” ismét pecázunk együtt.
Mádli Bálint