Domizzunk - Pergetőbottal

Részletek

Írta: Sándor Ferenc

Miniwobbler domolykóra - lépésről lépésre

Említettem már azt a bizonyos MAHOR cikket, mely hatására elkezdtem barkácsolni. Nézzük most meg, hogyan is néz ki ez a minicsali, ami forradalmasította a domolykó pergető horgászatát részemről.
Aki arra számít, hogy egy csilli-villi ragyogó műhal képe és annak elkészítési folyamata fog itt megjelenni, az bizony csalódni fog. Ez a wobbler egyszerű mint az ék. Elkészítése sem bonyolult; felhasznált anyagok tekintetében sem igényel semmi extrát. Kinézete is puritán; igazi "Chokito".

 
A felhasznált anyagok: fa (balsa, abachi, uszadékfa), kétkomponensű műgyanta, rozsdamentes acélhuzal (esetünkben a kis méret okán egy kiegyengetett GEM kapocs is megfelel a célnak), sárga és fekete festék.

Szerszámok: hobby vagy lombfűrész, egy kúpos csőrű fogó, egy műszerész csavarhúzó, sniccer, csiszolóvászon és nagy segítség, de nem elengedhetetlen egy barkács satu.

 
A kiválasztott anyag jelen esetben egy 1 cm vastagságú abachi léc. Erre rajzoltam elő egy 2,5x1cm-es téglalapot. A téglalapból pedig kialakítunk egy tetszőleges paralelogrammát.

 Vágjuk ki fűrészünkkel a testet, ügyelve hogy nagyjából egyenes síkokat vágjunk.

 Következő lépésként ejtsünk egy hosszanti bevágást a hasi részen - ebbe kerül majd a drótozás, valamint ez szolgál szimmetria tengelyként.

 A farok felé vékonyitsuk el a testet. Wobblerünk autentikus mivoltát szem előtt tartva sacc/kb alapon.

 Képezzünk a szögletes alakból kerekded formát. Először faragjuk le az éleket éles késünkkel, majd csiszolóvászonnal kerekítsük le az egészet. Egyedül a homlokrész maradjon érintetlen, hisz ez helyettesíti majd wobblerünk terelőlapkáját, ez varázsol a passzív ejtegetős csaliból virgonc élőlényt.

 Készítsük el a drótozást. Első lépéseként egy megfelelő méretű csavarhúzóra hajtsuk rá a huzalt, de csak addig, amíg a két vég párhuzamost alkot.

 Hajtsunk a dróton kifelé kb. 45 foknyit, a keletkezett fül mindkét oldalán.

 Tegyük vissza a huzalt a csavarhúzóra, majd egy fogó segítségével zárjuk össze a végeket.

 Kész is a a wobbler rögzítő füle. Ugyanezzel az eljárással elkészíthetjük a horog rögzítéséhez használatos fülecskét is, ami fahalunk  farrészénél fog kikandikálni a testből.  De akkor talán még helyesebben járunk el, ha nem a farnál, hanem inkább a hasi részen "horgozunk". Ehhez egyszerűen meghajtjuk a drótozást kb 90 foknyit, ráhajtjuk a csavarhúzónkra úgy, hogy a fül hossza annyi legyen, hogy pont annyi lógjon ki a tesből, amennyi egy kulcskarika rögzítéséhez elég. A drótot ezután  "végtelenítjük".

 Mivel nem használunk sablont, a helyes méretet próbálgatással tudjuk "belőni". Ha véletlenül nagyobb/kisebb lesz a drótozás a kelleténél, már ne egyengessük vissza, de ne is dobjuk el. Készítsünk újat, a mérethibásat pedig tegyük félre, mert lehet, hogy a következő darabhoz passzolni fog. Ne feledjük, ez nem sorozatgyártás, nagyon ritka lesz a két egyforma munkadarab.

 Ha helyesnek itéljük meg a méretet, jöhet a ragasztás. Egy kemény, sík felületre nyomjunk egy-egy lencseszemnyi ragasztót mindkét komponensből, ügyelve a keverési arány pontos betartására.

 Kisméretű csavarhúzónkkal jó alaposan keverjük össze. Várjunk pár percet...

 majd töltsük fel a hasi bevágást.

 Tegyük a helyére a huzalt, majd töltsük ki ragasztóval a fennmaradó helyet. Ólmozással külön nem látjuk el, tömegét az alkotóelemek adják. Plussz súllyal valószínüleg nyernénk pár métert dobhatóság szempontjából... de véleményem szerint akkor már elveszti azt a természetes vízre "csettenést" ami igazán nagy szerepet játszik fogósságában.

 Ha a ragasztónk megkötött, akkor keverjünk egy új adagot, wobblerünket pedig fogjuk meg egy csipesszel (a képen egy legyesmotyóból kölcsönvett tollcsipesz látható), hogy ne a kezünket gyantázzuk össze - a dolog esztétikai része mellett gondoljuk a bőr allergiás reakcióira, melyet a gyanta kiválthat).

 Vonjuk be a testet a gyantával, ügyelve arra, hogy lehetőleg egyenletesen osszuk el a felületen csavarhúzónk segítségével. Most egy kis pihenő következik, míg a gyantázott felület tökéletesen meg nem köt. Érdemes másnap folytatni.

 Ha a felület nem ragad, jöhet a festék. Válasszuk a fekete színt alapnak, hisz bogaras mivoltát ez fejezi ki leginkább.  Használhatunk bármilyen gyorsan száradó festéket, akrillt, nitrót, modellfestéket vagy akár körömlakkot.

 Ha a festés megszáradt, dekorálhatjuk wobblerünket ízlés szerint. Jelen esetben maradjunk a minimál sztájl-nál. Kapjon csak szemet! Ehez használjunk kis kiszerelésben kapható autós hibajavító festéket vagy körömlakkot. Egy sík felületre cseppetsünk egy pici sárga festéket, majd annak felszínére illesszünk egy hurkapálcát.

 A hurkapálcával egyszerűen felpecsételve megkapjuk az íriszt. Hagyjuk pár percet száradni...

 majd ismételjük meg a munkafázist fekete festékkel, valamint hurkapálca helyett egy visszacsiszolt kör keresztmetszetű fogvájót használva.

 Megkaptuk a pupillát és ezzel a dekoráció jelen esetben kész is.

 Ha megszáradt a szem, akkor keverjünk egy adag ragasztót, és a már előzőekben használt csavarhúzóval hordjuk fel a felületre, ott osszuk el egyenletesen.

 Mivel lényegében ez az utolsó munkafázis, ezért hogy a felület a legmakulátlanabb legyen, forgassuk wobblerünket, így fog a gyanta a legszebben elterülni. Ha nem rendelkezünk forgatóval, ezt muszály kézzel megoldanunk. Időnként fordítsunk a fahalon 180 foknyit egészen addig, amíg a gyanta el nem kezd kikristályosodni. Ha a felület tökéletesen megszáradt, távolítsuk el a rözítő fülecskékről a festéket/gyantát, lássuk el megfelelő méretű kulcskarikával, horoggal... és már vihetjük is pecázni.

Kis wobblerünk alacsony tömege miatt nagyon finom felszerelést, vékony zsinórt igényel. Ilyen könnyed felszereléssel viszont igazán pazar élmény a horgászat, főleg egy-egy termetesebb példány kifárasztása.

E csali elsősorban azoknak ajánlott, akik - hogy finoman fogalmazzunk - nem nyernének Casting VB-t, ellenben bátrak (mint jelen sorok írója) és szeretik a csalit a legveszélyesebb helyekre szórni. Így a partszegélyre kidobott, szederindára feltekeredő, bokor ágai közt landoló csalit sokkal könyedebben szakítjuk be, mintha az egy szép, igazán precíz mozgású, esetleg gyári wobi lenne. Egy test kialakítása, drótozással együtt sincs egy fél óra. Érdemes tehát több darabot készíteni belőle egy munkafázis alatt.

Van továbbá egy nagy előnye, mégpedig az, hogy hasonló méretű, tömegű hagyományos, terelőlapkával ellátott változatokhoz képest nagyobb távolságra és pontosabban dobható. A terelőlap hiánya egyébként a sikeres akasztással végződő kapások számára is kedvező befolyással bír.

Ha  ragaszkodunk a terelőnyelves változathoz, készíthetünk olyat is, de az már egy másik történet...