Horgászat egy elfelejtett vízen
- Részletek
- Írta: Szabó Zoltán - Pesze Balázs
Horgászat egy elfelejtett vízen (avagy az én „titkosom”) 1. részGyermekkoromban rengeteg időt töltöttem a nagyszüleimnél. Iskola után, amíg anyámék nem értek haza a munkából, szombat, vasárnap, nyári szünetben. Abban az utcában ahol laktak sok korombeli kissrác volt. Legtöbbször fociztunk az utcán, de volt, hogy a mezőn játszottunk, vagy a patak parton rosszalkodtunk. Nagyapám sokat mesélt az ő gyermekkoráról, hogyan kalandoztak a határban, hogyan fogták a csukát a Hajta patakból a bátyjával. Más világ volt. Ha halat akartak enni, akkor a patakra mentek nem a boltba. A telepítés szót nem ismerték, a kis víz regenerálta, és évről évre megsegítette magát. Még apám is emlékszik erre az aranykorra. Sokszor, ha élmény nélkül térek haza a horgászatból, emlegeti a Zöld Híd alatt álló hatalmas csukákat. Aztán egyszer csak vége lett! Eltűntek a halak, eltűnt a víz, aszályos nyarakon épphogy csordogált valami a mederben. A gondozott partját benőtte a gaz. Amikor én horgászbotot vettem a kezembe a Hajta Patak halbősége már csak legenda volt!
… a nyaralásom reggelén , kevéssel az ébredés után jött ez a bizonyos telefon.
Egy sorozatot indítok útjára ezzel az írással, azoknak a horgásztársaimnak akik szeretik a hasonló vizeket, woblereket, cserkeléseket. Titkok nélkül szeretném megosztani, rengeteg fotóval ,videóval, a kis patak meghódításának apró mozzanatait, kezdve a fahalak születésével, tesztelésével, esetleg különleges fogásaikkal, más vizeken edződött horgászbarátok szemszögéből nézve, és a horgászat közben szerzett saját észrevételeimmel.
Horgászat egy elfelejtett vízen (avagy az én „titkosom”) 1. rész
01kép
Gyermekkoromban rengeteg időt töltöttem a nagyszüleimnél. Iskola után, amíg anyámék nem értek haza a munkából, szombat, vasárnap, nyári szünetben. Abban az utcában ahol laktak sok korombeli kissrác volt. Legtöbbször fociztunk az utcán, de volt, hogy a mezőn játszottunk, vagy a patak parton rosszalkodtunk. Nagyapám sokat mesélt az ő gyermekkoráról, hogyan kalandoztak a határban, hogyan fogták a csukát a Hajta-patakból a bátyjával. Más világ volt. Ha halat akartak enni, akkor a patakra mentek nem a boltba. A telepítés szót nem ismerték, a kis víz regenerálta, és évről évre megsegítette magát. Még apám is emlékszik erre az aranykorra. Sokszor, ha élmény nélkül térek haza a horgászatból, emlegeti a Zöld Híd alatt álló hatalmas csukákat. Aztán egyszer csak vége lett! Eltűntek a halak, eltűnt a víz, aszályos nyarakon épphogy csordogált valami a mederben. A gondozott partját benőtte a gaz. Amikor én horgászbotot vettem a kezembe a Hajta-patak halbősége már csak legenda volt!
Aztán tavasszal hallatott magáról a kis víz. A lehullott sok eső miatt kilépett a medréből és elöntötte a szántóföldeket, a hozzá közel eső házakból is ki kellett telepíteni néhány családot. Az ár levonult pár hét alatt és minden visszaállt a régi kerékvágásba, egészen Augusztus 20.-ig…
Biciklizni indultunk a családdal délután, a Zöld Hídnál megálltunk egy kicsit pihenni. Horgász ember lévén fél szemmel a vizet kémleltem, már ami látszott belőle. Az elburjánzott akácfák lombkoronája csak imitt amott engedett bepillantást a víz tükrére. Letámasztottam a bicajt és lesétáltam a partra. Először azt hittem, hogy káprázik a szemem, rengeteg küsz gyűrűzött a felszínen, élt a patak. A pont az i-re egy hatalmas rablás volt, amitől úgy meglepődtem, hogy majdnem megmártóztam a vízben. Hazafelé a feleségem biztatott, hogy miért nem próbálok itt horgászni. Nem kellett sokat győzködnie, elhatároztam, hogy másnap reggel szerencsét próbálok, ha mást nem, megúsztatom a napokban elkészült wobblereket.
02.kép
Az orsóm dobján a fonottat átlátszó damylra cseréltem, a kristály tiszta sekély víz miatt, befűztem az érzékeny botom gyűrűibe, majd Rapala füllel rögzítettem a pici fahalat. A sarokba támasztottam és lefeküdtem aludni. 4-kor csörgött az óra, öltözés, kávé, indulás. A felszerelt botocskát bedobtam az autóba, fényképező gépet a zsebembe, és már robogtam is a patak felé. Kb. két perc autózás után értem el az országutat. Ahogy közeledtem a hídhoz, leállítottam a motort, lekapcsoltam a fényszórót, így néma csöndben, sötétben parkoltam a híd szalagkorlátja mellé. Kiszálltam az autóból és bottal a kezemben osontam, macskákat megszégyenítő óvatossággal a kiszemelt álláshoz.
03.kép
A hídtól pár méterre az erdőből egy kibetonozott kanális torkollik a patakba, itt kövezett a meder. Valamikor egy gyermektábor szennyvízét vezették a Hajtába, mostanság szerencsére már tisztítják
04.
Erre a szegletre leguggolva vártam a derengést. A halak jelenléte nyilván való volt, de mivel még nem horgásztam itt, nem éreztem a távolságokat és nem akartam felakasztani az új wobblert a fákra. Nagyon nehéz volt, de sikerült kivárnom és a pirkadattal dobtam az elsőt. A kövek között vezettem a wobblert de nem történt semmi. Pár percet vártam a következő dobással és ismét a köveken kopogott a halacskám, amikor éles ütést éreztem a boton. Akasztottam, rövid huzavona után vettem ki a sügért. Egy pillanatra eszembe jutottak nagyapám szavai, a régi halbőség, és remegő kézzel dobtam a következőt. Ötöt szedtem ki a bandából öt dobással, mire rájöttek a turpisságra és odébbálltak.
05.kép
Néhány üres bevontatás után a helyváltoztatás mellett döntöttem. A híd pillérje mellé álltam takarásba, a zsinór végébe egy picit nagyobb csali került, majd csuklóból simítottam a tíz centis mélység tükrére a wobblert.
06.kép
Hagytam úszni a sodrással, mert nem tudtam átdobni a túloldalon lévő nádfalig. Amikor megérkezett a fahal a kívánt helyre, óvatosan megtartottam, majd picit rántva megindítottam.
Hallottam, ahogy rezzen a nádfal, mikor kivágott leshelyéből, és éles csobbanással marta el a csalimat az éhes ragadozó. Rögtön megállapítottam: ez nem sügér! Vadul cikázott jobbra, balra, szaltózva, agresszív fejrázással tudatta velem, hogy nem ízlik a szúrós reggeli. Mikor lehiggadt óvatosan szabadítottam meg a horogtól, és engedtem vissza az épphogy méretes csukagyereket.
07.kép
Pár perc múlva hasonszőrű testvére követte. Közben a nap első sugarai besütöttek a lombok között, megszüntetve minden mozgást a vízben. Készítettem néhány fotót majd hazafelé vettem az irányt. Hét órakor már otthon voltam, a család még aludt. Reggeli közben tudatosult bennem hogy mi is történt valójában. Fél óra horgászat egy hétköznapinak nem nevezhető vízen, hét darab kifogott hal, mindez öt percre az otthonomtól! Reggeli után csörögtem rá Balázs barátomra… Megtisztelve érzem magam, hogy átvehetem a „szót” néhány mondat erejéig, és remélem lesz még ezen kívül is néhány beszámoló, amit hozzáfűzhetek a készülő írásokhoz!
… a nyaralásom reggelén, kevéssel az ébredés után jött ez a bizonyos telefon.
Zéé, igen izgatott hangvételben ecsetelte a történteket.
08.kép
Emlékszem, többször is kihangsúlyozta a víz „kristálytisztaságát” és ez –talán a rengeteg áradás miatt- nagyon felspanolt engem is. Persze rögtön megbeszéltünk egy közös pecát, és erre hamarosan sort is kerítettünk.
Épp csak világosodott, mikor a partra érkeztünk. Csendben „füleltük” a vizet, de egyelőre mozgásnak semmi jelét nem tapasztaltuk. Előbb nálam fogyott el a cérna. Dobtam néhányat, majd Zoli percei következtek. Fogott is mindjárt az elején egy kölökcsukát. Már egy jó órája dobáltunk, de semmi nem történt. Én már legyintettem a dologra, kárpótlásul igyekeztem betelni a hely varázsával. A következő dobásra azonban Zolinak szép sügér jelentkezett a voblerére. Ez újra heveny dobálásra késztetett engem is. Az eredmény nem is maradt el. Kb. tíz percen belül, fogtam három szép sügeret, és végszóra egy igen harcos csukával is megajándékozott ez a szép patakocska. Elhatároztuk , hogy mára elég is volt ennyi , és ellátogattunk némi vizitre a közeli Galga-patakhoz . Sajnos mivel itt a víz inkább valami „sűrű kávészerű lére” emlékeztetett, itt a botok elő sem kerültek az autómból …
Egy sorozatot indítok útjára ezzel az írással, azoknak a horgásztársaimnak, akik szeretik a hasonló vizeket, wobblereket, cserkeléseket. Titkok nélkül szeretném megosztani, rengeteg fotóval, videóval, a kis patak meghódításának apró mozzanatait, kezdve a fahalak születésével, tesztelésével, esetleg különleges fogásaikkal, más vizeken edződött horgászbarátok szemszögéből nézve, és a horgászat közben szerzett saját észrevételeimmel.
Üdvözlettel: Szabó ZoltánHorgászat egy elfelejtett vízen (avagy az én „titkosom”) 1. rész
01kép
Gyermekkoromban rengeteg időt töltöttem a nagyszüleimnél. Iskola után, amíg anyámék nem értek haza a munkából, szombat, vasárnap, nyári szünetben. Abban az utcában ahol laktak sok korombeli kissrác volt. Legtöbbször fociztunk az utcán, de volt, hogy a mezőn játszottunk, vagy a patak parton rosszalkodtunk. Nagyapám sokat mesélt az ő gyermekkoráról, hogyan kalandoztak a határban, hogyan fogták a csukát a Hajta patakból a bátyjával. Más világ volt. Ha halat akartak enni, akkor a patakra mentek nem a boltba. A telepítés szót nem ismerték, a kis víz regenerálta, és évről évre megsegítette magát. Még apám is emlékszik erre az aranykorra. Sokszor, ha élmény nélkül térek haza a horgászatból, emlegeti a Zöld Híd alatt álló hatalmas csukákat. Aztán egyszer csak vége lett! Eltűntek a halak, eltűnt a víz, aszályos nyarakon épphogy csordogált valami a mederben. A gondozott partját benőtte a gaz. Amikor én horgászbotot vettem a kezembe a Hajta Patak halbősége már csak legenda volt!
Aztán tavasszal hallatott magáról a kis víz. A lehullott sok eső miatt kilépett a medréből és elöntötte a szántóföldeket, a hozzá közel eső házakból is ki kellett telepíteni néhány családot. Az ár levonult pár hét alatt és minden visszaállt a régi kerékvágásba, egészen Augusztus 20.-ig…
Biciklizni indultunk a családdal délután, a Zöld Hídnál megálltunk egy kicsit pihenni. Horgász ember lévén fél szemmel a vizet kémleltem, már ami látszott belőle. Az elburjánzott akácfák lombkoronája csak imitt amott engedett bepillantást a víz tükrére. Letámasztottam a bicajt és lesétáltam a partra. Először azt hittem hogy káprázik a szemem, rengeteg küsz gyűrűzött a felszínen, élt a patak. A pont az i-re egy hatalmas rablás volt, amitől úgy meglepődtem hogy majdnem megmártóztam a vízben. Hazafelé a feleségem biztatott, hogy miért nem próbálok itt horgászni. Nem kellett sokat győzködnie, elhatároztam hogy másnap reggel szerencsét próbálok, ha mást nem, megúsztatom a napokban elkészült woblereket.
02.kép
Az orsóm dobján a fonottat átlátszó damylra cseréltem, a kristály tiszta sekély víz miatt, befűztem az érzékeny botom gyűrűibe, majd Rapala füllel rögzítettem a pici fahalat. A sarokba támasztottam és lefeküdtem aludni. 4-kor csörgött az óra, öltözés, kávé, indulás. A felszerelt botocskát bedobtam az autóba, fényképező gépet a zsebembe, és már robogtam is a patak felé. Kb. két perc autózás után értem el az országutat. Ahogy közeledtem a hídhoz, leállítottam a motort, lekapcsoltam a fényszórót, így néma csöndben, sötétben parkoltam a híd szalagkorlátja mellé. Kiszálltam az autóból és bottal a kezemben osontam, macskákat megszégyenítő óvatossággal a kiszemelt álláshoz.
03.kép
A hídtól pár méterre az erdőből egy kibetonozott kanális torkollik a patakba, itt kövezett a meder. Valamikor egy gyermektábor szennyvízét vezették a Hajtába, mostanság szerencsére már tisztítják
04.
Erre a szegletre leguggolva vártam a derengést. A halak jelenléte nyilván való volt, de mivel még nem horgásztam itt, nem éreztem a távolságokat és nem akartam felakasztani az új wobblert a fákra. Nagyon nehéz volt, de sikerült kivárnom és a pirkadattal dobtam az elsőt. A kövek között vezettem a wobblert de nem történt semmi. Pár percet vártam a következő dobással és ismét a köveken kopogott a halacskám, amikor éles ütést éreztem a boton. Akasztottam, rövid huzavona után vettem ki a sügért. Egy pillanatra eszembe jutottak nagyapám szavai, a régi halbőség, és remegő kézzel dobtam a következőt. Ötöt szedtem ki a bandából öt dobással., mire rájöttek a turpisságra és odébbálltak.
05.kép
Néhány üres bevontatás után a helyváltoztatás mellett döntöttem. A híd pillérje mellé álltam takarásba, a zsinór végébe egy picit nagyobb csali került, majd csuklóból simítottam a tiz centis mélység tükrére a wobblert.
06.kép
Hagytam úszni a sodrással, mert nem tudtam átdobni a túloldalon lévő nádfalig. Amikor megérkezett a fahal a kívánt helyre, óvatosan megtartottam, majd picit rántva megindítottam.
Hallottam ahogy rezzen a nádfal, mikor kivágott leshelyéből, és éles csobbanással marta el a csalimat az éhes ragadozó. Rögtön megállapítottam: ez nem sügér! Vadul cikázott jobbra, balra, szaltózva, agresszív fejrázással tudatta velem hogy nem ízlik a szúrós reggeli. Mikor lehiggadt óvatosan szabadítottam meg a horogtól, és engedtem vissza az épphogy méretes csukagyereket.
07.kép
Pár perc múlva hasonszőrű testvére követte. Közben a nap első sugarai besütöttek a lombok között, megszüntetve minden mozgást a vízben. Készítettem néhány fotót majd hazafelé vettem az irányt. Hét órakor már otthon voltam, a család még aludt. Reggeli közben tudatosult bennem hogy mi is történt valójában. Fél óra horgászat egy hétköznapinak nem nevezhető vízen, hét darab kifogott hal, mindez öt percre az otthonomtól! Reggeli után csörögtem rá Balázs barátomra… Megtisztelve érzem magam ,hogy átvehetem a „szót” néhány mondat erejéig , és remélem lesz még ezen kívül is néhány beszámoló , amit hozzáfűzhetek a készülő írásokhoz !
… a nyaralásom reggelén , kevéssel az ébredés után jött ez a bizonyos telefon.
Zéé , igen izgatott hangvételben ecsetelte a történteket.
08.kép
Emlékszem ,többször is kihangsúlyozta a víz „kristálytisztaságát” , és ez –talán a rengeteg áradás miatt-- nagyon fel spanolt engem is. Persze rögtön megbeszéltünk egy közös pecát , és erre hamarosan sort is kerítettünk.
Épp csak világosodott , mikor a partra érkeztünk. Csendben „füleltük” a vizet , de egyelőre mozgásnak semmi jelét nem tapasztaltuk. Előbb nálam fogyott el a cérna. Dobtam néhányat , majd Zoli percei következtek. Fogott is mindjárt az elején egy kölökcsukát. Már egy jó órája dobáltunk , de semmi nem történt. Én már legyintettem a dologra, kárpótlásul igyekeztem betelni a hely varázsával. A következő dobásra azonban Zolinak szép sügér jelentkezett a voblerére. Ez újra heveny dobálásra késztetett engem is. Az eredmény nem is maradt el. Kb. tíz percen belül , fogtam három szép sügeret , és végszóra egy igen harcos csukával is megajándékozott ez a szép patakocska. Elhatároztuk , hogy mára elég is volt ennyi , és el látogattunk némi vizitre a közeli Galga-patakhoz . Sajnos mivel itt a víz inkább valami „sűrű kávészerű lére” emlékeztetett , itt a botok elő sem kerültek az autómból …
Egy sorozatot indítok útjára ezzel az írással, azoknak a horgásztársaimnak akik szeretik a hasonló vizeket, woblereket, cserkeléseket. Titkok nélkül szeretném megosztani, rengeteg fotóval ,videóval, a kis patak meghódításának apró mozzanatait, kezdve a fahalak születésével, tesztelésével, esetleg különleges fogásaikkal, más vizeken edződött horgászbarátok szemszögéből nézve, és a horgászat közben szerzett saját észrevételeimmel.
Üdvözlettel: Szabó Zoltán