„Horgásztársaim”

Részletek

Írta: Pintér Péter

„Horgásztársaim”

A „Horgásztársaim” szó egy Google csoportot takar. Ez a mi kis baráti társaságunk. Napi szinten levelezgetünk, és ha tudunk (nagy nehezen) egy időpontot egyeztetni, akkor együtt is horgászunk. Sajnos ez ritkán jön össze, de nemrégiben a csoport „kemény magja” végre együtt horgászhatott egy napot. De ne szaladjunk ennyire előre… Mi is az, ami összetart egy ilyen baráti társaságot? Az elején a patakok, csatornák szeretete, és pergetés volt az, ami összehozta csoport első tagjait. Aztán később lassan-lassan bővült mindig egy-egy fővel a csapat. A legtöbbünk megszállott pergető horgász, de azért vannak kivételek is. Ami még közös bennünk, az a természet szeretete és az, hogy féltjük a vizeinket, a raboló, mindent hazahordó horgászoktól. A civil életben nagyon különbözőek vagyunk, de hobbink közös.

Bugaszeg 1.

2…

és 3…

Történt tehát, hogy hosszas egyeztetés után kis csapatunk, kiszabadulva az otthoni bezártságból egy pergető túrára indult, a Bugaszegi horgásztóra. Tavasszal egyszer már jártunk itt, akkor csupán hárman voltunk, és az egész napos dobálás egyetlen halát nekem sikerült kifognom. Emlékezetes fogás marad, mert úgy sikerült megfognom, hogy véletlenül fogtam egy műcsalit. Egy jókora ormótlan pufi wobbler volt. Mikor kipróbáltam akkorát csobbant az első dobásnál, mint egy jól megtömött etetőkosár. No, ezt kívánta meg a nap egyetlen hala. Most hatan vágtunk neki a hosszú útnak. Név szerint: K. András (Kareszoft), Sz. Zalán, S. Lali, Sz. Attila (Szecsi), R Máté (Roadbiker), no és persze jómagam. Hatan három csónakból támadtuk le a tó, rabló halait. A kezdő párosok előre le voltak beszélve. Az indulás jelenetei egy vígjátékba is beillettek volna. Zalánék százötven métert eveztek kb. egy félig leengedett súllyal, én pedig vagy két percet küzdöttem a mi csónakunkkal, ami aljas módon hátul is ki volt kötve. Hát ilyen az, amikor mi „szárazföldi patkányok” csónakba ülünk.

Csak be tudjak szállni…

 A tavaszi túránk egyetlen hala

Innentől komoly lett a dolog, ugyanis baráti versenyt hirdettünk. A verseny a centiméterekért folyt. Én délelőttre Szecsivel kerültem egy csónakba. Rögtön az elején az előre titokban megbeszélt taktikák alapján beálltunk az egyik közeli nyerő helyre. Hát hiába volt a titkos taktika, nem fogtunk semmit. Így elkezdtük a távolabbi helyek átfésülését. Eleinte nagyon nem találtuk a halakat. A pánikhangulatunk csak fokozódott, amikor Zalán gyors reggeli fogásaival sokkolta a társaságot. Hamar gyorsan nyakon csípett két csukát és egy sügért. Dobáltunk a jobbnál jobbnak vélt helyeken, de hiába. Nézelődtem mindenfelé és egyszer csak megakadt a szemem egy hatalmas bandázó kishal rajon. Nehezen, de rávettem Szecsit, hogy a hagyományos nád melletti helyek helyett, álljunk közel a rajhoz a nyílt vízen. Közben láttam, hogy bizony a rablók is felfigyeltek a kishalak tömegére. Úgy éreztem jó helyre megyünk. Az első beállásunk még nem adott halat, így jobban beeveztünk a raj közepére. Dobálni kezdtünk és egyszer csak látom, hogy a társam bevág. Innentől számomra egy rémálom kezdődött. Amíg délig Szecsi csukát csukára halmozott (4db), én megúsztam az egész délelőttöt mellette kapás nélkül.

Csukakitermelés…

 Menj már!

 Szecsi gyönyörű fogása, a legszebb a délelőtti négyből

A csapat többi része is kezdett belelendülni. András egy csukát, Lali egy sügért, fogott és még legfiatalabb barátunk is legalább egy lefordult csukát elkönyvelhetett.

András sem tétlenkedett

Lali szépségdíjas sügérfogása

Közben megéheztünk, így visszamentünk a kikötőbe, egy taktikai megbeszéléssel egybekötött pizza ebédre. Amíg a többiek vidáman nevetgélve dumálgattak én bizony magamban füstölögtem. Ebéd után, először Zalán tartott egy kis multis jerkelő bemutatót, majd Máté elkérte a botomat, hogy dobjon vele párat. Kicsit érezhesse milyen a Spin Blade. Egy percen belül megadta az idegeimnek a kegyelemdöfést. A második dobásra a parttól talán másfél méterre egy gyönyörű csuka kapta el a fehér Sandrát.

Taktikai megbeszélés

Elméleti oktatás

 Ez én vagyok morcosan….

Gyakorlati oktatás Zalán módra

 
Máté csukája. Ebből is látszik, hogy nem a bot van megátkozva…..

Szóval a délutáni indulásnál az utolsó helyről vártam a kis versenyünk folytatását. Délutánra kicsit megvariáltuk a párosokat, én Lalival kerültem egy csónakba. Sajnos a pechszériám még nem ért véget ekkor. Az első dobásnál egy apró hurkot vettem észre a zsinóromon. Ki kellett volna rögtön vágni, de lusta voltam, halogattam. Ez gyorsan megbosszulta magát. talán a negyedik dobásra határozott kapás. A bevágás után szinte, mint egy cérnaszál szakadt el a fonottam a kis csomó helyén. Még gyorsan utánamentünk a felszínen lebegő zsinórvégnek, el is csíptük, sőt még a halam is rajta volt. Lali fogta a zsinórt a meginduló csuka jól bele is húzta kezébe a vékony fonottat. Még én elkaptam, de vagy lenyelte már az egész előkét, vagy a fonott egy része valahogyan a szájába került, mert egy kisebb húzásra könnyedén elszakadt, valahol a víz alatt. A trehányságom miatt gyönyörű 70cm körüli csukát vesztettem el! Újra szereltem, majd dobáltunk tovább. Mivel kapás nem volt több a környéken kisebb felfedező túrára indultunk. A sokadik helyen, a sokadik dobásra végre nekem is megadatott a szerencse, csukát fogtam. Nem volt igazán nagy, de nekem hatalmas örömet okozott.

Végre, megvan az első!!!

Küld a szüleidet!

Aztán egy beállással és 15 perccel később megjött a második is.

Beindultam….

Ezek után Lali percei következtek. Először ő is egy „egyencsukát”, majd egy gyönyörű szép 70cm-es példányt húzott a csónakba, egy kis fotózás erejéig. Sajnos ezek után már hiba dobáltunk akárhol, sehol, semmi, semmire.

Lali fogásának még talán jobban örültem, mint az enyémnek

Hoppá, itt már be is előzött

Majdnem sikerült fotó

Csukaportré Lali módra

Mikor már nálunk semmi nem történt, akkor megtörtént az, amire titokban mindannyian vágytunk. András egy hatalmas csukát akasztott, és emelt a csónakba. Később kiderült, hogy a maga 80cm-ével a nap hala volt.

András hatalmas csukája

Ahogy közeledett az este, egy fáradtabb volt mindenki. Úgy nézett ki, hogy már csukák is elfáradtak, vagy inkább jól laktak. Szépen lassan a kis társaságunk közelített a kikötő felé, de azért még útközben helyenként megálltunk dobálgatni. Zalánék és Andrásék már a parton voltak, amikor váratlanul kapásom volt. éreztem a határozott kopogtatást, de nem ült a bevágásom. Visszadobtam hát ugyanoda, és hihetetlen, de ugyanott másodszorra meg is akasztottam a nap utolsó csukáját.

Jól hajráztam

Az utolsó hal is visszaengedve

Ezzel a hajrával feljöttem az utolsóról a negyedik helyre, de ekkor ez már nem is érdekelt. Boldog voltam, hogy horgászhattam, együtt a barátokkal. Boldog voltam, hogy a végére mindenki fogott halat is (még én is). Bepakoltunk az autóba elbúcsúztunk és mindenki hullafáradtan hazatért. Ja és, hogy ki hányadik lett a versenyben? Kit érdekel az már…

Ennyire elfáradtunk

De jó hogy itt lehettünk!

Másnap délelőtt még mindig az előző napi történések hatása alatt, elkezdtem gondolkozni, hogyan is lehetne pozitív módon egy vagy két szóval jellemezni a barátaimat. Mert ugyebár mindannyian pergető horgászok vagyunk, de teljesen különböző stílussal, egyéniséggel. Hát akkor kezdem. Zalán a „kreatív elme”. Ő az közülünk, aki nem fél az újdonságoktól, viszont utál korán kelni. Szecsi , a „szerény profi”. Ő az, aki soha nem kérkedik a fogásaival, de már kétszer is tönkreverte csapatot. Máté az „ifjú padevan”. Ő a legfiatalabb közülünk, és mindenki kicsit szerintem a saját tanítványának érzi. Csak nehogy fejünkre nőjön! András a „csapatkapitány”. Ő a legnagyobb szervező közöttünk. Bármilyen baráti összejövetelünk készülődik, az ő keze biztosan benne van. Mellesleg rettenetesen kitartó, szinte már makacs ember. Lali az „örök vidám”. Ő az, aki akkor is tud mosolyogni, mikor nem fog semmit. Magamat nem jellemzem, nem lenne igazságos, majd megteszik a többiek, ha akarják. Hát ők az én „horgásztársaim”. Rendkívüli módon örülök, hogy összejött ez kis csapat, és remélem, még rengeteg közös pecánk lesz együtt. Persze vannak még olyan tagjai a csapatnak, akiket most nem tudtam bemutatni, mert nem is ismerem még őket személyesen. Ezúton is bíztatnám őket, hogy következő baráti pecát ne hagyják ki! Jó kis móka, jó társaságban. Mi kell még egy horgásznak? Na jó, talán egy-két hal nem árt….

Írta: Pintér Péter (szennyeslelkű)