f m
Copyright 2018 - All right reserver! pecavilag.hu 2007-2017

Szezonnyitó pergetés

07 Szezonnyitó pergetés

A „csukára-pergető szezon” nálam általában nyár elején kezdődik. Tavaly az árvizeknek „hála” kicsit később, július 19-én ejtettem meg az első, rövid délutáni pergetést.Egy tápcsatornában találtam a pergetéshez ideális vizet, mely ugyan kicsit zavaros volt, de reméltem ennek a sok benne lévő hal az oka. Igaz valószínűbbnek tűnt, hogy a pár napja visszahúzódó árhullám hagyta a Körös árterében lévő csatornában a hordalékos vizét, de gondoltam reménykedni ennek ellenére is szabad. Szerencsére már az első dobások engem igazoltak, már ami a halak jelenlétét illeti.

Nem sokat gondolkoztam, hogy milyen csalival kezdjem a dobálást. Egyértelmű volt, hogy kedvenc támolygó villantómmat fogom először a karabínerbe akasztani. Az se volt kérdés, hogy a saját készítésű wobblereimet is bevetem a csukák megfogása érdekében, de ahol idén még nem horgásztam, ott addig nem szívesen dobálok kedvenc wobblereimmel, amíg fel nem térképeztem az akadókat. Egy ezer forintos támolygó pótolható, de egy saját készítésű wobbler, ami még halat is fog az számomra nem. Szóval a kedvenc támolygó villantómmal dobtam az elsőket.

És láss csodát a feszes zsinórral beejtett „hulló falevél” akciók egyikére a fenékhez közel apró ütéssorozatot kaptam. Meglepetésemben még bevágni is elfelejtettem, de a mohó törpeharcsának így is sikerült betorkolnia a támolygómat.

01

Az első mohó törpe

02

A második

A következő dobásokat ugyanarra a területre intéztem, és ha megálltam a bevontatással az aláhulló villantóra azonnal érkezett egy rezegtető törpeharcsakapás. Sajnos megakasztani nem nagyon sikerült az egyre ritkuló kapásokat, ezért tíz kapás és a két megfogott törpeharcsa után kicsit arréb sétáltam a csatornaparton. Az új helyen első dobásra sikerült fognom egy kis csukeszt, majd pár dobás múlva mégegyet. Bár nagyobb példányoknak szántam a támolygót, nagyon örültem az idei év első pergetett csukáinak.

 

03

Az első

 

Kicsit arrébb gyalogoltam a csatorna legmélyebb része felé, ahol első dobásra megint egy csuka vágott rá a támolygómra, de egy szép ugrással kirázta magából a hármashorgot. Nem tudom mennyi hal lehetett akkor a csatornában, de ha egy új még nem dobált területre értem az első pár dobás biztosan kapást eredményezett. Nagyon sok volt azonban a rontott kapás, vagy a félúton lemaradó hal. Mondjuk az összes kifogott csuka szájszéli akadásának - ami támolygóval azért elég gyakori - kimondottan örültem, mert így biztosra vettem, hogy nem okozok maradandó sérülést a természetesen egytől-egyig visszaengedett halakban. Először azt hittem, hogy az óvatos kapásoknak a zavaros víz az oka, de aztán észrevettem, hogy a legtöbb csuka gyomrában kitapintható valamilyen táplálékhal. Sőt. Az egyik 40 centi körüli csuka a partraemeléskor egy apró, félig emésztett szürkeharcsát öklendezett fel.

04

 

Az apró szürkeharcsák jelenlétéről már korábban megbizonyosodtam, mert a csatorna azon végében, ahol a törpeharcsákat fogtam kisebb-nagyobb rajokban többször is kiugráltak a sekély partszéli vízben húzott villantó elől menekülve, felejthetetlen látványt nyújtva. Valószínűleg a csukák többi táplálékul szolgáló fajok is hasonlóan nagy egyedszámban voltak jelen a csatornában.

A sokadik megfogott csuka után arra gondoltam eljött az ideje, hogy a fonott zsinór végén lévő karabínerbe saját gyártmányú wobblert csatoljak. Úgy tűnt nem hozott az ár új akadót a csatornába, és csukából sincs hiány, így adta magát az újabb teszt a fahalaim számára. Elsőként egy kimondottan csukára faragott pikkelymintás, narancssárga hátú wobblerrel próbálkoztam. Az első dobás előtt a partszélben vezetve megnéztem, hogy a drótelőke végében is jól mozog-e. Az erőteljes veretése nem csak nekem, hanem úgy a harmadik bevontatás közben egy retúr méretű csukácskának is megtetszett.

05

„Csukázásra faragva”

 

A narancsos színű wobblerrel dobáltam tovább és nem kellett sokat várnom a következő kapásra sem, ami sajnos nem akadt rendesen. Egy rövidebb szakaszt pergettem végig ezzel a wobblerrel. Az eredmény számtalan ütés, lemaradás és egy újabb csuka lett. A legtöbb akciót a bevontatás közben megállított wobblerre kaptam. A második megfogott csuka után elégedetten tettem vissza a csalisdobozomba a csukafogó wobblert. A kapocs végébe egy 4 centis FT színűre festett duci wobblert kapcsoltam. A csaliválasztásom rövid időn belül újabb két csukát eredményezett. Elkezdtem kísérletezni. A próbálgatások közben világossá vált, hogy ebben a zavaros vízben a sűrűbben, erőteljesebben verető wobblerek érdeklik legjobban a csukákat. Annyira, hogy egy 5 centis süllyedő, eddig csak balinra bevált csalival is sikerült csukát fognom.

Közben egyre nagyobb csalikat tettem fel, hátha nagyobb csukát is sikerül fogni. Ez a tevem sajnos kudarot vallott, mert végül egy kilenc centis csalival sikerült megfognom a nap legkisebb csukáját.

06

Nagy csali, kis csuka

 

Ennek a kis ragadozónak a visszaengedése jelentette az aznapi pergetésem végét. Sajnos nem tudtam a csatorna végéig eljutni a rövid, eseménydús pergetés alatt, de a 23 megfogott csuka után egyértelmű volt, hogy másnap újra pergetéssel fogom pár órás pihenésre szánt szabadidőmet eltölteni.

 

Írta: Marcsó Zoltán