Copyright 2024 - All right reserver! pecavilag.hu 2007-2017
Vádolom…
Részletek
Írta: Hetyéssy Pál
Vádolom…
Sokáig pihentettem ezt az írást, mert nem akartam indulatból írni. Szerettem volna megírni távolságtartóan, de szerintem nem sikerült. Most is itt ülök az asztalomnál, ha beszélnem kellene akkor remegne a hangom. Van egy kis víz az országban, (biztosan több hasonló is) mely évtizedekkel ezelőtt még patakként funkcionált, majd jött az ember és egy csatornává degradálta a fejlődés nevében. Azóta a víztest kezelője minden kritikát azzal tud elutasítani, hogy ez egy csatorna és ennek a funkciója a víz szállítása, felújításán pedig a kotrást és fák kivágást érti (a modern idők szavát értve, még honlapja is van a munkálatoknak).
A Sárvíz-Malom csatornáról van szó Fejér megyében. Sokan írtak már erről a vízről, ódákat zengtek az emberek (Vámos Bence , Szennyeslelkű). Magas part, árnyat adó fák, kristály tiszta víz és hatalmas domolykó csapatok, vörösszárnyúak és sügerek. A bónusz hal az a néhány vad sebes pisztráng volt, akiket csak kitartó munkával sikerült megfogni (sajnos a cikk írójának ez nem jött össze). Ezért is volt vicces, hogy a vízkezelő szerint a csatornát azért kellett kikotorni, mert a víz már alig folyt a mederben. Ez a sekély, tiszta víz megfelelő életteret biztosított az őshonos sebes pisztrángnak, mely az oxigéndús, hűvös és tiszta vizet kedveli.
Idén tavasszal minden előzetes értesítés nélkül zárták el a csatorna vizét. Ekkor példátlan összefogással (rengeteg bejelentés érkezett a környezetvédelmi hatóságokhoz, a vízkezelőhöz) sikerült elérni, hogy a visszaengedjék a vizet és legyen lehetőség a halakat menteni. A víznek két halászati jogosultja van: egy magánszemély és a HOFESZ.
A magánszemély által kezelt szakaszon hatalmas társadalmi összefogással sikerült kimenteni a halak jó részét. A víz elzárásakor több horgász gázolt melles csizmában és szákokkal mentették a halakat. Jó volt látni, hogy az emberek többsége nemcsak a száját tépi és ha kell akkor milyen sokan hajlandók mozdulni. Ki a szabadidejét, ki a pénzét áldozta fel. Néhány nap után visszaengedték a vizet így volt arra alkalom, hogy megszervezzünk egy koordinált halmentési akciót is. Még arra is futotta, hogy elektromos lehalászást is végezzünk a vízen, kimentve rengeteg halat és más vízi élőlényt.
Ezzel kontrasztba áll a HOFESZ által kezelt szakasz. A szövetség elnökét többször is felhívtuk, aki szintén nem tudta, hogy el lesz terelve a csatornából a víz. Azzal sem volt tisztában, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy engedélyt szerezzen a halmentéshez (azt sem tudta, hogy kell engedély). Miután visszaengedték a vizet összeállt egy lelkes csapat a vízben élő domolykók, sügerek és más halak megmentésére. Szereztünk halszállító tartályokat (folyamatos oxigén ellátás biztosítva), fuvarost aki önköltséggel vállalta a munkát, s megvolt a megfelelő élőerő a munkához. Ami hiányzott az a fogadó készség. Mi azt kértük, hogy az önkéntes munka fejében kaphassunk néhány halat, amit máshova helyezünk ki ( a halak többsége a Gaja-patakba került volna , ami szintén a HOFESZ kezelésében van).
A HOFESZ-nél a mai napig nem kértek halmentésre engedélyt, nem tettek semmit a vízben haldokló halakért. Még azt is megkaptuk más horgászoktól, ha a magunk szakállra cselekszünk és máshova is viszünk halat, akkor feljelentenek minket hallopásért. Szóval nem történt semmi tavasz óta.
Október elején elmentem a HOFESZ által kezelt szakaszra, hogy megnézzem mekkora károkat szenvedett el a víz. Látszik , hogy a markolók jó munkát végeztek, még mélyebben fut a meder mint eddig. A parton kiszáradt kagylóhéjak és csigaházak jelzik, hogy milyen élőlények éltek a vízben. Ott ahol fiatal horgásztársunk a sebes pisztrángokat fogta most még víz sincs. A meder szélesítése miatt nem jut el a víz eddig, csak a melyebb szakaszokon pang a víz.
A nagytakarításban nem jutott arra energia, hogy a minden hazai víznek szerves tartalékát képző használt autógumikat kiemeljék a mederből. A parti növényzetet teljesen letarolták, a megmaradt fák ágait nem levágták, hanem megszabdalták vandál módon.
A vízben még mindig élnek halak, mert a mélyebb gödrökből még nem párolgott, szivárgott el víz. Ezeken a szakaszokon csak pang a víz , így egyre veszélyesebb a megmaradt domik számára mert nő a fertőzés veszélye s a téli fagy már végzetes lehet számukra. A megfogott halakon rengeteg seb látható (néhányon akár a kotrás is ejthetett sebet) s már most is rengeteg fekély és egyéb fertőzésre utaló folt, seb található.
Bizton állíthatom, hogy a HOFESZ nem tett meg minden tőle elvárhatót a kezelésében levő vizek halainak megmentéséért, így megszegte a halászati jog megszerzésekor vállalt kötelezettségét a véleményem szerint. Sajnos nem lehet sok illúziónk, a felelősök most is megússzák a dolgot. Hiába beszéltem néhány illetékesnek tűnő hivatallal telefonon, simám elhárították a HOFESZ felelősségre vonását. Miközben a horgászok szeretik szapulni a vízügyeseket és halászokat, addig vannak olyan horgász szövetségek melyek egy lépést sem tesznek a rájuk bízott természeti kincsekért. Sőt újabb vizeket szeretnének megszerezni, ahol tovább folyna a kincsek kiaknázása. Gondolom jövőre sem lenne a Gaja-Malom éves jegy olcsóbb, pedig a Malom jövőre nem sok mindent tartogat a horgászoknak. S nagy a valószínűsége, hogy halat sem telepítenek vissza. Szóval, amíg nem tesszük rendbe a saját portánk környékét, addig nem ér más hivatalokat és szervezeteket a szájunkra venni.
Azóta beszéltem a vízügy illetékeseivel, akik arról tájékoztattak, hogy a tervek szerint november végén befejeződnek a munkálatok és újra friss víz fog folyni a csatornában. Remélem ez az egy hónap nem túl hosszú a bent rekedt halaknak, s talán 2-3 év múlva már nyoma sem lesz a mostani beavatkozásnak. Én örülök ennek a válságnak, mert szerintem a következő húsz évben nem lesz az országnak pénze „rendbe tenni” ezt a csatornát.