f m
Copyright 2017 - All right reserver! pecavilag.hu 2007-2017

Zagyvai domolykók és a hand made csalik 2.

00 Zagyvai domolykók és a hand made csalik 2.

Az augusztusi meleg miatt egy olyan Zagyva szakaszra terveztem pecát, ahol kicsit talán komfortosabban érezheti magát a horgász. Ez a szakasz teljesen erdőben van így valamilyen szinten elkerülhető a nagy meleg, de legalábbis a nap tűző sugarai ellen menedéket nyújtanak a fák lombjai. Lányommal mentem ezért nem akartam korai kezdést, dél volt mikor kiértünk. A hely nagyon hangulatos, még ha a hal nem is megy úgy, mint ahogy az ember várná akkor is nagyon jól el lehet tölteni az időt.

 

 

A víz picit zavaros, de ennek ellenére sekély,s okszor láttam darabosabb halat kiúszni egy-két öbölből, pedig nagyon halkan mozogtunk. Kisebb domik portyáztak ennek megfelelően megpróbáltam apróbb csalikkal beesőre elcsípni közülük néhányat. Fel is jöttek érte, de csak játszottak vele, így feljebb léptem egy mérettel és megpróbáltam húzott csalival, ami meg is hozta az eredményt és megfogtam a nap első halát, egy talán 20cm körüli domolykót. Ezután úgy gondoltam, hogy sűrűn váltogatom a csalikat (színük miatt) hátha bejön a dolog, meg persze ilyenkor nyílik alkalom a még kipróbálatlan csalik tesztelésére, mert aki saját maga készíti a csalikat szerintem mindig többet farag mint amit használ, legalábbis én így vagyok vele.

 

01

 

02

 

Mindegy, a csali váltogatás nem igazán hozott eredményt, mert amikor a zöld pöttyös került vissza arra mindig volt akció, és a következő 3-4 órában jött is pár darab egyen domi a legelsőhöz hasonló, meg egy kis csuka is akadt, ami szerencsére nem vitte el a csalimat. Jól telt a délután de tudtam hogy már nem sok időnk maradt, és volt egy olyan érzésem, hogy nagyobb halat ezen a szakaszon ma nem fogunk. Mondtam lányomnak, hogy van még vagy másfél óránk, menjünk át nyíltabb jobban benőtt terepre. El is ballagtunk a kocsihoz és kb. 15perc múlva már egy hídnál voltunk. Ahogy leballagtunk a vízhez éreztem hogy ez már inkább nekem való pálya. A híd alatti kövezés utáni zúgóban meg is jött az első hal egy kölyök balin személyében. Itt viszonylag mély víz volt, így elindultunk lefelé sekélyebb részt keresve. Mentünk pár száz métert és láttam hogy egy-két helyen már látszik a meder alja, így tudtam hogy jó helyen vagyunk. Elég húzós víz volt ezen a szakaszon talán a kanyarokban lassult meg valamelyest, és egy két ilyen kanyarulatnál ahol fűzfa is lógott a vízre, na ott aztán volt élet. Már csak a csalit kellene valahogy bejuttatni a fák alá, de dobni rizikós mert könnyen fára megy a csali, ezért csak a fa elé dobtam és beúsztattam a behajló ágak alá. Első leúsztatásra jött is a rávágás és egy talán harmincas forma domit sikerült kivarázsolni. Egy helyen egy hal után már nem volt akció(valószínű hogy a megakasztott hal szétzavarta a többit) így elég sűrűn kellett helyet változtatni. A csalival már nem variáltam csak a jól bevált zöld pöttyös csalit erőltettem. Sorra jöttek a jó helyek és vele együtt a domik is de a méretben nem jelentkezett nagyobb. Már csak pár dobásra való időnk maradt, amikor láttam tőlünk nem messze egy olyan kanyarulatot ahol fűzfa csak a túloldalon van, és erősen elnövényesedett a meder is. Ott terveztem dobni az utolsókat így átballagtunk a kiszemelt helyre. Lementem a vízhez némi sást és nádat letaposva de elég iszapos süppedős helyen tudtam csak megállni, és a növényzet miatt is aggódtam mert it ha megakasztok egy jobb halat nem lesz egyszerű kivenni. De hát utolsó lehetőségként nem akartam kihagyni így amint elhelyezkedtem már dobtam is. A fűzfa behajló agai alá úsztattam le többször is a csalit, de egy koppintáson kívül nem történt semmi.

 

03

 

Viszont a fával szemben az innenső part szegélyében mintha valami forgolódott volna. Túldobtam a kiszemelt helyen és elkezdtem behúzni a csalit, ami elérte a kis öblös partszegélyt és ott el is akadt. Ráemeltem amikor válaszként egy nagy ütést kaptam majd botom elkezdett bólogatni és kis orsómnak is muszáj volt adnia a zsinórt mert nagy erő volt a zsinór másik végén. Pár pillanatig azt hittem valami nagyobb csukát akasztottam, aztán hogy zsinórt nem harapta el az ugrott be hogy biztos testesebb balin. Mindegy amíg megvan a hal addig figyelek a fárasztásra aztán úgy is kiderül hogy ki a tettes. Egy darabig nem nagyon tudtam közelebb húzni ott forgott ahol elkapta a csalit,de aztán megindult és a sodrást is kihasználva próbált szabadulni horgomtól. Kis idő után feladta a nyílt vízi próbálkozást és most már hozzám közelebb a túlpart fűzfája alatt akart véget vetni küzdelmünknek. Kicsit keményítettem a féken és negyedik ráemelésemre sikerült rávennem, hogy kijöjjön a szabadságát jelentő akadóból. Most már előttem forgott tiszta terepen de még mindig nem láttam, hogy mivel van dolgom. Éreztem, hogy egyre feljebb jön és amikor az egyik fordulónál megláttam a piros úszókat meg a jellegzetes buksi fejet felkiáltottam: domolykó! Nagyon boldog voltam most már csak meg kellene szákolni de a növényzet tőlem még egy méterre benyúlt és most vettem észre hogy fárasztás közben térdig merültem a jó fekete iszapban. Nem tudtam semmi okosat kitalálni, így kicsit félve de áthúztam a növényen ami nem nagyon tetszett neki és megugrott de szerencsémre az oldalával esett a növényekre és fennakadt amit én kihasználva gyorsan alá toltam a szákot. Megvan! Most már csak ki kellene húzni magam az iszapból, amit nem kis erőkifejtéssel tudtam csak megtenni. Nem baj az a lényeg hogy halam megvan. Kimentem vele a partra és igazán ekkor esett vissza annyira az adrenalin szintem, hogy rendesen szemügyre vehessem méretét. Gyönyörű formájú 50+os domi feküdt előttem a szákban én pedig nagyon boldog voltam.

 

04

 

05

 

06

 

Csináltunk pár képet róla és visszaengedtem,miközben azon gondolkodtam, hogy mióta magam készítem a csalikat és csak ezekkel horgászom mennyi kapitális domit sikerült fognom. Nem tudom, hogy mi az ami igazából ennyire sikeressé teszi mostanában a horgászataimat,de én egyrészt a csaliknak tudom be másrészt a szerencsének. Vagy csak mindig jókor vagyok jó helyen. Hát most is így volt és remélem, hogy még párszor átélhetem ezt az érzést! Ismét köszönetet kell mondanom a zagyvának, mert ha ez a kis folyó nem lenne, akkor ezek az élmények és csodaszép domolykók sem adatnának meg.