Sokáig pihentettem ezt az írást, mert nem akartam indulatból írni. Szerettem volna megírni távolságtartóan, de szerintem nem sikerült. Most is itt ülök az asztalomnál, ha beszélnem kellene  akkor remegne a hangom. Van egy kis víz az országban, (biztosan több hasonló is) mely évtizedekkel ezelőtt még patakként funkcionált, majd jött az ember és egy csatornává degradálta a fejlődés nevében. Azóta a víztest kezelője minden kritikát azzal tud elutasítani, hogy ez egy csatorna és ennek a funkciója a víz szállítása, felújításán pedig a kotrást és fák kivágást érti (a modern idők szavát értve, még honlapja is van a munkálatoknak).

Idén tavasszal minden előzetes értesítés nélkül zárták el a csatorna vizét. Ekkor példátlan összefogással (rengeteg bejelentés érkezett a környezetvédelmi hatóságokhoz, a vízkezelőhöz) sikerült elérni, hogy a visszaengedjék a vizet és legyen lehetőség a halakat menteni.  A víznek két halászati jogosultja van: egy magánszemély és a HOFESZ.

Ezzel kontrasztba áll a HOFESZ által kezelt szakasz. A szövetség elnökét többször is felhívtuk, aki szintén nem tudta, hogy el lesz terelve a csatornából a víz.  Azzal sem volt tisztában, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy engedélyt szerezzen a halmentéshez (azt sem tudta, hogy kell engedély).  Miután visszaengedték a vizet összeállt egy lelkes csapat a vízben élő domolykók, sügerek és más halak megmentésére. Szereztünk halszállító tartályokat (folyamatos oxigén ellátás biztosítva), fuvarost aki önköltséggel vállalta a munkát, s megvolt a megfelelő élőerő a munkához. Ami hiányzott az a fogadó készség. Mi azt kértük, hogy az önkéntes munka fejében kaphassunk néhány halat, amit máshova helyezünk ki  ( a halak többsége a Gaja-patakba került volna , ami szintén a HOFESZ kezelésében van).

A HOFESZ-nél a mai napig nem kértek halmentésre engedélyt, nem tettek semmit a vízben haldokló halakért. Még azt is megkaptuk más horgászoktól, ha a magunk szakállra cselekszünk és máshova is viszünk halat, akkor feljelentenek minket hallopásért. Szóval nem történt semmi tavasz óta.

Október elején elmentem a HOFESZ által kezelt szakaszra, hogy megnézzem mekkora károkat szenvedett el a víz. Látszik , hogy a markolók jó munkát végeztek, még mélyebben fut a meder mint eddig. A parton kiszáradt kagylóhéjak és csigaházak jelzik, hogy milyen élőlények éltek a vízben. Ott ahol fiatal horgásztársunk a sebes pisztrángokat fogta most még víz sincs. A meder szélesítése miatt nem jut el a víz eddig, csak a melyebb szakaszokon pang a víz.

A vízben még mindig élnek halak, mert a mélyebb gödrökből még nem párolgott, szivárgott el víz. Ezeken a szakaszokon csak pang a víz , így egyre veszélyesebb a megmaradt domik számára mert nő a fertőzés veszélye s a téli fagy már végzetes lehet számukra. A megfogott halakon rengeteg seb látható (néhányon akár a kotrás is ejthetett sebet) s már most is rengeteg fekély és egyéb fertőzésre utaló folt, seb található.

Bizton állíthatom, hogy a HOFESZ nem tett meg minden tőle elvárhatót a kezelésében levő vizek halainak megmentéséért, így megszegte a halászati jog megszerzésekor vállalt kötelezettségét a véleményem szerint. Sajnos nem lehet sok illúziónk, a felelősök most is megússzák a dolgot. Hiába beszéltem néhány illetékesnek tűnő hivatallal telefonon, simám elhárították a HOFESZ felelősségre vonását. Miközben a horgászok szeretik szapulni a vízügyeseket és halászokat, addig vannak olyan horgász szövetségek melyek egy lépést sem tesznek a rájuk bízott természeti kincsekért. Sőt újabb vizeket szeretnének megszerezni, ahol tovább folyna a kincsek kiaknázása. Gondolom jövőre sem lenne a Gaja-Malom éves jegy olcsóbb, pedig a Malom jövőre nem sok mindent tartogat a horgászoknak. S nagy a valószínűsége, hogy halat sem telepítenek vissza. Szóval, amíg nem tesszük rendbe a saját portánk környékét, addig nem ér más hivatalokat és szervezeteket a szájunkra venni.

Azóta beszéltem a vízügy illetékeseivel, akik arról tájékoztattak, hogy a tervek szerint november végén befejeződnek a munkálatok és újra friss víz fog folyni a csatornában. Remélem ez az egy hónap nem túl hosszú a bent rekedt halaknak, s talán 2-3 év múlva már nyoma sem lesz a mostani beavatkozásnak. Én örülök ennek a válságnak, mert szerintem a következő húsz évben nem lesz az országnak pénze „rendbe tenni” ezt a csatornát.

Hetyéssy Pál