f m
Copyright 2021 - All right reserver! pecavilag.hu 2007-2017

Domizzunk - Pergetőbottal 2.


Wobblerkészítés gyorsan, egyszerűen - lépésről lépésre

Ha szeretnénk a rablóhalak természetes táplálékait - jelen esteben az ivadékhalakat - imitálni és emellett barkácshajlammal áldott meg minket az ég, akkor a wobblerkészítés eléggé remek terep ahhoz, hogy kibontakoztassuk képességeinket. Hogy megéri-e pepecselni ezzel a dologgal, mikor a boltok polcai roskadoznak a bőséges és mondhatni minden igényt kielégítő műcsali választék súlya alatt? Ezt mindenki döntse el saját maga.

 

 

Nézzük meg mik azok az alapanyagok, amiket be kell szereznünk; ugyanis a szép végeredmény alapfeltétele, hogy minőségi anyagokból dolgozzunk.

alapanyagok

Hozzávalók: fa (balsa, abachi, uszadékfa), kétkomponensű műgyanta (Uverapid 20), rozsdamentes acélhuzal, háztartási alufólia, festék (lakk szpré - fekete, fehér, arany; hibajavító -sárga, fekete), visszaválthatós PET palack.

Szerszámok: hobby fűrész, barkács satu, csiszolóvászon (P60, P120), kúposcsőrű fogó, olló, sniccer, műszerész csavarhúzó.

Fogjunk is hozzá!

 

 

sablon

Első lépésben készítsünk egy sablont. Erre azért van szükség, mert nem kizárt, hogy sikerül egy nagyon jó mozgású csalit összehozni és ha esetleg elragadná tőlünk a balsors, készíthessünk egy hasonlót; vagy hogy eleve több megközelítőleg egyforma darabot tudjunk készíteni (pl más-más színben, vagy eltérő méretű/formájú terelőlapkával). A sablont készíthetjük saját intuícióinkat követve, valamint egy-egy ismert, bevált  márkát másolva. Na szóval készítsünk egy sablont, helyezzük egy megfelelő méretű lécre - ebben az esetben abachi fára - ...

 

wobi

majd rajzoljuk körbe.

 

wobbler

Vegyük elő éles késünket és faragjuk ki nagyjából, az előrajzolt vonalakat épphogy megközelítve.

 

wobbler

Nem kell elfinomkodni, ez a szint bőven elég a faragásból.

 

wob

Fogjuk be munkadarabunkat a satuba. A következő munkafázishoz egy nagyon egyszerű eszközt készítettem. Egy vékony, kb. 2cm széles akác lécre P60-as csiszolóvásznat ragasztottam.

 

...

Szálirányra merőlegesen csiszoljuk le az anyagot a vonalig. Egy-két előtolás elég, és el is érjük a kívánt eredményt -ha nem bánunk a fával kesztyűs kézzel. Ezt a durva bánásmódot csak az abachi, és a jól kiázott, szinte szálirányát vesztett uszadékfa tolerálja, ha balsánk van, azzal bánjunk finomabban. Egyre figyeljünk, hogy a helyes síkot megtartsuk (fémipari alapképzésben részesültek előnyben...).

 

...

1-2 perc alatt elérjük a kívánt eredményt.

 

...

Vágjuk be fűrészünkkel a drótozás helyét, ez a bemetszés szolgál a továbbiakban szimmetriatengelyként is. Erre a szimmetriára amíg kész nem vagyunk, folyamatosan ügyeljünk.

 

...

Ha már ilyen gyorsan eljutottunk idáig, készítsünk is gyorsan még egy testet.

 

...

Rajzoljuk meg a halunk alakját - alulnézetből. Én ehhez nem használok sablont, megrajzolom szabadkézzel, szemre - ész nélkül.

 

...

A megrajzolt vonal mentén faragjuk le a felesleget; jómagam ezt sem finomkodom el... csupán egy-egy háncs mindegyik vonal mentén. Eztán előveszem jól bevált reszelőmet és egy pár erélyes mozdulattal kialakítom a profilt.

 

...

Ha jó "éles" a vászon, ez a fázis is megvan 1-2 perc alatt.

 

...

A munkadarab éleit lesarkalom, majd az így keletkezett éleket szintén lekapom - természetesen ezzel a hasznos célszerszámmal.

 

...

Tulajdonképpen kész a test. Az oldalán látható marásnyomokból látszik, a vászon harapja ám az anyagot rendesen.

 

...

Egy éppen kétszer "finomabb" , P120-as vászonnal tessék -lássék átcsiszolom a testet, csak a miheztartás végett.

 

...

Most a drótváz következik. Ehhez 0,8mm átmérőjű rozsdamentes acélhuzalt használok. Először is egyengessük ki a drótot. Vágjunk le kb. 1 méternyi darabot, egyik végét rögzítsük stabilan (én az udvaron egy kerítésoszlophoz szoktam), másik végét fogjuk meg fogóval úgy, hogy arra egy két menetet feltekerünk, majd kezdjük el húzni jó erősen, addig, amíg azt nem érezzük, hogy elkezd nyúlni. Ekkor levágjuk a rögzítési pontokat, és méretre daraboljuk a már nyíl egyenes acélhuzalunkat. Fogjuk be a satuba a műszerész csavarhúzót  (vagy akár egy szöget), és hajtsuk rá a drótot.

 

...

Hajtsunk a huzal szárain kifelé kb. 45 foknyit, a képen látható módon...

 

...

majd tegyük vissza a csavarhúzóra, és egy fogó segítségével zárjuk össze a fület.

 

...

Tegyük a drótot a készülő fahal bevágásába, hogy lássuk, hová kerül az "orrkarikája".

 

...

Hajtsuk rá ezt a részt is a csavarhúzóra az előzőekben taglalt eljárással.

 

...

A két rögzítő szem között, kb . kétharmadnyi távolságban képezzünk ki még egy fület, ami majdan a hasi horog rögzítésére szolgál. Először hajlítsuk ki a drótot annyira, hogy a fő szállal derékszöget zárjon be.

 

...

Helyezzük a wobiba, hogy lássuk, mekkora legyen a fül.

 

...

Egyszerűen kézzel ráhajtjuk az eddig is használt csavarhúzóra...

 

...

majd a drótot visszahajtjuk, úgy, hogy a fő szállal párhuzamos legyen. Az így elkészített drótozást a gyanta olyan szinten megfogja, hogy gyakorlatilag kitéphetetlen a testből. Bár nem hiszem, hogy domolykózás közben ekkora igénybevételnek lenne kitéve...

 

...

Próbáljuk bele a testbe és ha úgy ítéljük meg, hogy jó, akkor jöhet a ragasztás. (Ha nem stimmel a méret, ne hajtogassuk vissza, ne is dobjuk el. Tegyük el, hátha jó lesz egy késsőbbiekben készülő testbe, ehhez meg készítsünk újat.)

 

...

Nyomjunk ki egy sík felületre mindkét komponensből azonos mennyiséget, majd alaposan keverjük össze - naná, hogy egy csavarhúzóval. Várjunk vele pár percet...

 

...

majd töltsük fel a hasi bevágást a gyantával.

 

...

Tegyük a drótot a helyére, majd töltsük ki a fennmaradó részt gyantával. Ezekbe a karcsú minnow fazonokba én nem teszek külön ólmozást. A teljes tömeget az alkotóelemek össztömege alkotja. A hasi bevágásban található drót és gyanta, valamint a kulcskarikák és a horgok megfelelő stabilitást adnak a wobinak, mintegy tőkesúlyként funkcionálnak.

 

...

Tegyük a fahalakat vágással felfelé vízszintes helyzetbe, rögzítsük és várjuk meg amíg megköt. Erre a célra egy kiszuperált legyesdoboz bélését rendszeresítettem.

 

...

Ha megkötött a gyanta, keverjünk egy újabb adagot. Fogjuk meg egy csipesszel az orrkarikát, majd kenjük be a testet a csavarhúzóval, ügyelve a gyanta egyenletes eloszlására.

 

...

Akasszuk fel a őket száradni. Forgatást ebben a fázisban még nem igazán igényel, ugyanis a gyanta egy részét a fa felülete magába szívja.

 

...

Mire eddig elrünk, talán már tudjuk, milyen dizájnnal fognak a wobblereink elkészülni. Mivel két testünk van - és én szeretem a minimálsztájl-t -, csináljunk egy ezüstszínűt, meg egy feketét. Vágjunk egy darab alufóliát, fektessük egy deszkára (vagy akár egy újságra...) és ejtsünk egy 3-4mm-es bemetszést a közepén. Ebbe a bemetszésbe kerül a wobbler hasi rögzítőfüle.

 

...

Húzzuk át a fület a résen, majd határozottan simítsuk rá a fóliát a gyantás (a lekenést követően szinte rögtön fóliázunk) testre. Csak semmi cicó; bátran! Ha egy-két gyűrődés marad, majd elfüntetjük. A hát közepén simítsuk össze a széleket, majd vágjuk körbe ollóval.

 

...

Készítsünk elő egy sűrűn rovátkolt nyelű szerszámot vagy egy reszelőt.

 

...

Hengereljük, dolgozzuk el a fóliát, mint nagyi a tésztát kedvenc sodrófájával; így megkapjuk a várt pikkelymintát.

 

...

Keverjünk egy adag ragasztót, és hordjuk fel a testre.

 

...

Akasszuk fel. Mivel a fólián már könnyen megcsúszik a gyanta, forgassuk, amíg el nem kezd kikristályosodni. Forgató nélkül is egyszerűen meg tudjuk oldani. Ugyanis felakasztás után...

 

...

időnként fordítunk rajta 180 fokot. A rögzítéshez 'S' alakú kampókat hajtottam.

 

...

Ha már annyira "meghúzott" a gyanta, hogy foglalkozhatunk mással is, de még lágy, ragacsos a festéshez; csináljuk meg a terelőlapkákat - ezzel is előrébb vagyunk. Először is készítsünk sablont. Fogjuk rá bal kezünk mutatóujjával egy PET darabkára, majd egyszerűen, határozottan vágjuk körbe egy éles, erős ollóval.

 

...

Ha maradna rajta sorja, finom csiszolóvászonnal kapjuk le. (P360)

 

...

A wobblerbe kerülő végeit 'V' alakban vágjuk be.

 

...

Ha tehetjük, wobblerünket tegyük ki a napra. Lehet, hogy rosszul látom, de mintha a napsugaraktól gyorsabban zajlana le a kikristályosodás. 5-6 óra alatt eléri a festhető szintet. Az orrkarikába akasszunk egy hosszabb kampót, és húzzunk rá (a drótra és a rögzítő szemre is) egy szelepgumi, vagy egy elektromos vezetékről blankolt műanyag darabkát (de tekerhetünk rá szigetelőszalagot is). Ez egyrészt megvédi a drótot a festéktől és azt a későbbiekben nem kell lekaparnunk - nem sértve így a felületét, gondoljunk a Rapal-fülre -; másrészről pedig fixálja a fahal helyzetét, amit így biztosabban tudunk festeni.

 

...

Ezüst halunk hátát fújjuk meg feketével, hasát fehérrel.

 

...

A másik testet fújjuk telibe feketével.

 

...

Kis száradás után a hátrészt finoman szórjuk meg metál arannyal.

 

...

Cseppentsünk egy pici sárga festéket (Holts hibajavító) egy sík felületre. A festék felszínére illesszünk - tehát ne mártsuk bele - egy hurkapálcát és ezzel pecsételjük fel az íriszt.

 

...

Kis idő múlva ezt ismételjük meg fekete festékkel, majd egy visszacsiszolt kör keresztmetszetű fogvájóval pecsételjük fel a pupillát. Most kezd igazán wobbler kinézete lenni munkadarabunknak.

 

...

Használhatunk "bóti" szemet is. Én nem szoktam, de mivel nemrégiben kaptam, gondoltam kipróbálom.

 

...

Öntapadós kivitelezésének köszönhetően nem nehéz vele bánni. Ragaszzuk fel halunkra, majd simítsuk rá erőteljesen.

 

...

Mivel a festékek gyorsan száradnak, nem kell túl sokat várni és bevonhatjuk az egész testet egy újabb gyantaréteggel. Ettől lesz szép homogén a felület. Figyeljünk oda, hogy egyenletesen hordjuk fel  (természetesen a jól bevált) csavarhúzónkkal. Forgassuk amíg el nem kezd kikristályosodni.  (Ha otthon vagyunk egész nap, és reggel fogtunk munkához, kb. most esteledik ránk, úgyhogy térjünk nyugovóra, reggel folytathatjuk...)

 

...

Reggelre tökéletesen megköt a gyanta, jöhet a következő lépés. Az orrkarikát fogjuk be a satuba, a wobbler másik végét fogjuk meg balunkkal és fűrészeljük be a terelőlapka helyét. Én sacc/kb alapon szoktam belőni a nyelv dőlésszögét, attól függően, hogy mennyire mélyretörőt szeretnék. (Minél meredekebb a lapka, annál kevésbé parancsolja mélyre a wobit.)

 

...

Próbáljuk a nyelvet a helyére. Ha nem jól áll, akkor most még könnyen változtathatunk a dolgon. Ha minden OK, akkor keverjünk egy adag gyantát.

 

...

Töltsük fel a bevágást a ragasztóval...

 

...

majd nyomjuk bele a lapkát. Állítsuk be, hogy a lehető legszimmetrikusabb legyen. Akasszuk fel addig, míg megköt a ragasztó.

 

...

Eltávolítjuk a fülekre került festéket, gyantát; ellátjuk kulcskarikával, horoggal és kijelenthetjük, hogy kész - nem egészen 24 órával a kezdés után.

Ha próbaúsztatásnál nem adja a várt eredményt, az esetek túlnyomó részében az aberrált mozgás az orrkarika hangolásával kiküszöbölhető. A képlet egyszerű: mindig a kitöréssel ellentétes irányba kell finoman, nagyon kis mértékben hajlítani.

 

...

Persze a dizájnba belevihetünk még egy kis kopoltyú motívumot...

 

...

... sőt, előadhatjuk arany színű fóliával.

 

...

Használhatunk sokkolóan rikító szineket is.

 

sebes

De alkalmazkodhatunk kedvenc halaink - helyi vagy időszakos - táplálkozási szokásaihoz is. Ehhez mérten készíthetünk szivárványos- és sebes pisztráng utánzatot...

 

...

"keszeget"...

 

...

vagy épp bogár imitációt. Ha ehhez hozzávesszük a különféle típus és méret variációkat, a lehetőségek tárháza végtelen.

Ha elégedettek vagyunk a munkánkkal, akkor - hogy visszakanyarodjunk a bevezetőben felvetett kérdéshez - már megérte.

 

Sándor Ferenc

 

Ui.:

Hálás köszönet illeti Benyhe Jánost és Murányi Tónit - az iránymutatásaik nélkül ezek a fahalak még úgy sem néznének ki, ahogy...