A sikerhez vezető út nagyon rögös. Sok osztályt ki kell járni amíg a gyerekek tapasztalt felnőtté válnak. Az iskolában nem tanulnak meg mindent, hanem a nap mint nap átélt örömökkel és csalódásokkal teljesedik ki tudásuk. Nincs ez másként a horgászatban sem. Nem elég tisztában lenni a szakirodalomban foglaltakkal, szakírók által leírt összefüggésekkel, horgászni kell, és közben csöndben tanulni az örömökből és csalódásokból, tapasztaltabb horgászoktól.

Egy vasárnap délután gördült át a horgász autója az öreg hídon. A traktorok vájta mély kátyúkat kerülgetve megfontoltan állt meg az út szélén. Kiszállt, majd visszasétált a hídhoz, rákönyökölt a rozsdás korlátra és bámulta a vizet.

A látvány gyönyörű volt, a folyó csillogva szaladt a ráboruló méregzöld lombkoronák alatt, kishalak gyűrűztek, a csontig hatoló csendet csak néha törte meg, egy a virágportól megrészegült bogár csobbanása. A bal parton volt néhány kényelmesnek mondható kitaposott horgászállás, valószínű hogy a helyiek alakították ki, alkalmassá téve a könnyed horgászatra. Gondolta innen megfoghatja az áhított domolykóit, és visszaballagott az autóhoz. Elővette a kalaptartón pihenő botját, majd precízen egymásba illesztette a két tagot. A gyűrűkbe befűzte a zsinórt és apró fahalacskát kötött a végére. Leereszkedett a keskeny lépcsőn, ami a töltésről vezetett a folyó partjára, és reményekkel teli kezdte eregetni a maga készítette wobblert. Sorra végigjárta az állásokat, minden ígéretesnek tűnő helyet meghorgászott, de a domolykók rá sem hederítettek a csábosan mozgó fahalra. Már jócskán eltávolodott, és az  ösvény is kezdett szűkülni, nyoma sem volt már a kényelmes horgászhelyeknek, amikor hitét vesztve elindult vissza. Gondolta, közel a hídhoz, még megáll és az előző pecából maradt pár szem csontkukacot elhasználja. Útközben még dobott párat de nem történt semmi. Egy kis tisztáson állt meg, innen jól rálátott a hídra és a mellette parkoló autójára. Előtte a buján kvargó víz nagy mélységet sejtetett, és ha már domolykót nem sikerült fogni, itt talán lakik pár éhes keszeg amitől halszagú lesz a keze. Táskájából apró horgot és ólmot bányászott elő, a zsinórról levágta az érintetlenül maradt műcsalit, majd elkészítette a bonyolultnak nem mondható szerelékét. A tavalyi áradáskor partra vetett uszadékfák közül választott egy ágasnak valót, kihegyezte, majd a puha iszapba szúrta. A horgot fölcsalizta és a forgó közepébe dobta. A botot az ágasba fektette, majd mellékuporodott a fűbe.  

 

Nem kellett sokszor a nyél után kapkodnia, apró keszegek ütötték néha a spiccet. Talán el is bóbiskolt két hal között, mikor a hídra pillantva meglátta a két biciklis alakot. Először arra gondolt hogy valami rosszban sántikálnak, az autót méregették, majd a vizet kezdték kémlelni, és kiszúrták a horgászt is ahogy a botja mellett a fűben heverészik. Egy jó húsz perc is eltelt, mire az egyik alak a biciklijét a korlátnak támasztva elindult a horgász felé. Ahogy közeledett a kis ösvényen, egyre inkább körvonalazódott hogy az ismeretlen közelebb van a tízhez mint a húszhoz. Vékony arcú, szőke, kék szemű kissrác volt. A horgász első gondolata az volt, ahogy odalépett elé és jóízű tájszólással köszöntötte, mintha Bendegúzt látná az indul a bakterházból. Bemutatkoztak egymásnak és beszédbe kezdtek elegyedni. A fiú rácsodálkozott a horgász csillogó drága felszerelésére, majd megkérdezte hogy milyen halra horgászik. Domolykóra, jött a válasz félvállról. Nagy csend következett, a fiú csak ráncolta a szemöldökét, majd válaszolt a horgásznak. –Itt bizony nem fog domolykót! Ravasz hal az, nem szereti a nyüzsgést! A horgász elbizonytalanodott, határozottsága egy pillanat alatt elszállt, pláne amikor Bendegúz megmutatta, az ütött köpött telefonján a minap elejtett két halat. Rá kellett döbbennie hogy a fiú fiatal kora ellenére többet tud a domolykókról. A horgász félretette minden gőgét, és mint kisdiák a tanár bácsit, kezdte kérdezgetni Bendegúzt a hal fogásának tudományáról, ő pedig önzetlenül válaszolt minden kérdésre. Hová vannak beállva az öreg halak, hogyan kell megközelíteni őket, hová kell dobni a csalit, és talán a legfontosabb: kerülni kell a kitaposott horgászhelyeket!

 

Miután minden kérdés válaszra talált, illedelmesen elköszöntek egymástól. A horgász azóta sokat járta a folyót, de Bendegúzzal nem találkozott többé. Pedig köszönettel tartozik az azóta megfogott rengeteg domolykóért…

 

Írta: Szabó Zoltán