A hétfő lett az én napom ebből a négy szabad napból. A hétvégén nem tudtam szörfözni menni családi okból, igazán morcos voltam, de felvidított a gondolat, hogy részem lehet egy csónakos süllőzésben. A társaim most szereztek egy kikötői helyet a hírhedt Balatoni kikötőben, ez a tó egyik legjobb süllőző helye.

Reggel hatra érkeztem a kikötőbe, társaimnak még kellett fognia némi csalihalat míg én dobáltam kicsit dropshot-tal. Nagyobb sügereket akartam fogni ezért 8cm-es gumihalat tettem fel, de erre nem volt jelentkező. Nem akartam kinevettetni magam, ezért amíg a csalihalak a csontikra csábultak el, addig az én "cseh csoda DS" csalim elcsábított egy sügeret és egy szebb dévért.

Hétkor már a csónakban ültünk és "pöfögtünk" az első tuti hely felé. Sokan voltak már a vízen, azonban többen már visszafelé indultak a napi kvótával.  Az egyik társamnak volt néhány tuti hely elmentve a GPS-be, a távolabbi pontra álltunk be. Én drop-shot csalikat erőltettem a kis Daiwa jig botommal, míg a többiek elhelyeztek 1-1 úszos szereléket. Péter gumihalazni kezdett, míg Attila egy kishallal tapogatta le a márgás részt. Itt nem volt sok akció, csak az én közben gumihalra cserélt ( berkley pulse 6cm ) csalimat követte le egy kis balin.


Továbbálltunk , mert a be kellett látni, hogy e tuti hely nem ad ma nekünk süllőt. Én újra cseréltem, most egy rózsaszín gumininfát tettem fel, egyesek szerint ez a szín nagyon bejön a süllőknek. Hamar meg is volt az első kapásom de nem akadt meg. Furcsa dolog volt számomra közel 4 méter mélyről horgászni, annyira távolinak tűnt a csalim és a mederfenék is. A többiek szerint lehet kövesek sorozták a csalit, de én sügerekre gyanakodtam. Harmadik dobásra meg is lett a halam, s amint megláttam leesett az állam mert egy garda ficánkolt a horgomon. Még soha nem fogtam gardát, de gondolom pergetve sem sűrű vendég a horgász zsinórja végén....

A többieknek egy mozdítása sem volt így már megszavaztuk, hogy tovább állunk mikor az utoljára benthagyott úszós készségünkön kapás volt. Kicsit várt a horgásztársam, hogy elinduljon az úszó s bevágott. A medveölő ( egy 80 grammos teleszkópos bot ) karikába hajlott és megszólalt a fék. Fél perces fárasztás után azonban megkönnyebült a bot, s a hal elment. Úgy látszik a kagylós fenék lassan elgyengítette az előkét, legalább is mi erre a következtetésre jutottunk miután megvizsgáltuk a horog nélküli zsinórt. Az első tippek egy másfél kilós süllőről szóltak, de aztán mire kikötöttünk már 4-5 kilós süllőt sirattak a kollégák :).


Még megálltunk egy helyen , pont egy  "hírhedt" kolléga csónakja mellett. Hihetettlen, hogyan ismeri a környék köveit, a halak tartózkodási helyeit és az adott körülmények közt a megfogásukhoz szükséges trükköket ( a terveim szerint talán készítek vele egy beszélgetést, remélem kötélnek áll. ).


Dél elmúlt már mikor kikötöttünk , a többiek terveztek egy esti horgászatot is de nekem még voltak terveim a nap hátralevő részére.


Szerettem volna pergetve fogni néhány nagyobb naphalat. Tudom, nem nehéz megfogni Őket egy kis csontival, de látva piciny szájukat nem könnyű belevarázsolni a kicsi csalikat. A kikötő látott naphalaira igazán élvezetes volt horgászni. Kissé túl kellett dobni a part közelében "lesben álló" és a partot leső halakat, majd lassan vezetni feléjük a mini drop-shot csalimat. A kicsik csak ütötték, míg a nagyok szépen leverték a csalit. Azt vettem észre, hogy egy-egy csapatból mindig csak 1 halat sikerült megfognom. Hiába engedtem vissza a megfogott naphalat moló másik oldalán, a csapat többi tagja már csak lekövette a csalit de nem ragadtak rá a horogra.

az első naphalam pergetve


igazán jó sporthal, agresszivitása hasonlít a sügéréhez

Sügeret is szerettem volna fogni, ezért visszaváltottam a Berkley nymph-re zöld színben. Ezt is lekövették a naphalak, de itt már előbújtak a sügerek is. Sikerült néhány nagyobb példányt is előcsalogatni egy-egy fotó erejéig.

A moló spiccén újra egy nagyobb naphal csapatot vettem észre, szokás szerint túldobtam őket s lassan vezettem vissza a fenéken a csalit mikor egy határozott ütést közvetített a nanofil zsinór. A bevágás ült, s a botom sokkal komolyabb halat sejtettet mint amikkel a mai napon találkoztam. Egy szebb köves bukkant fel ( tilalom védi a halat még közel 2 hónapig, mindenki dobja vissza aki belefut a következő hetekben ), melyet egy kölcsön merítővel szedtem ki, mert a part magas volt.

Miután a kövest visszaengedtem , még megdobtam a kikötő bejáratát hátha sikerül egy kicsit gyorsabban húzott csalira egy fiatal balint becsapni, de sajnos nem. A köveknél észrevettem egy csíkos hátat, gondoltam érdemes lenne a kis csíkosra rápróbálni. A spicc kövét átvizsgálva végül megakasztottam a mai nap utolsó halát.

A napot sikerült egy sügérrel kezdenem és zárnom, jó időben, kellemes társaságban élvezetes pecában és válltozatos terítékben volt részem. Mindig is élvezetes marad majd az első pergetett dévéremről és életem első gardájáról. Kívánom , hogy mások is hasonló élményekkel zárjanak egy Balaton túrát és ne bánkódjanak a süllők sztrájkja miatt. Süllőkért mentünk, de egy cseppet sem bánom, hogy e nemes halakból nem sikerült partra csábítanunk egyetlen példányt sem.


A látott dévér ívás és a nagy balin érdeklődés máris új tervek elkészítésére késztet, remélem még e hónapban eljutok egy gázló, legyező balinozásra e hónapban.