f m
Copyright 2017 - All right reserver! pecavilag.hu 2007-2017

Zagyvai domolykók és a hand made csalik

01 Mindig nagy álmom volt egy-két kapitális domolykót megfogni, de a zagyvának a felső szakaszán a kis vízhozam miatt ezt nem nagyon tartottam lehetségesnek. Szerencsére az utóbbi két évben ezt megcáfolta szeretett kis folyóm és sikerült is fognom szép példányokat, de az igazán nagyok mindig megléptek vagy éppen én bénáztam el őket. Tegnap viszont szerencsével jártam és végre megfoghattam életem domiját. Na de kezdjük az elején. Nem rég kezdtem el saját magamnak műcsalikat farigcsálni és mivel én már specializálódtam a domolykókra, így megpróbáltam olyan csalikat létrehozni (színben, formában, mozgásban) ami a legingerlőbb lehet a számukra.

 

 

 

Sok féle fajtát alkottam, de igazából 4-5 féle csali lett az, ami nyerőnek tűnik. Még csak két hónapja pecázok velük, de azt már most elmondhatom, hogy sokkal fogósabbnak bizonyulnak, mint a bolti csalik, és ami még feltűnt, hogy az idősebb korosztályt is jobban érdeklik.

05

Fogtam velük szépen a két hónap alatt egész 20cm-től 40+-ig, viszont az 50 pluszosakat csak láttam, illetve az egyiket meg is akasztottam, de sajnos kis fárasztás után leakadt.

 

02

 

03

 

04

 

Ezek azok a példányok, amiket már nem egyszerű megfogni (néhány szerencsés esettől eltekintve) pláne ilyen 30cm-es vízben amilyen most a Zagyva felső szakaszán van. Általában már a víz megközelítésekor kudarcba fullad a kísérlet, de ha sikerül is becserkelni, akkor sem eszik meg akármit, így nem sokat variálhatunk, legfeljebb pár dobásra telik, mert utána gyanút fognak és már el is tűntek. Tegnap is így történt, a mostanában sokat látogatott kiscsorgón (talán egy tónak a leeresztő csatornája torkollik a Zagyvába) megint ott portyázott az általam 50cm felettinek vélt domi. Talán három hete volt, amikor beeső csalival meg tudtam akasztani, de akkor vesztesként hagytam el a színhelyet, mert leakadt. Most meg sem tudtam közelíteni, mert ahogy párméteren belül értem már el is tűnt, valószínű hogy a napsütés miatt vett észre ilyen könnyen. Mentem tovább és fogtam egy két kis domit, jól szórakoztam velük, de az agyamban ott motoszkált az öreg domi, és mivel az égbefelhősödött gondoltam visszaballagok a csorgóhoz, hátha most kisebb fénynél jobban oda tudok lopódzni. Hát így is lett, és amint elfoglaltam helyem akkor láttam, hogy egy picit nagyobb csali van felrakva, de nem akartam sokat babrálni így ezt vetettem be.

 

06

Már az első dobásra ráfordult, de csak követte a csalit és figyelte, meg persze ahogy a közelembe ért észrevett és egy pillanat alatt el is tűnt egy kis bokor behajló ágai és gyökerei alatt. Hát nem mondom, hogy boldog voltam, de mivel láttam, hogy nem ment el messzire úgy döntöttem várok. Közben lecseréltem a csalit egy picikearany hátú, fekete hasú wobira, ami már pár szép domit adott, és pár perc múlva megint dobtam. Már az első dobásnál, ahogy a csali a vízre ért láttam egy burványt és ahogy elindítottam megállt a kezemben a bot, az orsó pedig szépen ciripelni kezdett. Ekkor már éreztem, hogy az áhított nagy domit akasztottam meg, de valahogy olyan érzésem támadt, hogy ma megint ő lesz a győztes. Ereje a sodrott vízben semmihez nem hasonlítható, szinte fékezhetetlen, legalábbis egy ilyen kis UL felszereléssel. Csak húzta lefelé a zsinórt és nagy fejrázásba kezdett, éreztem a boton mindenmozdulatát. Eltelt vagy 2-3perc mire megpillanthattam és rácsodálkoztam méretére. Még pár kirohanása volt aztán elkezdtem a szák felé terelni, de eztő nem nagyon akarta és amint a szák a víz felszínéhez ért egy fordulóval újból a sodrásba ugrott, nekem meg a pulzusom 200-ról 300-ra. Még egy kört szaladt, de most már láttam, hogy a vízre feküdve megadja magát és most már tűrte, hogy szépen a szákba tereljem. Amint belehuppant a szákba, valami mérhetetlen boldogság árasztott el. Végre most én kerültem ki győztesen, és a múltkori leakadás lehangoló gondolata egy pillanat alatt szertefoszlott. Feljebb mentem a parton, és pár fotó után jött a mérés, miszerint halam 54cm.

08

 

07

A szerencse is közre játszott, mert amikor nyúltam horoghoz, hogy kiakasztom már ki volt fittyenve a szájából, és a horog egyik szára teljesen eltekeredett. Szerintem biztosan kijelenthetem, hogy ez életem domolykója, és rájöttem arra is, hogy számomra nem sok kitérő lesz másvizekre, mert szeretett kis folyóm mindig megújul és mindig tartogat meglepetéseket. Nem nagyon tudtam halammal betelni, de nem akartam sokáig szárazon hagyni így lementem a vízhez megsimogattam hatalmas buksiját majd útjára engedtem.

09

Most beteljesült valami, amire évek óta várok, és úgy gondolom, hogy ebben szerepe van a kitartásnak, a víz ismeretének, és talán annak is hogy mondjak bármit, legbelül mindig hiszem hogy egyszer minden sikerülhet. Remélem a továbbiakban is jó szezon lesz, és azt is remélem, hogy e nagy domit még viszont látom 1-2 év múlva.

Gendúr Viktor