Újra nyúlik a gumi…

Részletek

Írta: Karácsony András

Újra nyúlik a gumi…

Talán öregszem, vagy csak a nyitottság, magam sem tudom, de változom folyamatosan, ez biztos. Nem csak a munkában, nem csak a családban, a horgászatban is. Az idei év meglepetései közé tartozik sokak szemében, hogy belekóstoltam a legyezés módszerébe, sőt felszerelésem is van, és magam kötöm a legyeket is. Nem azért mintha unnám a békéshalakat, és a kedvenc rablóhalam (csuka) horgászatát, hanem mert ezt hozták a lehetőségek. Azonban ha a helyzet úgy hozza, egy másik kedvenc módszeremet is szívesen gyakorlom, ez pedig a rakós botos pontyozás. Bár csak néhány alkalommal jutottam el Tamáshoz Venyimre a 2010-es évben eddig, mégis szinte hazajárok. Köszönhetően Tamás vendégszeretetének, a halsűrűségnek, és az úszós tó általi nyugodt környezetben történő horgászatnak. Legutóbbi horgászataim során nem volt sok szerencsém, picit azt éreztem, hogy túl jó dolgukban nem tudják a halak, hogy mit is kell tenni a horgász kedvéért (vagy éppen elfelejtettem horgászni?). Azonban a legutóbbi horgászatom a vártnál jobban sikerült, ezért szeretném megosztani veletek.

Ha neki jó volt az a hely, akkor nem is jó lesz. Emlékeztem vissza erre a képre, mely még 2008. májusában készült egy kapásokban szegény napon. Először csak láda nélkül próbáltam ki a stéget, de mivel stabilnak nyilvánítottam, ezért berendezkedtem. Az előkészített rakós a már megszokott TM Genius Carp, a topsetben lila preston csőgumi, mely - jogos kritika a tógazdától - „olyan petyhüdt módon van megfeszítve, mint az a bizonyos férfi testrész”. Sebaj, így legalább nem pattog a kilós ponty a vízfelszínen bevágáskor. A szerelék 17/17-es, az úszó fél grammos TM Carperior. A súlyozásban semmi extra, csak amit szoktam. Főólmozás + jelző az előkén, jelző és előke fekszik a fenéken.

Hanyag módon kézzel szórtam be egy kis kukoricát az úszó köré, s a horogra is két szem csemege került. A horogról még nem esett szó, és nem is fog. Egyszerűen azért, mert variáltam, háromféle horgot is használtam, és egyik sem volt a megfelelő. Na de talán legközelebb, mert Tamástól kaptam két csomag horgot, ami állítólag jó. Ezúton is köszönöm neki.

Az első pontyra nem kellett sokat várni. Határozottan vitte az úszót, szinte alig volt időm kivenni a botot a tartóból. Hevesen védekezett, gondolom meglepődött, hogy a terített asztal mellől elszólítom, és még a száját is szúrja valami. Kiélveztem a fárasztást, de mondhatjuk úgy is, hogy megküzdöttem vele, és nem bírtam normálisan felhúzni merítéshez, de csak valahogy belekerült a merítőbe. Olyan szép darab ponty volt, hogy ment is vissza fotózás után.

Napunk második hala - Csanád barátom egyetlen hala - e szép ponty a nád mellől jött egy igen erős felszereléssel. Hozzá is tenném, ha nekem kellett volna nád mellé horgászni, akkor én is azzal a vad cuccal horgásztam volna, mert bevágás után rögtön a nád fele indultak a pontyok. Ilyenkor elő sem veszem a rakóst.

Az újabb etetés hatására érezhetően több hal lett az etetésen, sok volt a beleúszás, amire nem bevágtam, hanem lassan emeltem egyet a boton, s a halak tovább úsztak a horog testbe akadása nélkül. De egy váratlan pillanatban emelkedni kezdett az úszóm. Félve emeltem meg a botot, nem akartam külső akadást. A hal aztán olyan kirohanásokat produkált, amire nem számítottam. Szerencsémre távol ültek tőlem, ezért volt helyem és időm is fárasztani.

Helyem berendezkedve kényelmes volt, leszámítva, hogy még fényes nappal is viszonylag sok szúnyog zargatott, de nem befolyásolta a horgászatot.

A következő generáció tudatos felkészítése legalább olyan fontos, mint a saját magunk szórakoztatása. Fordítsunk rá lehetőségeinkhez képest sok időt és fáradtságot, hiszen rajtunk, és rajtuk is múlik, hogy mi lesz vizeinkkel.

Ragozhatnám órákon át, hogy még mennyi minden történt, de nem teszem. A végtelenül egyszerű módszer, etetés, csali (2 doboz csemege egy délelőttre) meghozta elém a halakat, és a szerencsémnek is köszönhetően délben 8 ponttyal fejeztem be a horgászatot. Volt benne bő kilós, kettes, közel hármas. Jól éreztem magam, és jó érzéssel gondolok vissza a bablevesre, mellyel a házigazda lepett meg minket, melyet jóízűen fogyasztottunk el a hűvösben, hiszen ekkorra a már megszokott viharokat megelőző kánikulai melegben lehetett ismét részünk.

Mindenkinek hasonlóan eredményes és gazdaságos horgászatot kívánok! Találkozunk a parton!

Írta: Karácsony András

Fotó: Karácsony András, Weisengruber Csanád