„A kapcsolat…”!

Egy külső szemlélődő pedig teljesen érthetetlenül áll a „horgász” fogalma előtt! Ezt családomban is tapasztalom, nem értik, hogy lehet éjszakákat átdobálni, mindenfajta bizarr kütyükkel, sokszor eredmény nélkül…!Nem tudják elképzelni, mi jó lehet csónakban, megdermedt újjakkal pergetni, vagy nyári hőségben szúnyogok hadával küzdeni. „ Nem fogtál semmit, most meg mehetsz fáradtan a munkahelyedre dolgozni….”, kapom a számomra érthetetlen  kritikát feleségemtől!  Aki nem horgászik, nem értheti, milyen varázsa van a víznek…! Életre kelnek a legendás zsinórszaggató, botszéthúzó, óriás halak! Láthatjuk a hajnali ébredező természet első karnyújtásait, pára foltok őrült kergetőzését a víz tükrén, vagy ép a sötétbe burkolózó folyót! Hallhatjuk a madarak, tücskök, békák gyönyörű koncertjét! Ránk köszön a természet, megtapasztalhatjuk minden rezzenését! Nekünk megadatik, hogy ennek a csodálatos világnak a kellős közepén horgászhatunk. Láthatjuk hogyan „lélegzik” a természet, s ha arra érdemesnek tart, minket is beenged az ő világába! Engedni lát olyan dolgokat, eseményeket, amit közhellyel élve, a mai rohanó embernek nem adatik meg…! Nádasokban botorkáló Vizi csirke családot, hínármező szélén úszkáló ivadék rajokat, vízbe dőlt fákon megpihenő gémeket, késő délutáni békakoncertet.

A jövő nemzedék…

A vízhez kötődik sok növény, madár, kétéltű élete, egészen a mikroszkopikus méretű életformákig. Sokaságuk és sokszínűségük ellenére mégis szoros kapcsolatban (szimbiózis) élnek egymással, mert egy az életterük. Ha valamelyik láncszem megsérül ebben a nagy „családban”, akkor annak más vízi (és nem vízi) fajok is kárát látják (tápláléklánc)!

Közvetett élővilág…

Ha azt szeretnénk, hogy sok olyan élményünk legyen, ami kapitális halak fogásához kötődik, akkor a természetes szaporulatra kell nagy hangsúlyt fektetni, nem pedig azt lesni, mit telepít ősszel az egyesület…! A természetes szaporulathoz pedig az ívó helyeken kívül, működő képes, sértetlen táplálékláncra van szükség! És hogy ez megadassék halainknak, és majdan a kapitális halak nekünk, horgászoknak, ez bizony rajtunk múlik, embereken!

Vizek varázsa, adtam címül írásomnak, mert hiszem, hogy aki „HORGÁSZ”, az minden egyes pecázást, horgászatot kicsit varázslatként él meg, kicsit kivételezetnek, érezheti magát ebben a csodálatos világban! Bizonyára ezt az érzést, mikor vízen vagyunk, horgászunk, élvezzük a szabadság illatát, halljuk loccsanni halunkat, szeretnénk majdan megosztani gyermekeinkkel,

Szintén a jövő nemzedék(ek)…!

Most ez a „varázs” miránk van bízva megőrzésre, és ez nem kis felelősség! Nem lenne igazságos, ha önös céloktól vezérelve, csak üres, szemetes vízpartokat hagynánk hátra a következő generációknak, kifosztva azokból a „varázst”!

S mint kivételezettnek tudnia kell, hogy a vízparton a HORGÁSZ csak „vendég”, nem pedig „úr”! Azt pedig minden HORGÁSZNAK tudnia kell, hogy ildomos viselkedni „vendégségben”!