Útikalauz, kezdő UL pergetőknek!

Részletek: Írta: Iker János

Útikalauz, kezdő UL pergetőknek! (Avagy, tétova lépéseim ismertetése az UL pergetés világában.)

Kedves olvasóm! Az idő is egyre hidegebb mostaniban, kevesebbet is járunk már horgászni, és a tilalom is (csuka és süllő esetében) lassan itt a nyakunkon. Ilyenkor mindenkinek egyre többször jutnak eszébe az elmúlt szezon szép fogásai, élményei. Kicsit talán leltárt is készítünk, hogy mi is történt szép hobbink művelése közben. Milyen újdonsággal ismerkedtünk meg, és mi volt vele a tapasztalat. Ahogy a címben már írtam, nekem az UL pergetés volt a 2012. év újdonsága.

Eddig a teljesen átlagos, közepes pergető tartományban kergettem, vizeink rabló hal egyedeit. Az UL, mint a pergetés legkönnyebb ága, nem kifejezetten érdekelt. Nyárvégi, őszi, téli szezonban, fogtam eleget ahhoz, hogy ne keljen más módszert keresnem az eredményesség érdekében. Illetve az UL finomságát nem tudtam a felénk található akadós pályán ideálisnak tartani. Hogy mégis mi volt az oka annak, amiért belekezdtem? A legegyszerűbb érv: Haltalanság! Krónikus, és heveny, egyszerre!

A horgászvizemen, ahova járok, mintha eltűntek volna a ragadozók! Néha egyet-egyet sikerült itt-ott némelyeknek fogni, de mintha az eddig oly bőségesen halat adó folyam kiürült volna… A csali arzenálom minden egyedét végig próbálva, a legtutibb titkos helyeket is vallatva, reggel délben este, minden trükköt bevetve sem értem el,a megfelelő eredményt. Rablást lehetett látni, (Tehát azért van hal, csak épp nem horogra csalhatók) néha volt is fogásom. Nem volt ritka a napi szintű kijárás mellett sem, hogy 2 hétig halat nem érintettem. A betli nálam hetekben volt mérhető… Gyakorlatilag mindent könyveltem. Milyen csalival, milyen körülmények között próbálkoztam. Ami viszont feltűnt, hogy a kisebb csalikkal sikerült inkább kapást elérnem. Atyaég! Már a kapást is eredménynek könyveltem, pedig 5-ből 1-et, ha sikerült halra váltani! A kisebb csali nálam akkor az 5 cm-es gumi hal, illetve a 6-7 centis twister volt. 0,08-as fonottal. De ezzel is csak néha napján volt értékelhető esemény a vízen. Teljesen el voltam keseredve… Szidtam magamban az összes rabsicot, vízkezelőt, halevőmadarat, időjárást, szóval, ami csak az eszembe jutott.

Gyönyörű helyeken horgászhatok…

Végső elkeseredésemben, már a neten található videókat nézegettem… Vajon mit nem csinálok jól? Ráakadtam pár UL videóra, amiken szépen fogtak, nem is kicsi halakat. Télen, tavasszal, nyáron, ősszel, bármikor. Ekkor kezdtem a témában elmélyedni. Azt elhatároztam, hogy erre a módszerre, még rápróbálok, aztán ha nem lesz eredménye, maradok a klasszikus eddig bevált pergetésnél. Jöhet a hagyományos téli csukázás, amiben azért van és volt is siker, az év többi részében meg majd mást csinálok…

Az UL pergetésről elkezdtem a fellelhető infókat gyűjteni. Szerintem a magyar nyelven megjelent netes írások mindegyikét elolvastam. Minden videót megnéztem. A fórumokat bújtam, archivált anyagokat kerestem… Az alapkérdésem elsősorban az volt, hogy vajon az eddig használt csaliktól, miért lehet eredményesebb a jóval kisebb UL csali tartomány. Nem lesznek kicsik a vele fogható halak? Hisz a fórumokon sokan ivadék pecának mondják. Csak azért jobb, eredményesebb, mert kicsi a csali? A pár gramm dobótartományú botok, elegek a nagyobb halakhoz? És a zsinór? Rengeteg kérdés merült fel bennem. Aztán külföldi oldalakon is próbáltam a kérdéseimre válaszokat kapni. Morzsák itt és ott, de az egész valahogy nem akart fejben összeállni. Talán a legnagyobb felfedezést épp egy hazai videó, szinte kockáról kockára elemzése adta. Kecskés Viktor tette fel, és épp halakat fogott, nyáron kis vízben pergetve, pontytól a süllőig… Volt a videóban egy rész, mikor szinte a semmire rántott be, és jött a hal a szákjába. Akár hányszor is néztem vissza az említett részt, nem értettem mi volt a bevágásra indító jel? Hogyan érezte meg a hal kapását, hisz a zsinórnak hasa volt és a szél is fújt, meg a bot sem pöccent… Nem értettem!

Írtam Viktornak egy emilt, pár kérdéssel. A válasza nagyban segített, hogy rátaláljak a helyes irányra, szemléletre, az UL pergetés terén. A kulcsszavai ezek voltak: Összhang, finomság, egyensúly… Megértettem, hogy itt az apró részletekben van az eredményesség. Az UL eredményessége, a fenti három dolog figyelembe vételével kezdődik. Innen indult aztán az utazásom, az UL varázslatos világába!

Vettem egy botot: Mitchell Privilege pro UL spin 0-3gr 152cm Zsinór 12-es match monofil, 20-as orsó, egy marék 3-4 cm-es twister, pici gumihalak, 2-3 gr-os jigek. Vigyorgó arccal mentem első UL pecámra, és annál szomorúbban vissza… Jó párszor megtörtént ez… Nem voltam ezzel sem, eredményesebb. Miért? Miért? Miért? Próbálkozni, próbálkozni, próbálkozni! Teltek a betlis napok, egymás után…

Lehet, hogy a vizek tündére küldött, egy tanító kapással rendelkező halat a horgom közelébe? Bárhogy is volt, a süllő, finoman jelezte kis ütésével: Hali, nem akarsz kifogni? Bevágtam és már jött is a hal felém… Szákoltam a kb. fél kilós süllőt, mosoly, visszadobás egy puszi után! Már hajtottam is a felkapó kart a következő dobáshoz… De mégsem lendült a kezem. Gondoljuk csak át mit is éreztem a kapáskor? Hogy történt? Hol volt a csalim akkor? Miért ott volt a ragadozó? Körül néztem. A csatorna partján, egy visszaforgó védett részén összegyűlt apró ivadékok raját láttam. Aha! Itt, ezek közelében leskelődtél kiskomám! Na, dobjunk csak oda vissza! Pár emelés, ismét kapás! Nagyobb süllő… méretes! Aztán még egy! Tovább sétálva, ismét látok ivadékokat… Próba, szerencse, süllő! Ismét, újra, és megint! Amott csuka loccsan a partszélen… rádobok! Megvan!

Visszahozta a kicsi kopytót…

Több napi UL próbálkozás után, EREDMÉNY, végre! Mosolyogva megyek haza.

Otthon aztán átgondolom mi is történt pontosan. A felszerelésem, amiben már szinte kételkedtem, jó, mert fogtam vele, és nem is csak kicsiket. A halak a zsákmányuk közelében voltak. Ez fontos! A kapások finomak voltak. Lassan, szinte túl lassan vezetett csalik voltak eredményesek. Emel, egyet beleteker, a csali lesüllyedése után pár pillanat múlva ismét, emel, teker, egymás után. A kulcs: lassan, és a kapás, a nyugalmi fázisban érkezett. Oké! Majd akkor holnap ismét megyek, és a fentieket még „érzékenyebben” próbálom végrehajtani. Alig aludtam éjjel… Másnap, siker, teljes siker! Sügér, süllő, csuka! Sokat fogtam, úgy két óra alatt. Süllőből volt kb. 2 kilós is, a fenti összeállítással! Bírta. Ok! Csali kell, még többféle, meg jigek is. Ja és fluorocarbon előke is… Komplett csomagot raktam össze, több boltból is érkezett a hozzávaló.

Csali arzenál!

Az eredmény döbbenetes! Élmény dús, halban gazdag pecák jöttek ezután. Egyre jobban éreztem a botot, a csalit. Tudatosan kerestem, a ragadozók potenciális tartózkodási helyeit. A rájuk, illetve a zsákmányukra utaló jeleket. A sikeres akasztásaimat utólag elemezgettem magamban, és az eredményességem egyre nőt. A következő szint a NANOFIL zsinór beszerzése volt, a fenti botra 0.06-os méretben. Az addig használt 12-es monofil lecserélése mellett azért döntöttem, mert külföldi írásokban nagyon dicsérték a nanót. Bár itthon inkább lesújtó véleménnyel volt a többség róla, mégis megkockáztattam. A nanó zsinór használatának, használhatóságának, a lényege a csomózásában van. Az előke zsinór, nanóhoz kötésére találtam egy tuti megoldást, a cikk végén megmutatom. Nos, a nanó egy felsőbb szint a kapás érzékeléséhez. Döbbenetes! Szinte minden kapást halra tudok vele váltani. Még a legjobb fonott zsinóros korszakomban sem voltam erre képes. Szerintem az UL peca alapvető zsinórja a nanó. Nem kell tőle félni! Az általam mutatott szerelékkel, kötéssel, komoly halak is legyőzhetők. Vicces, hogy az addigi betlis korszakom után, elkezdtem egy kis horgászversenyt magammal. Hány perc kell az első halnak? Nos, a rekordom egy darabig, 9 perc volt. De minap, első dobásból fogtam, így ezt a dolgot le is zártam… na de folytassuk komolyabban.

Eszik a kicsik…

És a nagyok…

Meg a köztes méret…

Terhelt vízen is, szinte bármilyen halfaj potenciális megfogásával, élmény dús pecát kínál az UL. Komoly halak is megfoghatók. Érdekes módon, a szép méretes egyedekből van több.

Mint említettem egy Mitchell Privilege pro UL spin 0-3gr 152cm, bottal kezdtem. Aztán hozzám került ennek a gyártónak, a top kategóriás UL botjai közül, a MAG PRO Lite EVO 1,79m 2-8gr pálca. Nos, míg a 0-3 gr-os pálca egy nyélből hajlós karakterű, nagyon szórakoztató dolgokat produkáló termék, úgy az utóbbi már egy erősebb derekú, haladó szintű pálca. A felszerelés használata, a helyes csali vezetés, és az érzékeny, szenzitív hozzáállás, ami eredményessé teszi az UL pergetést. Kell hozzá persze a korrekt felszerelés is, de az mit sem ér, ha nem megfelelően használod. Nekem is akkortól lett igazán eredményes, mikor rájöttem, hogy tudatosabban kell a halakat keresni. Jobban figyelni kell az apró részletekre. Értékelni a horgásznap végén az eseményeket, és a következő peca alkalmával hasznosítani a tapasztalatokat. Fejlődni kell, mert ez a fajta horgászat, a nagyon apró részletek miatt eredményesebb. Az kevés, hogy valahova bedobom, és tekerem… így nem lesz eredményesebb. A pálcák közti különbségre csak annyit mondanék, hogy bármelyikkel eredményes tudsz lenni. A drágább LITE EVO, azért gyönyörűen visszajelzi a kezedbe, akár a 2.5cm-es kopyto farkának a veretését is. De az olcsóbb pálca is nagyon finom, és érzékeny. Sok évig társa lehet bárkinek, míg a drágább bot inkább a finomabb kezű, gyakorlottabb horgászoknak jelent igazán többletet. Tanulni a fogásokat, bőven jó az olcsóbb is, mert itt azért egy alapból jó pálcáról beszélünk. No de horgásszunk tovább! A minap négy horgász pergette végig egy szakaszon a csatornát, mindenféle vasakkal, gumikkal, wobblerekkel. Fogott hal: 0 azaz nulla darab volt náluk. Kíváncsiságból elkezdtem UL botommal vallatni, a szétvert vizet. 11 darab süllőt fogtam utánuk! Az általuk használt felszerelés kevésbé jelzi, a finom kapást. Lehet volt kapásuk, csak épp nem érzékelték. Az UL, ha figyelmesen, érzékenyen használod, tökéletesen jelzi a halak kapását. A fenti eset, tulajdonképp tendencia! Ma már nem zavar, ha mások után kell pergetnem, mert bőven hagynak halat nekem is , és a maradék bizony néha akár, komoly méretű is lehet….

A NANOFIL-hoz a fluorocarbon előke hozzákötése: (A fehér a nanofil, a fekete az előke.)

Mindkét zsinórvéget visszahajtjuk, kb. 10 centiméteres hurkok legyenek.

Keresztezzük őket, és a nanofilt elkezdjük körbetekerni az előkén.

11-szer legalább

Majd, a nano maradék kis hurkát, visszabújtatjuk az előke fülén.

Fontos a csomó meghúzása! Természetesen nedves legyen, és az előke mindkét kilógó végét fogjuk, illetve a nanónál is, a kilógó véget egyszerre fogva húzzuk meg. (Pirossal karikáztam a fogás helyeit!)

Majd, miután szépen megszorult a csomó, a fölösleges részeket levágjuk. Mindkét rövid szárat, illetve a nanó visszamaradt fülmaradékát.

Párszor gyakoroljuk! Ha rájövünk a mikéntjére, nagyon erős csomót kapunk, ami alig gyengíti a nanofilt. Hasonlít az Albright csomóra, annak egy gyorsan, akár elgémberedett kézzel is megköthető verziója a fenti csomó.

Miért is így oldom meg az előke csatlakozását? Minden csat, kapocs, ront a szerelék érzékenységén. A jig fejre is csak felkötöm a fluorót és kész. A lehető legfinomabb legyen a felszerelés, mert az eredményesség, egyik fontos részlete ez is.

A végére, csak pár gondolat még. Nyilván az UL pergetés nem varázslat, még ha néha varázslatos is az általa elérhető eredmény. Üres vízbe, nem talál ez a módszer sem halat. De ha fogékonyak vagyunk az újdonságra és néhány régi beidegződést hajlandóak vagyunk félretenni, akkor eredményesek lehetünk még egy terhelt vízen is.

Régi mondás: „Nagy csali,nagy hal!” Idei legnagyobb süllőmet, ( 2,5 kg ) 2.5 cm-es kopytó-val fogtam… Hogy is van ez?

A sikeres nap végén, irány haza!

Írta: Iker János