f m
Copyright 2017 - All right reserver! pecavilag.hu 2007-2017

Egyszer fent, egyszer lent

00

Egyszer fent, egyszer lent

December.

Ez a hónap pár éve azonos volt számomra a reménykedéssel. Reménykedtem abban, hogy a víz még sokáig ellen áll a hideg szorításának. Mert amikor a jég győzedelmeskedett védő pajzsot tartva a telelő halak fölé, az számomra a horgászat megszűntét és egy hosszú gyötrelmes várakozás kezdetét jelentette. Azóta megváltozott sok minden. Szerencsés helyzetben vagyok, hogy el tudok zarándokolni olyan folyóvizekre is amik egyáltalán nem, vagy csak pár röpke hétre hajtanak fejet a mínuszok előtt. Mégis a közeli tavakra a legegyszerűbb eljutnom. A mátraterenyei és mátraszelei tó jelenti utóbbi időben azt a közeli bázist amit nyugodtan ki tudok használni, ha nincs egy egész napom a horgászatra. A két közeli vízre akár 1-1 óra dobálás erejéig is érdemes elszaladni hisz autóval alig 5 perc az út.

Ahogy mondani szoktam minden decemberi hal aranyat ér. 2012 decembere minden eddigi évet felülmúlt halfogás tekintetében. Írhatnám azt is, hogy arany eső volt. Ehhez hozzájárult nagyban, hogy mindkét előbb említett tóba csukát telepítettek. - ja úgy könnyű sokat fogni... mondják a rosszmájúak, de évekkel ezelőtt is telepítettek mégsem sikerült ennyi halat fognom soha. Mátraszelén kezdődött a csukavadászat. Oda 40-45centis csukák kerültek. Hihetetlenül jó étvággyal fogadták a műcsalikat. Finom felszereléssel igazán jól lehetett velük szórakozni. Persze nem hülyék a halak, ahogy telt múlt az idő úgy lettek egyre óvatosabbak és úgy húzódtak egyre beljebb dobástávon túlra. Két hétvége alatt 134 csukát sikerült kivennem és visszaengednem, amire eddig nem volt példa.


Mátraterenyén vegyes méretű halakat telepítettek 0,5-6 kilóig. Télen sosem szoktam sietni mivel úgy tartom, hogy 11-14-ig van a legjobb kapás időszak. Erre kicsit rácáfolva mikor 9-kor kiértem Zoli cimbora már túl volt egy derék és egy kisebb krokodilon és egy kősüllőn. Kerestem a halakat és hamar kirajzolódott előttem a tartózkodási helyük. 3 métertől mélyebb vízen tanyáztak. Szélvízen nem is láttam csukára utaló jelet. Próbáltam a töréseket, a mélyen fekvő akadókat, kövezéseket megdobálni. A siker nem maradt el. Egy pici szépséghiba volt az a halak mérete. Bevallom őszintén a keményebb felszerelést választottam, hiszen a tó felszabadulását megelőző napokon „fejben peca” közben csak és kizárólag nagy csukákat fárasztottam. A valóság kicsit más volt a második méret körüli csuka megfogása után lecseréltem a felszerelést UL pálcára gondolván, ha ilyenek jönnek legalább legyen egy kis élvezet a fárasztásban, ne csak a „víz tetején pattogva húzzam őket a merítőig”...

 

01

Ezeket a halakat sokkal élvezetesebb egy finom felszereléssel kifogni.


A két fő csapásvonal a twister és a gumihal volt. Színben a sárga, a zöld és a fehér dominált. Egész szépen jöttek a csukák. 6. krokinál tartottam amikor megérkezett Géza is aki a szakadó jeges eső ellenére nagy lendülettel kezdte a pecát. Cimborámmal egyetemben megjöttek az addigiakhoz képest darabosabb, másfeles körüli csukák. Ez már az a kategória amit finom felszereléssel igen jó móka partra segíteni.

02

Jól megdolgozta a finom pálcát

03

a zöld Relax több halat is adott


Ahogy egyre mélyebbre süllyedtem a halfogás mocsarában észre sem vettem, hogy ott állt mögöttem a Kaszás :) Egy órája volt kint, de még kapásig sem jutott.

- Mi a csel? Kérdezte viccesen.
- Nem kell nagy csalikkal dobálni ugyan is az eddig fogott csukák mérete nem érte el a 60 centit. A másik lényeges dolog, hogy minél messzebbre dobj be és a fenék közelébe lesznek.

Beállt a mellettem lévő állásra és onnan a tó közepét célozta meg. Jó, ha hármat dobott, mikor látom karikában a botja, halat fáraszt.

- Jó lesz! - Emelte fel a hangját
- Van nálad merítő? - Kérdezem.
- Van, de nem fér bele. - Gyere!

Felkaptam a brutális merítőm aminek a méretein ő is gyakran viccelődik. Most jól jött, hiszen a hal nem volt kispályás. Hosszan kirohant a hideg víz ellenére. Következő körben viszont ahogy közelebb került eltűnt a feneketlen hálóban. Ahogy ráemeltem kipattant a horog a szája sarkából.

 

04

A gyönyörű jószág mint a mágnes vonzotta a pecásokat. Többen is megcsodálták visszaengedés előtt.

05

Ment vissza, nem lett belőle karácsonyi csuka


- Na én akkor mehetek is haza. - Kezdte Géza a szekálást. Mindig mondom: te írod a cikkeket én meg fogom a nagy halakat. Hiába tanítalak?
- El mész te a sunyiba... - hangzott a mosolygós válasz.

Még pár órát harcoltam a jeges-esővel és a 10. csuka után vettem hazafelé az irányt. Holnap „azt mondja” jobb idő lesz, görbüljön és kitartás! - Köszöntem el a többi fanatikustól. Mindenem csurom vizes volt. Reméltem, hogy nem fáztam meg. Mint valami indián sátortábor a tűz körül, úgy álltak a székekre terítve ruháim a kályha mellett körben. Másnap volt bőven teendőm 10-körül értem a partra. A csapat már szűrte a vizet. Géza sokadik csukáján volt túl. Sajnos több hala lemaradt közte voltak nagyok is. Parolázás és viccelődés után a szemközti oldalra mentem át. Ott talán kevesebben voltak. Jól megsuhintottam minden dobást így pásztáztam a 8-10 méteres mélységet és a töréseket.

Ez a fajta pergetés kicsit olyan, mint sötétben tapogatózni. Nehéz hinni benne. Nem kis feladat úgy összeállítani a felszerelést, megválasztani a csalit, hogy azt szépen tudjuk a fenék közelében vezetni. Én 0,08-as fonottat 6 grammos fejjel 6 centi körüli csalikkal próbálkoztam. Míg a csali eléri a feneket bedobás után nyugodtan belefér akár egy kávé is :) Unalmas és lassú peca ez. Nem olyan pörgős mint amit nyáron megszoktunk. Nem véletlenül! A halak le vannak lassulva. Ezt ne úgy képzeljétek, hogy lassabban úsznak, vagy támadáskor nem olyan gyorsak. Inkább igaz az, hogy jobban mérlegelnek. Gyorsan mozgó táplálékot nem vesznek üldözőbe. Csak és kizárólag a biztosan sikeres támadásba ölnek energiát.

Pár perce dobáltam a helyet amikor bődületes erejű rávágást kaptam a közel 50 méteres dobástáv után megültetett majd megindított csalimra.

- Miért kellett megültetni? Hogy tudjam hol jár a plasztik. Ha valaki képes lassan a fenék közelében vezetni a csaliját egyáltalán nincs szüksége csuka horgászatnál erre. Hiszen a húzott csalira több a kapás. Viszont, ha biztosak akarunk lenni abban, hogy nem távolodtunk el túlzottan, érdemes időnként az aljzatra tenni.
A bevágás után éreztem, hogy jó hal van a horgon erős és széles mozdulatokkal védekezett. Fontos jel volt a mélyből, hogy a fogán pattog az előke így tudtam, mélyen van a csali. Lassan nyertem a távolságot. A messziről húzott halakra jellemző, hogy mire kiérnek el fogy az erejük.Próbáltam előkotorni a kamerát, de nem mertem fél gőzzel a fárasztásra koncentrálni így, mire elindult a felvétel csupán az utolsó kirohanás maradt meg mint örök emlék az utókor számára. Nem volt különösen izgalmas sem nem hosszú maga a küzdelem. Mindössze a hal mérete okán került több abból a bizonyos éltető adrenalinból a szervezetembe. Ezért kiáltottam fel örömömben, ahogy sikeresen megszákoltam.

06 

Ilyen apró csalival csak pici csukát lehet fogni?

07

Vaskos jószág

00

A felszerelés mellett

Még egy órát beszélgettem, dobálgattam kapás nélkül mielőtt az indulás mellett döntöttem. Aznap még +5 C° volt. Következő hétvégére újabb randevút terveztünk a csukákkal. A hét elején érkező -5C° alatti hőmérséklet viszont keresztbe húzta a számításunkat. Csütörtökön reggel ezt írta Tomi sms-ben: Befagyott! Ezzel ért véget számomra a 2012-es év állóvízi szezonja. Marad a folyóvízi peca amit jobban szeretek, csak sajnos kevesebb időt tudok rá szánni a távolság miatt...

08

Valami véget ért

A cím két dologra utal egyik a csukák tartózkodási helye. Ahogy egyre zordabb lesz a tél úgy húzódnak fentről le. A másik, hogy a szerencse forgandó és egyik nap sok „kicsit” fogsz másnap pedig érkezik egy óriás. Hogy melyik a fent és melyik a lent? Azt nem árulom el :)
Ajánlom figyelmetekbe a horgászat közben készült videót, ahol megfigyelhetitek a vezetési technikát:

 

 

Írta: Kecskés Viktor