Nagyon régen szerettem volna az Ipolyra eljutni, aminek felvezetéséről már olvashattatok korábban. Mikor is fogalmazódott meg bennem egy ipolyi nyaralás gondolata? Nem mostanában, még a Pecavilágos idő előtt, valamikor az őskorban. Jó néhány éve találtam egy vendégházat, ami nagyon megtetszett, de a tömegközlekedéssel történő megközelíthetőségének bonyolultsága miatt valahogy talonba került a dolog. A következő lökést PV oldalon megtalálható írások, és a fórum fogásai adták, de ez még mindig kevés volt ahhoz, hogy otthon előhozakodjak tervemmel.

Így történt, hogy elhatároztam! Este megmutattam a feleségemnek, aki 5 perc múlva közölte: Hívd fel őket, és foglald le a szállást július 1-7 között. :) Még aznap este elküldtem a foglalót a SZÉP kártyámról. Egy álom kezdete volt ez, ami Jocival, és Zolikával megtartott ismerkedő pecám alatt folytatódott. Nem fogtunk sok halat, mivel a víz még nem volt ideális a sok eső, és az áradások miatt. Zoli azért fogott egy brutális méretű domolykót, és nekem is akadt két kisebb, Joci pedig a maga rutinjával még egy kisebb balint is elcsípett. Sajnos az aznapi égszakadás nem kecsegtetett semmi jóval!

Az utazás előtti héten szerda este ért a nem várt „hidegzuhany” 38 fokos láz képében. Egész éjjel szakadt a víz rólam, de melóznom kellett, hiszen két hét szabadságra készültem. A pálinka azért segített valamicskét (egy ideje nem veszek be gyógyszert, ha nem muszáj), mert csütörtök este már csak hőemelkedéssel küszködtem, de a víz még két napig folyt rólam. Indulásunk reggelére újabb a hetünket merőben befolyásoló esemény történ. A feleségemnek begyulladt a bölcsességfoga. Öt napig úgy nézett ki, mint a hörcsög, aki csak az egyik pofájába gyűjtötte be az élelmet. Ehhez hozzájött még az áradó víz, így egy nagyon jó kis hétnek néztünk elébe. A fórumon elég sok segítséget kaptam, így az utolsó pillanatban sikerült még elköltenem némi pénzmagot különböző minnow típusú wobblerekre, és ahogy azt a helyi erő, Sky kapitány javasolta a fekete filc még aznap este fogni kezdett. Elsején egy nagyon hosszú, több átszállásos utazás végén érkeztünk meg a Letkésre. Joci közben hívott. Nem volt túl bíztató, amit hallottam tőle! Az egy héttel korábbi pecánk végén leszakadó ég hatására az Ipoly sárfolyammá változott. :( Barátom segített abban, hogy a fiamnak szerezzünk egy éves ifjúsági jegyet, de ez a küldetés missönimpásszibölnek bizonyult! Végül egy felnőtt napijegyet kapott a fiam, így hárman támadtunk a Letkési-híd alatt.

A képen is látszik, hogy a víz színe az ideálistól fényévekre volt, átláthatósága egyenlő volt a nullával. A híd alatt ennek ellenére bementünk az egyik kavicspadra, ahová a fiamat is bevittem magammal a hátamon, hiszen neki csak sima csizmája volt. Az egyel feljebb található kavicspad mellett meg is fogtam a hét első halát egy fekete filctollal befestett minnow csalival (kösz Sky a tippet!)

Ekkor még úgy gondoltam, hogy ha Sztív a kakaóban ilyen hamar halat fogott, akkor nem lesz nagy gond! De hiába próbálkoztunk tovább a híd alatt és felett is. Semmit nem sikerült fognunk. A szúnyogok viszont elég kemény támadás alá vettek minket. A következő kép címe: Gólya viszi a fiát, helyett, Joci viszi a fiamat lehetne! :)

Fél nyolc felé feladtuk a küzdelmet, megköszöntem a segítséget barátomnak, akire a tervekkel ellentétben a héten már nem számíthattam, mint horgásztárs. Reggel természetesen újra támadtam, de egy odabaszós balinkapáson kívül nem történt semmi érdemleges, pedig az őnök elég rendesen mozgolódtak a vízben.

Aznapi kirándulásunk során egy gyönyörű kis patakkal, majd az áradó Dunával szembesültünk, a kis hegyi patakban rengeteg domit láttunk az erős nappali fény ellenére olyan 25 centis nagyságig.

 

 

Este a fiam segítségül hívta az Ősi Isteneket, hátha az segítenek rajtam, és csodát tesznek a vízzel.

Sajnos nem így alakult a dolog. Másnap reggel két finom ütéssel távoztam a vízpartról. Kisebb domolykók a beeső bogarat ütötték meg, de nem akadt egyik sem. A következő nap hajnalán Sky kapitány sietett segítségemre egy ajándékcsomag kíséretében, ami egy mérőszalagot, két fekete alkoholos filcet, és egy salmo wobblert tartalmazott. Sky volvója elrepített minket jobbnál jobb pályák felé (még a Garamra is el akart rabolni, de ez nekem akkor nem fért bele). Eredményként a nagy semmi mellé Skynak sikerült felmutatnia egy tarktorkülsőt! :) Szerencsére a wobblerszabadítást követően kisebb sérüléssel elúszott!

A tervezett 10 órai befejezés előtt egy órával feladtuk a küzdelmet, anélkül, hogy megbeszéltük volna. Mindketten éreztük, hogy nincs sok értelme a dolognak. Délután aztán a Börzsöny múzeumban láthattam három akváriumi harcsát, és egy preparált jászkeszeget, egy „óriási” törpeharcsa, és egy süllő társaságában.

Másnap végre megtört a jég! A kis privi megint kihúzott a csávából! Egy salmo bogárral sikerült becsapnom egy kisebb balint.

 

 

Azok a domolykók szerintem nem sokáig lesznek biztonságban. Előbb, vagy utóbb lesz aki elhordja őket. :( A patak felső szakasza sokkal inkább tetszett. Ha horgásznék rajta biztos azt a szakaszt választanám a medencék helyett.

 

 

 

 

 

 

 

 

Boti most a macskafogásban jobban jeleskedett, mint a halak kergetésében.

 

 

 

 

 

 

Hogy mi lett volna, ha hamarabb kipróbálom? Több kapás akadt volna meg, vagy csak a véletlen műve volt ez a hal? Ezt már soha nem fogom megtudni, ahogy azt sem, hogy ha ideális a vízállás már a túra kezdetén mennyi hallal zártam volna. Elégedetlen így sem lehetek, hiszen egy számomra szinte ismeretlen vízen fogtam 8 balint, körülbelül2 5 domolykót, és 1 gyönyörű márnát pergetve.

Köszönöm a segítséget, és a tanácsokat Jocinak, Scientistnek, és Victornak, és Boldog Lászlónak is!

Írta: Horváth Ferenc