Csukákkal vigasztalódva

Részletek: Írta: Gendúr Viktor

Csukákkal vigasztalódva

Október elején kimentem a Zagyvára domolykózni a szokásos helyeimre, de megint az ilyenkor megszokott jelenséggel szembesültem, dominak nyoma se volt. Hiába dobáltam a legjobb csalikkal nem bírtam fogni egy darabot sem. Évek óta figyelem, hogy amint hidegebbre fordul az idő a domik szinte teljesen eltűnnek. Lehet, hogy ezen a részen a kisebb vízhozam miatt gyorsan lehűl a víz és ezért lejjebb húzódnak a mélyebb részekre. Már vagy három órája dobáltam és megtettem a szokott kilométereket is de mivel semmi esemény nem történt, így leültem egy nyugis helyen és pihentem, szívtam magamba a jó levegőt, meg persze fél szemmel a vizet kémleltem. A túloldalon tőlem kissé balra, egy fa állt, aminek az ágai a vízbe lógtak, majd kicsit lejjebb egy bokor is megtörte a rohanó víz útját, amivel nagyon jó kis visszaforgó alakult ki. Ahogy néztem, hogy milyen jó haltartó hely lehet, észrevettem egy pici tolóhullámot a víz tetején.

Bár nem láttam, hogy rabolt volna valami, de úgy éreztem valami ragadozó hal lehet. Talán öt perc múlva megismétlődött ez a jelenség, de most már láttam menekülő kishalakat is. Mivel egész délután nem sikerült fognom semmit, nem nagy kedvem volt még tovább vallatni a vizet, de mivel halam egy helyben tartózkodott így gondoltam egy pár dobás még belefér. Kedvelt csalim egy darázs színű Rebel Bumble Bug volt fent, gondoltam jó lesz ez is és már dobtam is. Már a beeső csalira kiugrott valami, de nem vitte el csak rámozdult, de amikor elindítottam egyből utánanyúlt valaki. Ült a bevágás és pár másodperc múlva már éreztem, hogy csuka van a horgomon.

Innen jött az első

Elég gyorsan a felszínre jött és már vetette is a bukfenceket, de nem bírt szabadulni a jól akadt csalitól. A sodrásban még vagy kétszer nekilódult, de aztán elhagyta az erő, így már könnyen partra tudtam emelni. Nem volt nagy olyan 38-40 cm, de jól esett megfogni pár óra eseménytelenség után. Mivel már késő délután volt nem maradt időm további horgászatra, főképp, hogy a kocsim is még vagy három kilométerre volt.

Ő volt az első túrám fogása

Lefényképeztem zsákmányomat majd visszahelyeztem a vízbe had nőjön még. Elindultam vissza, szép komótosan ballagva és közben a vizet pásztáztam, de amíg visszaértem nem történt semmi, egészen a hídig, mert itt lementem a vízhez lemosni a csizmámat, és ahogy felnéztem a kövezés utáni mélyebb vízre, akkor vettem észre, hogy milyen élet van ezen a helyen. A feszített víztükrön jól kirajzolódtak a csukák által keltett hullámok, és sok helyen a kishalak is riadoztak a csőrös ragadozóktól.

Ha ilyen szögből figyeljük a vizet könnyen észrevesszük a csukák tartózkodási helyét

Hű! Ide vissza kell jönni, és bár nálam a célhal a domolykó, de mivel ők most más vizeken tartózkodnak így kicsit a csukákat kell zargatnom. El is terveztem egy pecát a következő hétvégére, de mivel elég sok dolog közbejött így csak két hét múlva jutottam ki. Ebéd után indultam, mert úgy gondoltam, hogy elég két-három óra hossza. Ahogy odaértem és a kocsival leparkoltam, láttam, hogy három sporttárs vallatja a vizet, ami nem volt túl jó hír számomra, mert nem akartam felmenni máshová. Ide terveztem az utat, itt is fogok horgászni. Kiültem a kocsi mellé a fűre és vártam hátha megunják a ténykedést. Szerencsémre nem kellett sokat várni, talán húsz perc múlva összeszedték a cuccaikat és eltűntek a töltés mögött. Na, most már enyém a pálya, így hát neki is álltam összeállítani a szerelést, és már lent is voltam a víznél. Hoztam magammal körforgó és támolygó villantókat, párfajta wobblert, meg egy-két gumihalat. Ezeket mind ki is próbáltam, de két óra telt el úgy, hogy még csak rávágásom se volt, pedig láttam, hogy ott vannak a csukák. Kicsit elszontyolodtam, mert nagy reményekkel jöttem a múltkor látottak alapján. Nem sok salmo csalim van, de megakadt a szemem egy kis salmo horneten, amit még soha nem próbáltam itt a zagyván, így gondoltam megnézem. Felraktam és elkezdtem vele a bokrok alatt operálni. Már az első behúzásnál éreztem, hogy elég intenzíven veret, és tetszett, hogy lebegő csali révén teljesen beúsztathattam a fák és bokrok alá.

Kifárasztva

Ez a kis Salmo Hornet lett a nyerő csali

Nem kellett sokat dobálnom, amikor el is csípte valami, és ahogy megindult már éreztem a rángatást, és tudtam, hogy csukát akasztottam, de azt is éreztem, hogy nem a legnagyobbak közül való. Kis fárasztás után kiemeltem egy kb:35cm-es csukát, és bár tényleg nem volt nagy, mégis örültem neki, jó volt már kicsit érezni a fárasztás pillanatait. Horogszabadítás után visszaengedtem majd 20méterrel feljebb mentem, mert halam elég nagy zajt csapott. Itt kicsit gyérebb volt a növényzet, de jónak tűnt a hely. Talán 20 percet dobáltam, amikor megint ütés és rángatás következett, majd egy újabb csuka, de ez talán egy mérettel nagyobb volt. Nagyon jó kedvre derültem, mert eseménydús kezdett lenni a délután. Visszaengedtem őt is és lejjebb mentem az előző fogás színhelyére. Nagy nyugalommal leültem, és egy kicsit lazultam. Kellemes volt az idő, örültem a fogásoknak, és még volt egy kis időm is, hogy próbálkozzak. Mivel kis hornetem jónak bizonyult úgy döntöttem nem cserélgetek, ezt a fél órát még ezzel dobálom végig. Vagy tíz perc dobálás után éreztem, hogy csalim elakad, (azt hittem valami akadóba húztam) de reflexszerűen bevágtam, amire egy határozott rántás volt a válasz. Botom elkezdett hajlani és éreztem, hogy zsinórt kell adnom, mert elég határozottan indul meg halam, lefelé a sodrással. Kicsit nyitottam a féken had menjen, mert itt nem volt olyan vészesen nagy a növényzet. Már leszaladt vagy öt-hat méter zsinór, amikor megfordult és a túlpart előtt felfelé vette az irányt, de még mindig lefelé törekedett, így hát nagy domolykóra gondoltam, bár ha ez tényleg domi lenne, akkor két kiló feletti, mert roppant jó erőben van. Most már velem szemben van, de még a túlpartnál így hát húzok a féken és megpróbálom magam felé terelni, ami végül is sikerül, de csak pár kör megtétele után. Érzem, hogy lassan már közeledik a felszín felé, és már a jellegzetes rángatásokat is érzem, így hát biztosra veszem, hogy csukával van dolgom. Sebaj, ez bármilyen hal lesz, a húzásából ítélve biztos, hogy legalább két kilós. Közben már csak egy méterre van tőlem és kirajzolódik egy szép termetes csukatest. Kicsit emelek rajta, amire egy fejrázás a válasz, de már a felszín felett, és ezután mindenféle artista mozdulatot bemutat, de látom, hogy a kis hornet jól akadt,így nem kell félnem, hogy leakad. Még egy pár ásításszerű szájtátás, amit kemény fejrázás követ, majd beletörődve sorsába felfekszik a vízre, és teljesen kifáradva emelem a partra vigyázva, hogy ne sérüljön, mert egy ilyen szép hal megérdemli, hogy éljen még. Lerakom a fűbe és nem tudok vele betelni, mert ezen a kis vízen ez nem minden nap adatik meg.

Ő már picit nagyobbacska

A kövezés által meglassított víz jó csuka tartó hely

És a nap nyerő hala

Ez az 52cm-es csuka zárta a napot

Orrhegytől a farok tőig 52-54cm-es lehet, mert a botom nyélrésze 45cm és ettől kb. 7-9cm-rel hosszabb. Gyors horogszabadítás majd fénykép, aztán már merítem is a vízbe, és a délutáni nap fényében félig a vízben még szebbet mutat. Kicsit megjáratom a vízben, hogy észhez térjen, majd útjára engedem, és közben arra gondolok, hogy jó lenne jövőre ismét összeakadni vele. Eltűnik a víz alatt, én pedig leülök, nézem a lemenő napot és nincs kedvem itt hagyni ezt a szép kis folyót, ami annyi élménnyel tett már gazdagabbá. Az jut még az eszembe, ha minden egyes túra ilyen sikeres lenne, akkor megmaradna a horgászat varázsa, vagy pont abban rejlik, hogy néha sikertelen is az ember? Valószínű, hogy néha kell a sikertelenség is,mert talán ekkor kapunk egy kis plusz vágyakozást, hogy talán legközelebb majd fogunk. Hát akár, hogy is van, ez a délután nagyon jól sikerült, még ha szeretett domolykóim most más vizeken is evickéltek.

Írta: Gendúr Viktor