Újra a Zagyván...

Részletek

Írta: Pesze Balázs

Újra a Zagyván...

…emlékeimben még élénken él a tavalyi év utolsó horgászata a Zagyván. Hazafelé jövet végig gondoltam az eltelt szezont . Végigszaladtak  a gondolataim  sok szép élményen , és persze legalább ennyi kudarcba fulladt próbálkozás  is megjelent előttem.

Igazából ez volt az első horgászidény, amit szinte kizárólag a Zagya folyónak szenteltem.

Persze ebben azért benne van egy jó barát „közreműködése” is. Anno, Zoli barátommal vetődtünk ennek a szép vadregényesen változatos víznek a partjára. Eleinte, elég bátortalanul kóstolgattuk az itteni lehetőségeket. Mindkettőnk elé teljesen új környezetet, új módszereket terített ez a csodálatos vízi világ. Úgy gondoltam magamban, véget ért egy teljes szezon, és talán a tanulópénzt megfizettük már, mindketten az utolsó fillérig.  A sok szép fogás emléke, és a számtalan átbeszélt kaland minket igazol. Befogadott végre a folyó…

Közben lassacskán elszaladt felettünk a tél. Mivel közvetlen kollégák is vagyunk, egymást váltjuk a műszakokban, szinte nem telhet el úgy egy nap sem, hogy nem esne több-kevesebb szó a horgászatról, legtöbbször a Zagyváról.

Így vártuk az idei tavaszt is. Bizakodva néztük napról napra a vízállásokat, és epedve készültünk az első cserkelésekre.  Március vége felé lehetett, mikor végre minden körülmény összeállt, indulhatott az idei első peregetés. Ezt a rá következő két-három hétben még sok másik követte, és a folyó igen bőkezűen mérte ajándékait. Fogtuk egyre másra a szép domolykókat, és egyre csak azt beszéltük – ha ez a szürke koratavasz - ilyen szép fogásokkal telik, vajon milyen lesz az igazi szezonban a folyó. Aztán jöttek azok a bizonyos áprilisi események, csak esett és esett napokon, heteken keresztül. Mintha csak egy kisgyerektől vették volna el a kedvenc játékát, úgy hiányzott mindkettőnknek a folyó… persze ha belegondolok, mi még olcsón megúsztuk…

Ma is elszomorít, ha azokra az emberekre gondolok akiknek a puszta léte volt a kérdés ezekben a nehéz időkben.
Egy darabig bizakodtunk - örökké nem eshet - csak elérkezik majd végre a jó idő.
Azt egyikünk sem gondolta volna, hogy csaknem egy őszig tartó böjt következik ezek után.

Sajnos ez mégis így alakult. És ahogy teltek a hetek, a kezdeti bizakodás után én teljesen
elpártoltam a Zagyvártól.  Hónapokon keresztül lehetetlenné tette a horgászatot a vízállás.
Zoli igyekezett tartani bennem a lelket, de én június vége felé már csak legyintgettem…
Ennek idénre már annyi. Más vizeken kerestem a „vigaszt” és szerencsémre akadt is egy két szép élményem, néhány szép hal képében.

Aztán augusztus közepének egyik szombatján, éppen egy kötelező túlóra szürke délelőttjén, megtörni látszott végre az a bizonyos… Jött Zolitól egy sms „hali kiugrottam reggel a Zagyvára, a templomszegletnél két domi, és egy süllő akadt, most gurulok át a következő helyszínre”

Na több sem kellett nekem, eldobtam minden munkával kapcsolatost, és szinte remegve hívtam a jó barátot. Vagy fél órán keresztül ecsetelte szinte percről percre az eseményeket. Én persze ezen rögtön begőzöltem. Pedig ekkor még nem is sejtettem, hogy nemsokára jön a következő üzenet. Ha jól emlékszem dél körül jelzett a telefonom… „most fejeztem be a jákóhalmai részen a pergetést, húszig számoltam a csukákat„. Ezt olvasva  nálam végképp leszaladt a redőny. Persze rögtön átbeszéltük az eseményeket, és már a közös visszatérést fontolgattuk.

Ami ezután következett azt nem szeretném túlragozni, inkább segítségül hívtuk az egyik kollégánkat. Megkértük Feri barátunkat, hogy segítsen nekünk egy remekbe szabott videóval megörökíteni egy nem mindennapi pergetés szép emlékeit.

Mit is mondhatnánk, ezúton is nagyon köszönjük és, hogy Zolit idézzem „ez nagyon pazarra sikerült”.

A videó tanulsága szerint azért az áradásoknak volt némi jótékony hatása is, persze azért reménykedünk, hogy most egy darabig elfelejthetjük azokat a hatalmas vizeket, és végre a horgászaté lesz újra a főszerep…

Végezetül még egy utolsó gondolat.

Reméljük, hogy ezek a paradicsomi állapotok minél tovább megmaradnak, és sok jó érzésű a természetet, halat szerető horgásszal találkozhatunk majd a Zagyva partján ezek után is.

Írta: Pesze Balázs